Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-12 / 3. szám

BARABÁS TTBOR

Rákóczi hadnagya

A hajnal fénye csak bevilágította az erdő feletti ég keskeny sávját, azután a napkorong kigurult a zúgó és sötét fák fölé. Csak percekig tartott a derengés, a felkelő nap máris szárítgatni kezdte az éjszaka párás, harmatos világát. Prüszköltek a lovak, kiegyenesedtek az átkelés munkájában megroppant evezősök, sajkások, kompániába álltak az egy századbeliek. A puskások nehéz hadiszerszámukat nézegették, vizes lett-e fegyverük.

A pattantyúsok pallókon gurították le a lőporos hordókat, bagázsiás szekerekre ágyaztak be mindent. A zászlók már a kompániák élén lobogtak. Bottyán János a felsorakozott sereg elé lovagolt. Stafétalovas nyargalt eléje... A küldött jelenti, Bottyán hallgatja; azután a generális Czelder Orbánhoz fordult:

— Lovas erők közelednek az elővonalakhoz, Heister Siegbert elfogadta a csatát... Előre, Sárfőig!

— Előre, Sárfőig! — hangzik a parancs kompániától kompániáig. — előre, Sárfőig!

A lovak dobogása elnyomja Matyi éles, ütemes dobolását.

Sárfőtől északra volt egy öreg malom. A patak kiszáradt, nem volt mi hajtsa egykor vidáman nyikorgó kerekét. Az idő is beleharapott a repedezett faalkotmányba. A molnár rég elvitette a malomköveket. Ügy maradt ott a patakmeder szélén az öreg malom. A sárfőiek nem sejthették, hogy egyszer még nevezetes hely lesz a béna malom; Heister Siegbert seregparancsnok törzskari parancsnoksága. Miből állt ez? A malomdombra X lábú asztalt helyeztek, az asztalra térképet. A haditanácskozás rövid volt. Heister Siegbert, ez a magas, száraz, kemény generális mindent eldöntött. Mások véleményére sosem volt kíváncsi. Von Hallstadt és Pichler ezredes a maga fajtáját látta benne, ugyanazt a katonai iskolát végezték. A két tüzértiszt már csak alacsony rangja miatt sem mert megszólalni, a lovasezredek parancsnokai pedig nem gondolkoztak. Heister Siegbert a térkép közepére mutatott.

— Itt állunk fel. Von Hallstadt lovassága a jobbszámyon, Pichler ezredesé a mező bal szélén sorakozik fel, 12 tábori ágyúnk áll majd a tölgyes dombon. 24 ágyúnk az arcvonallal szemközt, öt gyalogezred kezdi a támadást...

Nagy változatosság nem volt akkor a haditervekben. A két ellenfél mindkét részről elfogadott lovagiassági hadiszabály szerint felállította a hadseregét. Mégpedig egyformán. A lovasokat a lovassággal szemben. A gyalogosokat a gyalogság ellen. A tüzérek a gyalogság mögött, lehetőleg dombon, magaslaton foglaltak állást. Mihelyt a saját gyalogságuk beérte az ágyúk hatókörét, a tüzérség elhallgatott, a szerepe véget ért. No de mi döntötte el a csata sorsát? A számszerű fölény? Hiszen akkor Bottyán János akár el is vonulhat 5000 emberével és a tizenkét könnyűágyújával. Több mint másfélszeres létszám, háromszoros tüzérségi erő sorakozott fel a kurucok ellen. Az osztrák gyalogság egységes, pihent, begyakorolt, egyformán felszerelt. Bottyán hajdú ezredében pedig csak minden negyedik legénynek jutott szedett-vedett karabély ... Minden töltést és minden elsütést tarpai káromkodással kísérnek, hogy a puska legyen puska. Heister Siegbert még egy utolsó parancson töri a fejét.

— Pichler ezredes. Az ön ezrede elszakítja Bottyán balszámyát, és a tölgyes dombon levő 12 ágyúnkkal együtt megfutamítja és szétszórja a kuruc lovasságot. A könnyűlovakra rémítő hatással van az ágyútűz... És a zűrzavarban páratlan ütőerő a vértesek zárt támadása.

Heister Siegbert nem folytathatta a parancskiadást. Vágtában egy lovas strázsamester érkezik elébe, Suhajda István. Suhajda alatt táncol a hajszolt, megizzadt, habzó ló, tartani is alig tudja, amíg jelenti:

— Generális úr! A harmadik lovasezred előőrse jelenti: Bottyán generális minden utóvédje, bagázsiája átjutott a Vágón, Sárfőtől délre megpihentek. A kurucok csatarendbe álltak.

Heister Siegbert csontos ujjait ropogtatja. Mosolyog. Ez a kegyetlen, a kuruc foglyokat lemészárló generális még nem kapott elég leckét az öt éve tartó kemény háborúban. A főtisztekhez fordul:

— Végrehajtani! Rendben felállunk, és parancsra támadunk!

Bottyán János serege rövid pihenő után szabály szerint felsorakozott. Az öreg malomtól hárommérföldnyire dombot talált az előőrs. Annak a tetejéről nézte Bottyán az erők felsorakozását. Tizenkét dobos és hat sípos szólalt meg Bottyán intésére. Az öreg generális felegyenesedett a nyeregben, mögötte lengett a vezéri meggyszín zászló, Rákóczi jelmondatával. A vezéri domb alatt zöldellt a rét, mezei virágokkal tarka drága szőnyege piros pipacsokkal lesz nemsokára teli. Kiöntött fiatal vér festi majd pirosra a földet, a virágokat. De Bottyánon csak átfut a gondolat. Akit a halál óránként felkereshet, az ritkán gondol az elmúlással. A vezér körül álló főtisztek csak az utolsó parancsra várnak. A többit már megkapták. A kompániák első sora előtt lengnek a zászlók. Kék. zöld, vörös selymükön, vásznukon megyei címereket lenget a szél. Nyílra* megye színeit talpasok hordják. Bornemissza János ott áll a zászlótartó mellett, a kompánia élén. Mögötte, az első sorban úgy veri a dobot Matyi, mintha esztendők óta ezt művelte volna. Nem, nem úgy. így csak az verheti, aki először tüzel csatára, aki azt hiszi, hogy az ő dobverése: szívverés, amelynek ütemét mind átveszi, aki csak hallja. Bottyánra tekint most minden kompánia-kapitány... A rét túlsó oldalán felállt már a német. Pillanatokon múlik ilyenkor, hogy ki kezdi. Az aggodalmaskodó, pontos Heister Siegbert még a tartalékokról intézkedik, Bottyán pedig táncoló török lova nyergéből felemelkedve, ezüstfokosát meglengetve harsányan kiált a feszülten álló. a győzelem kívánásától fűtött talpas és lovas ezerekhez:

— Akkor hát... a hazáért, Rákóczi nevével, kurucok, előre!

Bottyán szavára megindultak a gyalogoszlopok, és a nagy rét közepéig hatoltak előre. Minden lépésük közelebb vitte őket. a győzelemhez vagy a halálhoz. Arcvonaluk élő fala útját állta az ellenségnek. Az osztrákok fehér kabátjain szabad szemmel jól látták már a fekete puskapántot. A vállról lekapott fegyverek fényes szuronyain megcsillant a nap. A magyar oszlopok kétszáz méternyire közelítették meg a rohamra felkészült labancokat. Egy kuruc gyalogos kapitány kardot rántva, túlsüvöltve a dobokat és a sorok dobbanó lépéseit, a nyitrai talpasok felé kiáltotta: Tűz! Az első oszlopok első sorai tüzeltek, füst, golyó és halál szállt a labancok szemben álló oszlopai felé. A kilőtt puskákat az első sor hátraadta, és felcserélte a második sor töltött puskáival.

(folytatjuk)

* Nitra

január 11 -én emlékezünk meg Martin Hattala szlovák filológus születésének 80. évfordulójáról.

200 éve, január 12-én született Gustav Erik Geiler svéd költő és zeneszerző.

40 éve, 1943. január 12-én kezdődött el a leningrádi blokád szovjet hadsereg általi felszámolása.

1683. január 13-án született Johann Christoph német zeneszerző.

1813. január 15-én született Anton Bernolák szlovák költő, nyelvész, a szlovák nemzeti megújhodás kiemelkedő egyénisége.

100 éve, január 15-én született Reinhold Trautmann német nyelvész.

1863. január 17-én született Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij, világhírű orosz színházi rendező és teoretikus.

Versenyezzen velünk

a barátsággyűrüért!

Versenyünk 5. fordulóját értékelve a következő megfejtőkre mosolygott rá a szerencse:

1. Duba Marianna, Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Bratislava

2. Molnár Lenke, Kiskoszmály (Maié Kozmálovce)

3. Tóth Perla, Lőkösháza (Levkuska)

4. Karkusz Brigitta, Fülek (Filakovo)

5. Nagy Anna, Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Bratislava

6. Csata Renáta, Csáb (Cebovce)

7. Kakas Ilona, Fülek (Filakovo)

9. Tóth István mérnök, Királyhelmec (Krái. Chlmec)

9. Sztakóvics Éva, Egészségügyi Középiskola, Dunaszerdahely (Dun. Streda)

10. Kovács Zoltán, Rimaszombat (Rim. Sobota)

A 6. FORDULÓ NYERTESEI:

1. Pinke Júlia, Mezőgazdasági Középiskola, Tornaija (Safárikovo)

2. Kosztyú Viola, Szomotor (Somotor)

3. Kürti Jenőné, Királyrév (Kráfov Brod)

4. Ferenc Béláné, Guszona (Husiná)

5. Ibos Irén, Nagybalog (Vel’ky Blh)

5. Danko Ferencné, Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom)

7. Nogell Tibor mérnök, Kassa (Kosice)

8. Pathó Mária, Párkány (Stúrovo)

9. Asztalos Veronika, Nagyölved (Veiké Ludince)

10. Cselényi Alica, Kuntapolca (Kunová Teplica)

A nyerteseknek gratulálunk! Akik nem nyertek, azoknak is köszönjük, hogy bekapcsolódtak versenyünkbe, s kérjük, máskor is próbálkozzanak, hátha nagyobb sikerük lesz.

Az egyes fordulók öt első nyertesének a barátsággyürűt, a többieknek a tárgyi jutalmat postán küldjük el!