Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-12 / 3. szám

Hogy elsőnek mindig az köszön, aki valamilyen módon függ a másiktól, nem illemszabályból eredő szokás, hanem tapasztalatokon alapuló okos megfigyelés. A kereskedelemre vonatkozó­an ez sokszorosan érvényes: ha kevés az áru, s egy-egy holmit hónapokig kell keresni, bizony messziről köszönünk az elárusítónak — és gyakran nemcsak a köszönésben, hanem konkrét formában „figyelmességünket" mutatjuk ki —, holott a szocialista kereskedelem elveiből kiindulva éppen az ellen­kezőjének kellene történnie. Ha olyan lenne a kínálat és az üzletek egymás közötti versengése, hogy ott, annál és akkor vásárolhatjuk meg a szükséges árut, ahol és amikor nekünk tetszik, és ezzel befolyásolhatnánk az eladó forgalom utáni jövedelmét, bizony neki kellene a vevő kedvében járnia, neki kellene elsőként köszönnie. Mindnyájan ezt szeretnénk, mégis tudomásul vesszük, hogy a mai áruellátás, kínálat mellett az üzletben az eladó az „úr". Teljes fölényben van a vásárlóval szemben. Persze a vásárló élhet jogával; kérheti a panaszkönyvet, szitkozódhat, fenyegetőzhet, de — árut nem kap, ha azt az elárusító nem akarja. Ám ugyanúgy érvényes lehet fordítva is: az ügyes eladó a legkényesebb vásárlónak is a kedvében járhat, a legválogatósabbal is „boltot csinálhat". Ez a helyzet aztán kétélű fegyverként forgatható. Hogy ki melyik élét használja, az elsősorban egyéni tulajdonságaitól, a kollektíva követelményeitől és természetesen, a társadalmi elvárásoktól függ. Be kell ismerni, hogy a mai áruellátás mellett az eladónak sincs könnyű dolga. A vásárlók kiváló minőségű árut keresnek, pénzükért nem vesznek meg akármit. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy Szlovákiában tavaly október végéig a lakosság egymilliárd koronával több pénzt tett a takarékpénztárba, mint egy évvel korábban. Az év folyamán gyakran volt választékhiány, idő­szakos ellátási zavar, hiánycikkek mutatkoztak, így kevesebb pénzt költött a lakosság. Ebből adódóan nem teljesítették tervüket a zöldség- és gyümölcs-, bútor- és textilkereskedel­a szocialista brigádok összefogása olyan tartalék, amelyre a jövőben is építeni kell. Ezt vette alapul hazánk kormányel­nöksége is, amikor a Közpoti Szakszervezeti Titkársággal közösen összehívta a kereskedelemben dolgozó szocialista brigádok országos találkozóját, melynek fő célja volt, hogy mozgósítsa a kereskedelem dolgozóit a 7. ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítésére, a szubjektív ténye­zők nagyobb fokú bevonására, a lakosság jobb ellátása és elégedettsége érdekében. Hogy mi mindent lehet és lehetne még jobban, mennyi még a megvalósítatlan ötlet, milyen eredményeket lehet elérni csupán azzal, hogy „akarom" — annak tanúi lehettünk ezen a konferencián is. Apróságoknak tűnő dolgok, és mégis! — Ha-úgy rakatjuk ki a pultra az árut, hogy arra felfigyeljen a vevő, ha „napi kínálatként" már a bejáratnál tudomására hozzuk, mi kapható, a legrégebbi, elfekvő árukészletet is eladjuk — mondta Trnková Vlasta, a Tatranská Lomnica-i Prior elárusítónője. S kolléganője Blazková Ruzena ezt még megtoldotta: — Az eladónak beszélnie kell. Föl kell keltenie a vásárló figyelmét; kínálni, tájékoztatni kell, ajánlani az árut. Ha nincs ez, van más. Vagy hasonló. Ha nincs ma, lesz holnap. A vevő nem távozhat azzal a tudattal, hogy amit keres, az hiánycikk. Egy áruval zsúfolt üzletből nem mehet el azzal az érzéssel, hogy ott semmi sincs. Cemej Stefan, a Nővé Dubnice-i élelmiszerüzlet szocialista brigádjának vezetője — kollektívája Szlovákiában elsőként kapta meg az aranyérmet —, a vérbeli kereskedő tapasztala­tával szűrte le: — A tervteljesítés még nem jelenti a fogyasztó elégedett­ségét. A havi bevételt sokféleképpen el lehet érni, de nem lehet belőle arra következtetni, időben megérkezett-e a kenyér, elég volt-e a tej, megfelelö-e a nyitvatartási idő. Az elárusítónak ismernie kell vevőit, szükségleteit, igényeit. Számon kell tartania, ki mit szeretne, sőt azt is, mit ajánlhat még nekik. A Drogériákban, fényképész-szaküzletekben nemcsak a forgalmat növeli az ingyenes tanácsadás, hanem a hírnevet H. ZSEBIK SAROLTA Kinek szól a kös mi vállalatok, csupán élelmiszerre és ipari termékekre adtak ki többet a vásárlók a tervezettnél. Az akadozó áruellátás, a gyenge választék okozza, hogy szaporodnak a hiánycikkek, felüti fejét a vásárlási láz. S ha ilyenkor a pult mögött szakmailag, politikailag felkészületlen eladó áll, aki nem tud a keresett cikk helyett más fajtát, hasonlót kínálni, nem tudja a vevőt szép szóval lecsillapítani, fokozza a pánikot, növeli a feszültséget. Nem mindegy tehát, ki áll a pult mögött; milyen egyéni tulajdonságokkal, kollektív felelősségérzettel dolgozó elárusítók „kereskednek". Mert ellátási nehézségekre, választékhiányra idén is szá­míthatunk. Külső és belső gazdasági viszonyaink arra utal­nak, hogy ebben az évben még nehezebb körülmények között kell biztosítanunk a lakosság szükségleteit. Az utóbbi években érezhető importkorlátozások, különböző diszkrimi­nációs intézkedések visszavetik a nemzetközi kereskedelem fejlődését is, elmélyítik az országon belüli népgazdasági nehézségeket. Ezt tudatosítanunk kell nekünk, vásárlóknak, de a kereskedelem dolgozóinak is. Az eddiginél sokkal nagyobb igyekezetre, kezdeményezésre, jóindulatra és türe­lemre lesz szükség minden elárusító részéről, de ugyanúgy elvárható a türelem, a megértés mindazoktól, akik valamilyen formában hozzájárulnak a lakosság ellátásához. Az emberi hozzáállásnak, kezdeményezésnek egyre nagyobb jelentősége van a hatékonyság fokozásában, anyagi szükségleteink előállításá­nak növelésében. A kollektív fellelősségvállalás. is. Nemcsak az iparcikkeket lehet házhoz szállíttatni, a mindennapi tejet, kenyeret, havi bevásárlást is. Ezt bizonyí­tották a tachovi, vsetíni, Hradec Králove-i elárusítók. Kellő kezdeményezéssel sok minden javítható, de nem oldható meg minden. Tudjuk, hogy ország­szerte sok még az elavult, a küldetésének alig megfelelő üzlethelyiség, ahol a legjobb akarat mellett sem lehet kielégíteni a vásárló egyre növekvő igényét. Pankuch Ilona, a kassai (Kosice) Lenin utcai cukrászda vezetője is erről beszélt. Hogy vasárnap délután öt órára a harmincnyolc féle süteményből egy darab sem marad, az nem az elárusító hibája. Rendelne ő annyit, hogy az utolsó vendég is elégedetten távozhatna, ha lenne hol tárolnia az árut. Kicsi a raktár, szombaton, vasárnap pedig nem dolgoz­nak a cukrászok. Hogyan legyen hát elég a sütemény? Kojecká Jolana is kassai, egy húsüzlet vezetője, a munka­környezet és a dolgozó nők munkafeltételeinek javításáért emelt szót. Jogosan, még akkor is, ha tudjuk, hogy Szlováki­ában csupán tavaly több mint 21 millió koronát fordítottak a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeinek javítására. Kü­lönösen az óvárosban dolgoznak sokkal nehezebb körülmé­nyek között az eladók, az új lakótelepeken már korszerű üzletekbe kerülnek. A zöldségüzletekben dolgozó nők a megenge­dettnél nagyobb súlyú csomagok emelgetését rótták fel. Nem ok nélkül. Szlovákia zöldség- és gyümölcsüzleteiben a dolgozók 48,3 százaléka — 2280 nő, akik a törvényekkel ellentétben kénytelenek a megengedettnél nagyobb súlyt emelgetni. A Zdroj élelmisze­rüzlet-hálózatának elárusítói esetében ez az arány az összes dolgozók 5,6, az OTEX-ben 4,9, a Priorban pedig 5,5 százaléka. A kereskedelemben még idén is több mint négye­zer nő kap anyagmozgatásra — jobb megoldás híján — engedélyezett „kivételt". És még mindig 161 nö dolgozik kockázatos munkahelyen. Nehéz megérteni, hogy bár évek, évtizedek óta beszélünk róla és törvényrendeletet is hoztunk, mégis alig javul valami. Az üzemek, központi raktárak nem akarnak tudomást venni arról, hogy a kereskedelemben többnyire nők dolgoznak — számuk Szlovákiában meghaladja a százezret — s nekik árt a nehéz terhek emelése. Az árut kisebb csomagokban kellene szállítani, biztosítani az eladók munkájának könnyíté­sére az emelő targoncákat, a raktárokban vagy a pult mögött olyan beosztást bízni rájuk, amely nem káros egészségükre. A kereskedelemben ma még sok hiányosságot találunk. Ezek kiküszöbölését éppen a szocialista brigádoknak kellene szorgalmazni. Kezdve azzal, hogy nem veszik át a termelőktől a rossz vagy gyenge minőségű árut, nem rontják a kereske­delem hírét a nem kívánatos áruval. Rugalmasabb árpolitiká­val szabályozzák a forgalmat: miért ne lehetne például szezon végi kiárusításokkal, divatjamúlt áruk leértékelésével megszabadulni a fölösleges raktári készlettől? Miért nem lehet úgy elosztani az árut, hogy abból mindenkinek jusson legalább ízelítő, ha már nincs belőle elég? A szocialistabri-Fotó: NAGY LÁSZLÓ és KÖNÖZSI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom