Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-24 / 22. szám
t egészségünk vedelmeben 5) Lehet, hogy azelőtt nem vettük észre? Vagy talán nem is volt olyan gyakori? Tény, hogy egyre több ferdén nőtt fog, egyre több a szabálytalan fogsor. Előbb talán azt kellene elmondani, milyen is a tökéletesen szabályos fogsor! A szabályos fogsornál az első nagyörlö, vagyis a hatos, egy domborulattal, „csücsökkel" előbbre áll az alsó fogsorban. Fontos a „középvonal" is, ez egy gondolatban meghúzott vonal, mely a két első metsző között vezet a felső fogsortól az alsóig. Ha a vonal nem egyenes, akkor az állkapocs ferde. Azonkívül a felső fogsor „takarja" az alsót, az első felső metszők kb. egyharmad részéig befedik az alsó metszőket. Ha nem így helyezkednek el a fogak, hanem egyes fogaknál, esetleg fogcsoportnál szabálytalanságot észlelünk, akkor ezek a fogak kezelésére szorulnak. Kihez forduljunk, ha szabálytalanságot észlelünk? Elsősorban az iskolafogorvoshoz, aki beutalóval az orthodontiai ambulanciára küld. Egyre több szülő keresi fel ezt a rendelést. Mi is az orthodontia? Mondhatjuk: a szabálytalanul nőtt fogak helyreillesztése. A legjobb, ha egyáltalán nem kell felkeresni ezt a rendelést, és higgyék el, sok függ a gyermektől és a szülőtől is. Ha ilyen kezelésre van szüksége gyermekünknek, jobb, ha minél előbb elkezdjük, de a szabály az, hogy az állandó fogaknak már ki kell nőniük, csak azután lehet őket szabályozni. Tehát úgy 11 —20 éves korig. Későbbi korban már nem lehet fogszabályozó készüléket alkalmazni, akkor már műtéti, vagy protetikai úton lehet a szabálytalanságot gyógyítani. Miért? Mert minden fogszabályozó készülék azon az elven alapszik, hogy a fogak tartós nyomásra elmozdulnak, tehát az orvos olyan készüléket alkalmaz, amely egy bizonyos irányban nyomja a fogat, és így néha jelentős eredményt lehet elérni. A „helyére nyomott" fog már nem tér vissza, mert a szövettani vizsgálat azt mutatja, hogy a fog elmozdulását csontfelszívódás, illetőleg új csont keletkezése követi. Egy fogszabályozó készülék elég igényes a szaktudást, időt és pénzt illetően. Illik tehát hordani! Az eredmény a páciens türelmétől függ! Néha egészséges fogat is ki kell húzni, ilyenkor nem szabad a szülőnek tiltakoznia, és néha eltart két évig is, míg valamilyen eredmény mutatkozik. A szabálytalanul nőtt fogak sokszor előbb romlanak, mert ferdeségük vagy a helyszűke miatt nehezen tisztíthatok, megterhelik az ínyt, ezáltal felnőtt korban elősegítik a paradentózis keletkezését. Bizonyított, hogy a szabálytalanság vagy öröklött, vagy valamilyen rossz szokás eredménye. Az öröklött bajokról senki sem tehet, de a rossz szokásokról a szülő (szeretettel és okosan) leszoktathatja gyermekét. A LEGGYAKORIBB FOGNÖVEKEDÉSI RENDELLENESSÉGEK: 1. a rendetlenül növő fogak 2. az állkapcsok egymáshoz való viszonyában fellépő szabálytalanság. Az egyes fogak rendellenessége vonatkozik azok alakjára, számára és helyzetére. A fogak alakja örökölhető. A számuk? Néha két példányban fordulnak elő, ilyenkor az egyiket ki kell húzni. Nagyobb baj, ha valamilyen oknál fogva a fogcsíra megsérült és a fog egyáltalán nem nő ki. Előfordul az is, hogy megvan ugyan, de nem hajlandó kinőni, hanem a többi fog gyökerei felett „keresztben sétál". Ezt csak műtéttel lehet eltávolítani. Éppen ez a helyzet az állkapcsok egymáshoz való viszonyában is, amikor a rendellenességek szintén csak operációval küszöbölhetők ki. Ilyen a „buldogharapás" (az alsó fogsor dominálóan előreáll), a keresztharapás, esetleg a „madárarc" (a felső fogsor aránytalanul előre nyúlik). A rossz szokások közül említsük meg legelőször az ujjszopást. A legtöbb gyerek szeret cuclizni, ez kétéves korig talán nem baj, de ha valaki még iskolás korában is szopja az ujját, esetleg a ceruzavéget, vagy a szemüvege szárát, az már baj. Az ujjszopás eredményeként az első metszők nem tudnak rendesen kifejlődni, így nyitott harapás keletkezik. Nem éppen lélekemelő látvány, ha valakinek állandóan nyitva van a szája, vagy ha az első fogai úgy megnőttek, hogy azokat nem tudja az ajkával betakarni. Nyelvharapdálás következménye, hogy a fogak között hézag támad, és a gyermek nem tudja becsukni a száját. Megemlíthetjük még a körömrágást, és azt is, hogy a gyermek álmában úgy összeszorítja a fogait, hogy reggel fáj az állkapcsa. Mindezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek foga szabálytalanul nő, mert a fejlődésben lévő egyénnél elég ha huzamosabb ideig nyomást gyakorolunk egy fogra, az kimozdul helyéből. (Ezen alapulnak a fogszabályozók is.) Minden szülőnek igyekeznie kell, hogy gyermeke az említett rossz szokásoktól megszabaduljon. Ha a gyermek nem tudja a táplálékot kellőképpen megrágni, visszamarad a fejlődésben; ha állandóan nyitva van a szája, akkor könnyebben meghűl. Nem kell különösebben hangsúlyozni talán azt sem, hogy nagyon fontos az esztétikai szempont is. Mindenki szereti, ha a külseje vonzó. A jó megjelenés növeli az önbizalmat, egyengeti az előremenetelt. A magabiztos fellépés, a kellemes külső nemegyszer a jövendőbeli „karrier" alapja. Ki ne szeretné, hogy gyermeke kiegyensúlyozott, szép, egészséges egyénné váljék? Tegyünk érte hát valamit) dr.C.J. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Negyvennyolc éves. nem saját hibájából elvált, vígkedélyű munkás keresi falun élő özvegy vagy elvált asszony ismeretségét, akihez hozzáköltözhetne. Egy gyermelc nem akadály. Jelige: „Szeretni kell, de feledni sohasem” Negyvenegy éves, 177 cm magas, falun élő, saját telkes házzal és autóval rendelkező. 3 gyermekes népnevelő, feleséget keres magának, gyermekeinek (18 f.. 13., 9., 1) pedig jó édesanyát. Szívesen boldoggá tenne gyermektelen nőt 35 éves korig. Jelige: „Ipolyvölgy” Huszonkét éves, 170 cm magas, társaságot kedvelő szakmunkás ezúton szeretne megismerkedni házias, szolid lánnyal. Jelige: „Szeretném, ha Te is szeretnél” Harminchárom éves, szimpatikus, értelmiségi nő ezúton szeretne megismerkedni komoly, korban hozzáillő intelligens férfival. Jelige: „Megértés—szeretet” Harminchat éves, 174 cm magas, barna hajú, lakással rendelkező elvált szakmunkás társaság hiányában ezúton keresi hozzáillő, házias nő ismeretségét házasság céljából, 38 éves korig. Egy gyermek nem akadály. Jelige: „Fáj a magány" NÉGYSZEMKÖZT Kedves Böbe! A nők közül sokan dőlnek be az olyan látszatnak, amilyennek Te is bedőltél. Találkoznak egy szomorú fiatalemberrel fvan, aki nem is fiatallal), az elpanaszolja neki szenvedéseit, s hogy csalódott, már nem hisz senkinek, nem tudna bízni senkiben, mert minden nő olyan, mint az, aki otthagyta (akitől el kellett válnia). Következik az illető hölgy (kislány, asszony, feleség) rossz tulajdonságainak, felháborító viselkedésének, meg nem értésének, ridegségének, összeférhetetlenségének hosszú és kimerítő ecsetelése. S persze, a kedves és vigasztalásra szoruló férfiú jó tulajdonságainak, jóhiszeműségének stb. szembeállítása az említett nőszemély aljasságával. . . Mi következik ebből a legtöbb esetben ? A megértő anyáskodni vágyó, saját kiválóságaiban bízó leány (nő, asszony) be akarja bizonyítani, hogy a nők nem olyanok, amilyennek a tiszteletre méltó férfiú látja őket, s elhalmozza, körülveszi gyöngédségével szegénykét, megértéssel, bizalommal és odaadással próbálja „feledtetni" vele rossz élményeit és tapasztalatait. Hosszú időn keresztül e tapasztalatok visszahatásával magyarázza az elő-előtűnő „furcsaságokat". Hogy elkésik a randevúról, hogy mogorva, hogy hisztis, hogy figyelmetlen, hogy gyanakvó, hogy önző, féltékeny, esetleg hogy be-berúg néha. (Biztosan felejteni akar!) Még gondolatban sem tenne szemrehányást az imádott férfinak, annál inkább gyűlik haragja a nő iránt, aki miatt ilyenné vált „ez a különben áldott, jó ember". S a tolerancia, a „mindent elfogadok, megbocsátok", a „nem ő tehet róla", „ő különben nem lenne ilyen "-féle rózsaszín szemüveg mindaddig a magadfajta nők szemén van, amíg csak hátat nem fordít nekik a szeretett férfi, mondván, benned is csalódtam, már téged sem tudlak szeretni. Vagy ami még gyötrelmesebb, a házasság hosszú évei során fokozatosan ébredni rá, hogy nincs kit okolnia, ő olyan, amilyennek a másikat leírta, elmondta. S lassan-lassan, vagy hirtelen ugyanazokkal a vádakkal kezdi bántani mostani feleségét (társát) is, amilyenekkel az elsőt. így jártál Te is. Hiába figyelmeztettek, hogy gondolkozz higgadtan, légy tárgyilagos. Te elfogultan dicsérted azt a „szegény embert", s szidtad előző feleségét, vele együtt. Legalább hallgattál volna, ma nem lenne olyan kínos visszahallanod, hogy rólad ugyanúgy beszél. Téged ugyanúgy rágalmaz. Mást nem tehetsz, minthogy elviseled, hiszen más mindenki tisztában volt vele, ki milyen, miben, s mennyire hibás. A levelet azért kapod, mert a nőkben — amint már hangsúlyoztam — nagyon erős az anyáskodó hajlam, a „majd én megváltoztatom, majd én bizonyítok" elszántság. Sok tapasztalatlan és jóhiszemű lány kötötte így össze életét alkoholistával, szoknyavadásszal, betegesen önző férfival. Az ilyen emberek nevelése a házasságban úgyszólván reménytelen. A szülői ház, az otthon eleve meghatározza, kiből milyen férj, apa válik. A rosszul nevelt, elkényeztetett, tizenéves alkoholhoz szokott, a durva és a másokon élősködésig ijnzö férfit nem lehet egy házasságban átnevelni. Esetleg elviselni. De kérdés, érdemes-e. Hiszen annyi szolid, családi életre alkalmas fiatalember keresi a társát. Lehet, hogy visszahúzódóbbak, félénkebbek, zárkózottabbak, mint a „rámenős", önmagukat sajnáltatok, de együtt élni velük biztos, hogy örömtelibb s könynyebb mint az olyanokkal, akikről leveledben írtál. Üdvözlettel