Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-24 / 22. szám
Egységes neveléssel „Mi dolgunk a világon” — kérdezhetnénk a költővel, s mottóul mondandónk elé tűzhetnénk: „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért”. Mert erről volt szó a Szlovákiai Nőszövetség KB világnézeti nevelésről rendezett szemináriumán. Az életről, a világról, a társadalomról. Az embernek a társadalomban elfoglalt helyéről, magáról az emberről, önmegvalósításának lehetőségeiről, az erről alkotott tudatbeli képéről, az anyagi lét — elsősorban a termelés és a termelési folyamat során kialakuló viszonyok — vetületeinek visszatükröződéséről az ember tudatában. S mindarról, ami ezzel összefügg. A világnézet tisztasága meghatározója az ember hovatartozásának, magatartásának, erkölcsi normáinak. Nőszövetségünk tagságát tekintve az anyák világnézete, szemlélete meghatározója a gyermekek nevelésének. Mindannyian ismerjük a kétvágányú nevelés buktatóit, amikor az iskola tudatformáló szándékát gátolja, sőt keresztezi a szülői nevelés, vagy amikor a más irányú nevelést képmutatással titkolják, s csak az eredmény — a fiatalok passzivitása, kiábrándultsága árulkodik aztán, hogy valamit elhibáztunk nevelési szándékaink megvalósításában. Nőszervezeteink tevékeny részt vállalnak a püt-ök munkájából, ezzel nagymértékben elősegítik új, családi hagyományaink meggyökeresedését, népszerűsítését. A tudományos műszaki haladás eredményeinek megismerése, az elkötelezett munka, az állandó figyelem és érdeklődés megosztott világunk eseményei iránt, a politikai tisztánlátás amivel ezeket az eseményeket értékeljük, a hazánk, társadalmunk fejlődése iránti felelősség, a szocialista országok közössége erejének, jelentőségének marxista felmérése, szilárd internacionalizmusunk és szocialista hazafiságunk — ebből tevődik össze világnézetünk alapja, amely egyben önbecsülésünk, összefogásunk és társadalmi fejlődésünk perspektíváinak, jövőnknek biztos tudatát is kialakítják bennünk. Erre nevelni, így nevelni — nőszövetségünk elsőrangú és elsőrendű feladata.-lzslevelezőink írjákJ Csökkent a gyermekbalesetek száma Hat éve működik Léván (Levice) a Nyugat-szlovákiai Közlekedési Központ, amely azzal a céllal létesült, hogy csökkentse a gyermekbalesetek számát. Horváth Ilonától, a gyermekeknek épített közlekedési pálya vezetőjétől kérdeztem meg, milyen eredményeket értek el a kitűzött feladat teljesítésében. — Talán azzal kezdeném, hogy a gyermek- és ifjúsági balesetek száma járásunkban az utóbbi hat évben a felére csökkent. Ennek egyik fontos tényezője minden bizonnyal az, hogy minden óvodában és iskolában foglalkoztunk a gyerekekkel. Összesen 12 670 óvodást és iskolást részesítettünk elméleti és gyakorlati oktatásban. Az elméleti oktatás a téli hónapok alatt zajlott. Központunk dolgozói ellátogattak az iskolákba és előadásokat tartottak a helyes és biztonságos közlekedésről. A gyakorlati oktatásra itt Léván, a közlekedési pályán került sor. Saját f autóbuszunkkal szállítottuk ide a gyerekeket. A pályán, ahol kerékpáron, pedálos kisautón és gyalogosan közlekedhetnek, a szabályok betartására helyeztük a hangsúlyt, így lehetőségük nyílt arra, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassák a tanultakat. Sajnos, két évvel ezelőtt tolvajok károsították meg e jelzőberendezést, amit még azóta sem sikerült megjavítani. így a fényjelző berendezések működését a gyakorlatban nem tudjuk bemutatni. Örvendetes tény viszont, hogy munkánkban sok segítséget nyújtanak az óvodák és az alapiskolák pionirszervezetei. Közlekedési játékokat rendeznek, vetélkedőt a közlekedésről, az elsősegélynyújtásról. Ezáltal is növelik a tanulók elméleti és gyakorlati tudását. Ugyanezt teszik a napközi otthonok nevelői is. Ennyit mondott Horváth Ilona. A fent említettekhez kiegészítésül még hozzá szeretném tenni, hogy a járási és kerületi szervek is felfigyeltek a központ dolgozóinak eredményes munkájára, és elismerésük jeléül több oklevelet adományoztak nekik. Kép és szöveg: BELÁNYI JÁNOS Szorgalmas asszonyok A Palásti (Plááfovce) Béke EFSZ nagytúri (Veiké Túrovce) részlegében szép gazdasági eredményeket érnek el a kertészet dolgozói, Mária Parráková kertészmérnök irányításával. 53 hektár területen gazdálkodnak. Ebből 51 ha terület szabad földi, 2 ha fóliasátoros kertészet. Az elmúlt két év alatt 140 százalékra sikerült teljesíteniük a bevételi tervet. A 12 tagú női munkacsoport már az őszi betakarítás után hozzálátott a melegágyak készítéséhez. A kedvező téli időjárás lehetővé tette, hogy a melegágyakat elkészítsék, és a fóliasátrakban korán zöldellni kezdett a saláta, amelyet az ipolysági (Sahy) zöldségfelvásárlóba szállítanak április 1 -tői. Paprikát, paradicsomot, káposztát, vöröshagymát stb. termelnek, és előnyös szerződést kötöttek az 1983-as évre is a lévai (Levice) HRONFRUKT mezőgazdasági felvásárlóval. A nagytúri zöldségkertészet árúi túlnyomó többségben I. minőségi osztályúak. Ha figyelembe vesszük, hogy a kertészetben dolgozó asszonyok a munka zömét kézzel végzik és a gépesítés minimális, elismerésünket és dicséretünket kell kifejeznünk nekik. Tavaly pl. csak káposztából több mint 80 vagonnal szállítottak az átvevőnek, minden fejet késsel vágtak ki. Ez a kézi munka fárasztó, az asszonyok mégsem panaszkodtak. Sokan már közel 30 éve dolgoznak ezen a munkaterületen. Név szerint is dicséretet és elismerést érdemelnek: Bohus Mária, Veres Ilona, Kázmér Piroska, Pásztor Mária, Szarka Ilona, Kocsmáros Júlia, Kliment Mária, Didiás Emília, Tóth Mária, Matyó Emília, Sátek Mária és Nagy Mária, akik szükség esetén hosszabbított műszakban is dolgoznak és mindent megtesznek, hogy az asztalunkra kitűnő minőségű zöldség kerüljön. A kertészeti csoport tagjai munkájukat el sem tudnák képzelni Hojcska néni nélkül, aki ugyan nyugdíjas, de sok fiatalt meghazudtolva serénykedik az üvegházban. Ö neveli azokat a palántákat, amelyek a jó termést megalapozzák. Szöveg és kép: BELÁNYI JÁNOS „Jöjjenek máskor is" A szeretetet, amit a szükebb családi kör nem ad meg, a jó barátok, ismerősök próbálják pótolni. Ilyen jó ismerősként üdvözölte a kovácspataki (Kovácovce) nyugdíjasok otthonának 230 lakója a kőhídgyarmati (Kamenny Most) és a párkánynánai (Stúrovo- Nána) fiatalokat. Zengett a dal az otthon folyosóin ... A gyerekek a szobákat is bejárták, hiszen a fekvő és gyengélkedő idős emberek is vágynak a látogatók'után, nekik is örömet szerez a vidám énekszó. Nem csoda hát, hogy együtt énekeltek a fiatalokkal, s búcsúzóul egyre csak ezt ismételgették : „jöjjenek máskor is ..." HAJTMAN KORNÉLIA (nőT)
