Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-24 / 22. szám
fogyasztási cikkből feleslegesen sokat gyártsanak, másból keveset. A fogyasztók igénye egyre nő, ezért a gyártónak a minőség állandó javítására kell törekednie. Persze a piackutatás a gyártók és a kereskedelem szoros együttműködését igényli, csak így lehet eredményes. Állítom, hogy nálunk a kereskedelem a kívánt szinten végez piackutatást, még akkor is, ha ezt sokan megkérdőjelezik. Eredményessége elmaradhat a várakozástól, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy mi már csak a kész áru felől érdeklődhetünk. Az előforduló hibák okát gyakran abban látom, hogy nálunk elmaradott, vagy inkább elhanyagolt a gyártandó termékekre irányuló piackutatás, amely más országokban a gyártók kötelessége, mert műszaki és technológiai lehetőségeik tudatában sokkal jobban és korábban fel tudják mérni egy-egy termék fejlesztésének lehetőségét, világpiaci versenyképességét, mint a kereskedelem. Hát ezért tartottuk örvendetesnek a Calex és a Tatramat hajlandóságát egy ilyen felmérés elkészítésére, ezért társultunk mi is, amikor tudomást szereztünk arról, hogy a Gépipari Fogyasztási Cikkek Fejlesztési Intézete, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága és az említett vállalatok megkezdték az előkészületeket a kettős ankétra. — Nagyon sok olvasónk türelmetlenül várja, hogy az ankét kiértékeléséről beszámoljunk lapunkban ... — Az önök olvasói természetesen türelmetlenebbek, hiszen még a múlt év végén bekűldték a kitöltött űrlapokat, viszont a Slovenka olvasói csak ez év januárjában, illetve februárjában kapcsolódhattak be az ankétba. A Nő szerkesztősége megkönnyítette intézetünk dolgát azzal, hogy saját címére küldette, majd csoportosítva juttatta el hozzánk az űrlapokat. A Slovenka olvasói viszont egyenesen intézetünk címére küldték a kitöltött űrlapokat. Rövid időn belül majdnem huszonegyezer levelet hozott a posta. Intézetünk huszonöt alkalmazottjának nem mindennapi munkát adott már a napi kosámyi levél felbontása is. A két hetilap 22 739 olvasója kapcsolódott be a közvéleménykutatásba. A beküldési határidő letelte után következett az űrlapok ellenőrzése, majd kódolása, illetve az előkészítése a kiértékelésre, amit az opavai számítóközpont már azóta el is végzett. Itt fekszik az asztalomon, épp azzal dolgozom — mutat a harmonikára összehajtott vaskos papírkötegre. Ezt a rengeteg számot most szövegbe kell foglalni, ez a munka van még hátra, nem kevés. Igyekszünk, hogy a lehető leghamarabb elvégezzük, és utána minden érintett szervezet, vállalat, illetve szerkesztőség kap egy példányt a kiértékelésből. A szerkesztőségek közreadhatják azokat az adatokat, amelyeket arra érdemesnek tartanak. Az egészet, terjedelme miatt lehetetlen lenne. — A piackutatás előrejelzést, tervalapot hivatott adni. Mennyire tartja megbízhatónak a kereskedelem számára e két ankét adatait? — Ezek az ankétok természetesen csak kiegészítő részei kutató munkánknak. De az űrlapok tízegynéhány kérdését különböző csoportosítással sok-sok következtetés adatforrásaként használhatjuk fel. Mindenképpen hasznos lesz számunkra is. Az előforduló pontatlanságokkal számolunk mi is, az adataink alapján elkészített tervek is. Hiszen az űrlapra könnyen oda írja az ember, hogy a közeljövőben vesz egy új hűtőszekrényt, de ha tényleg arra kerülne a sor, hogy megvegye, akkor fontosabb dologra kellhet a pénze. Mégis egy sor olyan adattal szolgálnak ezek az ankétok, amelyek hasznára válnak gyártónak, kereskedelemnek, fogyasztónak egyaránt. Nos, a fogyasztók megtették az ügy érdekében, amit tehettek. Most a gyártókon a sor, hogy eleget tegyenek a fogyasztók elvárásainak. A kereskedelemre szintén csak azután vár a feladat, hogy elég rugalmasan tudják majd kielégíteni a keresletet. Persze, ehhez legalább olyan szoros együttműködésre lesz szükségük, mint az ankétok előkészítésénél! A jószándék a tapasztaltak szerint mindkét félben megvan, de ez nem elég, a kezdetnél viszont bíztató. Reméljük, hogy a folytatásnak is tanúi, közreműködői lehetünk! BARANYAI LAJOS Fotó: Könözsi István
