Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-17 / 21. szám

Országszerte koszorúzási ünnepségeken, nagygyűléseken emlékeztünk meg felszabadulásunk 38. évfordulójáról. Prágában, az olsanyi temetőben a legfelsőbb párt- és állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek képviselői adóztak kegyelettel a szabadságunkért vívott harcokban elesett szovjet hősöknek, emlékművükön a CSKP KB, a köztársasági elnök, a szövetségi kormány, a Szövetségi Gyűlés és a Csehszlovák Nemzeti Front KB közös koszorúját helyezték el. Hasonló ünnepség volt a bratislavai Slavínon is.

Prágában a Smetana Színházban tartott ünnepi esten Frantisek Pitra, a CSKP KB titkára mondott beszédet, taglalva Csehszlovákia háború alatti megpróbáltatásait, országunk népének hősies antifasiszta harcát és ellenállását, kiemelve az SZNF és a cseh nép májusi felkelésének jelentőségét, amely nemzeti felszabadító harcunk legfontosabb fejezete. Szocialista fejlődésünk útját vázolván napjaink legégetőbb kérdéseire: az országok közötti feszültség csökkentésének, a millitarista törekvések megfékezésének, a fegyverkezési hajsza megszüntetésének fontosságára is kitért. „A Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk — mondotta végezetül — szilárdabb, mint bármikor a múltban. A társadalmi és a gazdasági élet minden területén kifejtett együttműködés megsokszorozza erőnket. Ezért bizalommal és derűlátással tekintünk a jövőbe."

Bratislavában a Szakszervezetek Házában a szlovák főváros és a nyugat-szlovákiai kerület dolgozói és fiataljai, valamint az SZSZK legfelsőbb párt- és állami szerveinek képviselői emlékeztek a 38 évvel ezelőtti napokra, az ünnepi szónok. Viliam Salgovic elvtárs többek közt ezeket mondta:

( nő 6)

— A második világháború idején a hazafiak ezrei küzdöttek az új, szabad Csehszlovákiáért. Sok harcos küzdött a szovjet hadsereggel és a szovjet partizánokkal vállvetve, s hozta meg a szabadságot kelet felől. Emlékezünk 1945 feledhetetlen májusára, amikor a dicső szovjet hadsereg a történelmi prágai hadművelettel befejezte felszabadító feladatát.

Az elmúlt évtizedekben becsülettel és felelősen valóra váltottuk az SZNF és a felszabadulás hagyatékát, elsősorban békés építőmunkánkkal. Különösen 1948 februárja után, amikor a munkásosztály a többi dolgozóval szövetségben visszaverte a reakciós burzsoázia által a töke uralmának visszaállítására tett kísérletet, a kommunista párt vezetésével jelentős forradalmi változásokat hajtottunk végre. Olyan művet alkottunk, amelyre joggal lehetünk és vagyunk is büszkék.

Büszkén szólunk a szocialista Csehszlovákia, különösen Szlovákia életének sokoldalú fejlődéséről. A tőkés Csehszlovákiában Szlovákia az ország elmaradott területe volt. Ma sokoldalúan fejlett és dinamikusan fellendülő része, korszerű ipara, fejlett mezőgazdasága, magas műveltségi, kulturális és tudományos színvonala van. Az elmúlt, nem egészen négy évtized eredményei alátámasztják azon út helyességét, amelyre Szlovákia a Szlovák Nemzeti Felkelés, a felszabadulás és a februári győzelem után lépett. Jól tudjuk, hogy mindaz, amit a felszabadulás óta elértünk, az emberek milliói, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség fáradhatatlan munkájának eredménye. Akadályokat kellett leküzdeni, áldozatokat kellett hozni, nehézségekkel és különböző hibák következményeivel kellett szembeszállni.

Az NDK párt és állami küldöttsége Erich Honeckemek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének vezetésével hivatalos látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. Tárgyalásokat folytattak Jurij Andropowal a két párt és a két szocialista állam közti együttműködés időszerű kérdéseiről, valamint több nemzetközi problémáról. A találkozót a kölcsönös megértés, a szívélyesség és a barátság légköre jellemezte. A május 3-i díszvacsorán Jurij Andropov pohárköszöntöjében megemlékezett Marxról, rámutatott a marxizmus—leninizmus történelemszemléletének helyességére és érvényére. de arra is. hogy mindennek tudatában kell értékelni Reagan politikáját és kommunizmus ellenességét, valamint azt, hogy az USA világuralomra törekszik.

— A Szovjetunió abból indul ki — folytatta Andropov —, hogy a két társadalmi rendszer történelmi versengése, az eszmék harca teljesen természetes, jogos jelenség, amely a szocializmus és a kapitalizmus létének lényéből ered. Mi azonban határozottan ellene vagyunk annak, hogy ezt a történelmi párviadalt a békés együttműködés szűkítésére használják fel, vagy még inkább, hogy átvigyék a nukleáris háború síkjára. Ideje volna, hogy az amerikai vezetés nagyobb politikai önmérsékletet felelősséget és ésszerűséget tanúsítson. Érvényes ez mindenekelőtt napjaink legégetőbb igényére, arra. hogy megakadályozzuk a rakéta-nukleáris fegyverkezés újabb fordulóját és a háborút. (.. .)

A Szovjetunió kész csupán annyi rakétát megtartani Európában, amennyivel ma a NATO-államok rendelkeznek. Erre az volt a válasz, hogy

ebben az esetben a Szovjetuniónak több nukleáris töltete lenne a rakétákon. Nos. mi készek vagyunk megállapodni az európai nukleáris erők egyenlőségéről, mind a hordozóeszközöket, mind a tölteteket illetően — nyilvánvalóan figyelembe véve azt. amennyi ezekből Franciaországban és Angliában rendelkezésre áll. Amenynyivel csökkentenék az angol és a francia rakéták robbanótölteteinek számát, ugyanannyival csökkentenék a szovjet közepes hatótávolságú rakéták tölteteinek számát. Ez a megközelítés kiterjedne az ilyen kategóriába tartozó. Európában levő repülőgépekre is. Ezzel fennmaradna a Szovjetunió és a NATO viszonylagos erőegyensúlya mind a hordozóeszközökben, mind a töltetekben, mégpedig a mostaninál jóval alacsonyabb szinten.

Jurij Andropov hangsúlyozta, hogy ennek a javaslatnak a megvalósítása azt eredményezné, hogy a Szovjetunió európai részén jóval kevesebb közepes hatótávolságú rakéta és nukleáris töltet maradna, mint volt 1976-ig, az SS—20- asok elhelyezése előtt.

Az SZKP főtitkára végül kijelentette: az, aki nemmel válaszol javaslatainkra, súlyos felelősséget vállal magára Európa és a világ népei előtt, hiszen minden hét, minden nap. amit elvesztegetünk ahelyett, hogy megállapodnánk, növeli a nukleáris háború veszélyét. Minden népnek és kormánynak meg kell tennie mindent, hogy megóvjuk a békét és az események ismét az enyhülés irányába haladjanak. A Szovjetunió a maga részéről minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében.

Bratislavában Miroslav Válek szlovák kulturális miniszter május 3-án adta át az érdemes művész cím odaítéléséről szóló oklevelet Krista Bendová írónőnek, Duba Gyula írónak. Pavol Hammel zeneszerzőnek, Sergej Kópiáknak, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese magánénekesének, Mikulás Kováé költőnek, Jarmila Pavliéková festőművésznek, Andrej Petra szobrászművésznek, Dagmar Rohová-Boksovának, a Banská Bystrica-i Tajovsky Színház operaegyüttese magánénekesének, Vincent Rosincnak, a Szlovák Filmgyártó Vállalat operatőrének. Bozena Slabejovának, a nyitrai Bagar Színház művészegyüttese tagjának. Anton Smazil festőművésznek. Jozef Spaékónak, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese magánénekesének, Oto Suhajnak. az Új Színpad csoportvezetőjének és l'ubomír Vajdiéka rendezőnek.

BÉKÉT AKARUNK, ÚGY EMLÉKEZÜNK