Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-03 / 19. szám
„A szívekben legyen egyforma bátorság” Az anyák tudják csak megmondani, miért szorul össze a szívük, ha azt hallják, háború. Ha azt hallják: atombomba, neutronbomba, halál. S ha azt hallják, háború, s összeszorul a szívük, ökölbe szorítják a kezüket, és azt felelik rá: béke. Féltik az életet, gyermekeik életét, éppen ezért nem félnek harcolni érte. Erről beszélgettek annak a leírhatatlanul forró hangulatú, jelentőségében is rendkívüli béke-nagygyűlésnek résztvevői, akik 1983. április 15-én találkoztak a bratislavai Művelődési és Pihenőparkban. Szinte lélegzetnyi volt csak a szünet, amikor néhány mondatot válthattak, mert újra meg újra zúgott a „békét akarunk!”, a „béke és barátság”, a taps, s zengett az ének: hogy a nap mindig ragyogjon .. . Közben becses vendégeinket köszöntötte Gejza Slapka. az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP VB vezető titkára, valamint Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnöke. Valentyina Tyereskovát, a világ első női űrhajósát, a Szovjet Nőbizottság elnökét. Vilma Espin de Castrót. a Kubai Nők Szövetségének elnökét. Shafika Razmendát, az Afgán Nők Demokratikus Szervezetének képviselőjét, a laoszi, a mongóliai, a vietnami, a magyarországi, a romániai, a nicaraguai nőszervezetek, a szocialista és demokratikus országok nőtanácsainak képviselőit, vezetőit, akik azért jöttek el hozzánk, hogy csatlakozzanak a béke-világkonferencia előkészítő bizottságához, valamint a Béke és Haladás Nemzetközi Nőligájához (Genfbe) intézett Felhívásukhoz, amelyben elítéljük az imperialista világ fegyverkezési törekvéseit, világot fenyegető kardcsörtetésél és határozottan nemet mondunk a rakétáknak, a fegyverkezésnek, a pusztulásnak, hogy gyermekeinknek békés jövőt teremthessünk. — Európa szívében élünk — mondotta bevezető beszédében Elena Litvajová —. ezért határozottan elutasítjuk Washington rakétatelepítési terveit, amelyek határainkat erődítményekké, rakétakilövő állomásokká akarják változtatni. Európa békéjének megőrzése az egész emberiség létérdeke, amelyet az imperializmus agresszív fegyverkezési hajszája veszélyeztet. — Rámutatott arra. hogy hazánk lakossága elítéli és elutasítja e békénket fenyegető törekvéseket és támogatja a Szovjetunió békepolitikáját, leszerelési javaslatait. — Mi nem felejthetjük a második világháború pusztításait, az árván, özvegyen maradottak szomorúságát, a gyermekeiket vesztett anyákat — hangsúlyozta felszólalásában Valentyina Tyereskova —, éppen ezért olyan erős a szovjet nép békevágya, a szovjet emberek elszántsága, hogy megvédjék a milliók élete árán kivívott békét. Népünk, hazánk vendégszeretetét, szocialista fejlődése felett érzett örömét, példánk vonzását emelték ki a távoli földrészekről érkezett vendégek, s egyben megköszönték azt a baráti segítséget, megértést is. amely nélkül nehezebb lenne a szocialista fejlődés útját keresniük, vagy azon előbbre jutniuk. Mindannyian nagy várakozással tekintenek a prágai békevilágkonferencia elé, amely — meggyőződésük — hozzájárul majd a béke megszilárdításához, az édesanyák óhajának valóra váltásához, hogy. a világ minden gyermeke békében szülessen, éljen. Nehezen váltak el egymástól a főváros, a nyugat-szlovákiai kerület dolgozó asszonyai, nőszövetségi tisztségviselői, a SZISZ-inges lányok, a nagygyűlés résztvevői. Ott várakoztak a kijáratnál, mert a nők, békességóhajtásuk jelképeként, kétszáz fehér galambot szerettek volna felröppe felröppenteni a tavaszi ég felé. De április szeszélyéből zuhogott a zápor, a galambok nem mertek kirepülni. Várni kell. talán a májusi s a júniusi, kora nyári ég kékebb lesz. napsugarasabb. Béke-biztatóbb. E reménységben váltunk el egymástól. -h(nŐ4)
