Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-06 / 2. szám
FERÓ SPACIL gus, a Zdroj vezérigazgatósága szakszervezetének elnöke üdvözölt. Itt az ő vállaira nehezedik az egész szervezés. S tulajdonképpen nemcsak a versenyé, hanem mindené, •ami megelőzte. — Alkalmazottaink kezdeményezéseit, ötleteit már az év elejétől támogattuk — mondta Éva Mazúrová. — Négy év után került megrendezésre az ötödik szlovákiai inyenc- és cukrászverseny, melyet Jozef Jeskovsky, a tröszt igazgatója hirdetett meg. Minden dolgozónk bekapcsolódhatott a versenybe. A verseny célja, hogy a tröszt saját készítményeinek választékát felújítsa. Nem véletlen, hogy az értékelő bizottság elnöke Helena Králiková. Tagja az állami ellenőrző bizottságnak, mely az élelmiszeripari termékek minőségét kíséri figyelemmel, és a Zdroj vezérigazgatóságon a minőségellenőrző osztály vezetője. Igazi szakember. Egy számunkra szokatlan szakma titkaiba avat be minket. — A szakács olyan, mint a festő. Érzéssel kell a színekhez nyúlnia, mert a fogyasztó elsősorban a szemével ízlel, de — természetesen — értenie kell az ízek megválogatásához is. Művészetének az ízek és színek harmóniáját kell elérnie. De egy ilyen verseny értékelésénél más fontos követelmények is vannak. Elsősorban a nyersanyag megválasztása, melynél az ésszerű táplálkozás alapszabályait vesszük figyelembe, de a beszerzés sem másodrangú kérdés. Nem mellékes a technológia és a munkaigényesség sem, de az árak is fontosak. Mindezen szempontok figyelembevétele után kezdődik a kóstolgatás, a degusztáció. Közismert, hogy borkóstolókon az ízek semlegesítésére sajtot és almát használnak. Kíváncsiak voltunk, milyen jól bevált eszközök vannak a szakács- és cukrászkészítmények ízlelésénél. — Több módszert ismerünk. Legbeváltabbak: az ásványvíz, a feketekávé, a kifli, a zsemle. Füstölt árunál a sör. Szélsőséges esetekben — amilyen a mostani is, mikor majdnem 60 fajta készítményt kell megizlelnie a döntőbizottság tagjainak — egy-két korty alkohol is segít. Szlovákia kerületei külön-külön helyiségben „varázsoltak", s ezt étvágygerjesztő, különös illatok kísérték. A kerületi versenyek tapasztalatai alapján az a hír járta, hogy a cukrászok versenyében a kelet-szlovákiaiak a legjobbak. Ijedt tekintetek fogadtak bennünket, amikor benéztünk hozzájuk. Azután megtudták, hogy nem a kíváncsiskodó ellenfél kémei vagyunk s megenyhültek. Tartalékaikhoz nyúltak, és roskadásig telt asztalkát varázsoltak elénk. Valika Soltysová fodrásznő akart lenni, de nem vették fel, kényszerből cukrásznak szegődött, s lassan már 13 éve, hogy a kassai (Kosice) Zdroj 11 -09 üzemében sütött torták az ö ízléséről árulkodnak. Ünnepi tortája, a „Mikádó" a cukrászmüvészet remeke .. . — A receptet édesanyámtól kaptam, s nekem már csak a fantáziámat kellett működtetnem, amelyet most épp a keleti minták inspirálnak. Beszéd közben sem pihentek ujjai. Olyan türelmesen, olyan odaadással dolgozott, hogy itt már arról volt szó: élete értelme ez a munka. A kővetkező helyiségben többségben voltak a férfiak. Július Obuch, a bratislavai csemegeüzem főnöke szemkápráztató gyorsasággal készítette el a franciasalátával körített 5 kg-os csukát. A másik asztalnál két ötletdús férfi próbálta egymást lefözni egy nagy dióstorta fölött: Tibor Nagy és a 10-02 számú bratislavai cukrászüzem főnöke, Ján Krchen. A „terülj asztalkám" túrós szamócával és karlsbadi kockával várt bennünket. Ezek azok a termékek, amelyektől az üzem dolgozói a legszebb eredményeket várják. Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket a hír, hogy a raktárban „boszorkánykonyha" működik. Az ellenfél szeme elől ide bújtak a gömöriek. Először nem akartuk elhinni, de aztán mégis lementünk a pincébe, meglesni, mi is az igazság. S valóban, a betléri 11 -07-es számú üzem „szivén" és „patkóján" már az utolsó simításokat végezték. A tortát Helenka Ondrejová díszítette és az üzem igazgatója, Juraj Breznan segített neki. A díszítők keze alatt ősrégi gömöri minták rajzolódtak ki. Öreg este volt már, amikorra a sok — már kész vagy az utolsó díszítésekre váró — termék a hűtőkbe vándorolt. Kérdéses csak az volt mi lesz a lévaiak (Levice), nyitraiak (Nitra), zilinaiak reggeli meglepetése, ők ugyanis otthon készítették versenydarabjaikat. Még alig-alig virradt, amikor az élelmiszer-áruházban lámpafény öntötte el a termeket, s megkezdődött az utolsó hajrá. — Alig aludtam valamit ma éjjel, azt is rosszul. Nemcsak éjjel üldözött Mikádó-tortám, reggel is ő volt az első gondolatom, s nem a hazaiak: két fiam és férjem. Biztosan ők is rosszul aludtak, hisz velem együtt szurkolnak. Sajnos, így van, ha az ember élete első jelentős versenyén indul — mondja Valika Soltysová. Azt hiszem, nem ez volt az egyetlen nyugtalan éjszaka ekkor Turcianske Teplicében. Hisz itt nemcsak egyszerűen a helyezésről, az esetleges díjakról volt szó, hanem valami többről is: a jól végzett munkáról, közmegbecsülésről, a szakma legjobbjai között elért helyezésről. Arról, hogy „az én művem" az elkövetkező évben, s talán években is valamennyi Zdroj-üzlet pultján ott legyen . .. Az utóbbiról egy év múlva döntenek, aszerint, milyen hasznot hozott az adott termék a trösztnek. Nyolc órakor a zsűri veszi át a terepet. Újra és újra hangsúlyozzák az előnyöket, tanulmányozzák a táblázatokat, hasonlítják az ízeket, az aromákat, keresik a plusz vagy mínusz pontokat jelentős apróságokat, mindaddig, amíg a helyezések nem lesznek egyértelműek. Mi mindent tud nem túl drága és értékes alapanyagból az ügyes szakács vagy cukrász elővarázsolni, hogyan születik az ötlet, hogyan egyeztetik az ízeket, mi minden előzi meg azt, hogy az új terméket a versenybíróság megízlelhesse, erre Marta Lehocká, a nyitrai csemegegyártó üzem főnöke válaszolt. — Hatszemélyes hidegtálunk 51 tagú, aranyjelvényes szocialista brigádunk versenymunkája. Az ötlet Terézia Pacutovától származik. Amíg a trnavai kerületi versenyre elvittük, több változatban is kipróbáltuk. Elsősorban arra törekedtünk, hogy saját termékeinkből és az idei termésből állítsuk össze. Ügyeltünk arra, hogy betartsuk az ésszerű táplálkozás alapelveit és természetesen, az esztétikai követelményeket is. Sokan szemünkre vetik, hogy verseny előtt nem áruljuk el, mivel indulunk, s hogy mindig otthon készítjük versenymunkánkat. De hát minden gazdasszony saját konyhájában süt-főz legszívesebben s talán legjobban is. Ezért készítettünk mindent otthon, s reggel már csak a kész tálakat hoztuk. El sem tudja képzelni, mennyit idegeskedtünk útközben. A nap már a martini hegyek mögé bukott, amikor verseny végeztével Jozef Jeskovsky igazgató szót kért. Kiemelte a legjobb csemegéért folyó verseny jelentőségét a tröszt szempontjából. Fő feladatuknak tartja, hogy olyan termékeket gyártsanak, amelyekhez elegendő alapanyag van, és egyre jobban kielégítsék a lakosság félkész ételek iránti érdeklődését. Húsz termék készítőjének jutalmat és oklevelet adott át. Az öt első díjon Nyitra, Kassa, Tmava, Bratislava és Chynorany osztozott. Nemrég történt. Egy modern mesében, amelyben fiatal, még a régebben születettek is, arra törekszenek, hogy a mai „terülj, terülj asztalkám" semmivel se legyen szegényebb, mint a régi. Cnöi3)
