Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-12 / 16. szám
többsége a szövetkezetben dolgozik, zöldség, dohány, cukorrépa, szőlő megművelése vár rájuk, szarvasmarha, sertés, baromfi gondozása köti le őket. Aztán az otthoni munka; nagyjából ugyanaz, az állatok nevelése, a kert művelése, és a ház körüli tennivalók, melyekből soha sem lehet kifogyni. Változatosságnak, pihenésnek tehát ott a kézimunka, mert a tévé mellett sem lehet ölbe tett kézzel ülni, fecsérelni az időt. S amikor már fenn, az emeleten voltunk, az ülésteremben, mind a két falu — Királyi és Abafala (Abovce) — asszonyai azzal kezdték a beszélgetést, hogy bizony nincs sok idő olvasásra. Hogy is lenne — gondolom —, tévézni még lehet kézimunkázás közben, olvasni már nem. A könyvet, újságot az veszi kezébe, akinek napi szükséglete, aki megszokta, megszerette — akinek pedig ez még idegen, aki sajnálja az írott szó fölött eltöltött perceket, azzal azt meg kell szerettetni, rá kell vezetni ízére, szükségességére. Mert nemcsak kenyérrel él az ember, a teljes élethez hozzátartozik az is, hogy tudjunk mások életéről, munkájáról, össze tudjuk hasonlítani a magunk baját, örömét másokéval, bővíteni tudjuk látókörünket, tudásunkat. Azért is vagyunk most itt, szemtől szemben az olvasónkkal (illetve a még nem-olvasónkkal), hogy elmondjuk egymásnak elvárásainkat, terveinket, mindazt, amivel közelebb kerülhetünk egymáshoz, amivel segítségére lehetünk egymásnak. Összefüggésében kerülnek sorra a közös gondok; újságvásárláskor nem az ár a döntő, hiszen a szövetkezeti tagok bevétele évről évre magasabb, tíz évvel ezelőtt ötmillió korona volt a béralap, tavaly már tizenegymillió került szétosztásra. Az 547 szövetkezeti tag — négy falu lakossága — átlagos havi keresete meghaladta az 1970 koronát. Aki becsületesen dolgozik egész éven át, annak nem kell garasoskodnia. Van miért megvásárolni az élelmet, ruházati cikkeket, inkább az a baj, hogy kicsi az élelmiszerüzlet, kevés áru fér el benne, nem lehet nagyon válogatni. Aki pedig egész nap a mezőn van, annak nincs ideje az árura várni, lesni, mikor érkezik olyasmi, ami azonnal el is fogy. Az örül, ha egyszerre megveheti a kenyeret és a tejet, hogy ne kelljen kétszer is sorba állnia. A kenyér itt nem vész kárba, a szárazát megeszik az állatok, inkább az a baj, hogy kevés. Azt is elmondják az asszonyok, milyen nagy a különbség kenyér és kenyér között; a Hnúsfáról érkezőnek néha csak a neve kenyér, különben olyan lapos, hogy még a kenyértartóban sem fér el. Az ajnácsköinek (Hajnácka) és feledinek (Jesenské) viszont becse van, az olyan, mint az otthon készült; aki arrafelé jár, ott vásárolja meg az aznapit. Tej még csak lenne — hogyis ne, hiszen az ő szövetkezetük tavaly is 65 ezer literrel többet adott el a tervezettnél —, de nincsenek tejtermékek. A napi harminc darab tejfel pillanatok alatt elfogy, az kapja, aki elöl áll a sorban. A zöldség megterem a kertben, ha nem, ad el a szövetkezet, hiány nincs belőle. Örülnek is a zöldséges recepteknek, különösen, ha olyan zöldségből készíthető, amely mindig kéznél van. És bosszankodnak, ha egy-egy étel receptjéhez olyan nyersanyagok kellenek, amelyet náluk nem lehet megvenni. Mert — ahogy erre folyton visszatérnek — kicsi az üzlet, nem fér el benne minden. Kicsit restellik ezt az állapotot, határátkelőhely lettek, nemegy külföldi akarja náluk elkölteni utolsó koronáit, s az ellátás bizony nem a legjobb fényt vet községükre. Az asszonyok sorolják, mi minden kellene még a községbe, s a szövetkezet pártelnöke, Czífrusz Lajos alig győzi magyarázni: nem lehet minden egyszerre! Őszre elkészül a művelődési otthon, sor kerülhet majd a szolgáltatások házára is. A Z-akció sem old meg minden gondot, ehhez is pénz kell. No meg a lakosok is unják már a sok társadalmi munkát. Mert szombatonként azt sem tudják, hányfelé szakadjanak: a szövetkezetben segítsenek az idénymunkában, a közös falusi építkezésen dolgozzanak-e, avagy otthoni teendőiket végezzék. Mert ezt is meg kell csinálni. Aki hétköznapjait a munkahelyén tölti, annak a magáéra csak a szombat-vasárnap jut, ahogy a szövetkezet elnöke. Gyökér János mondta: itt nem félnek a munkától az asszonyok, a cukorrépát sem kell felosztani közöttük, maguk vállalják fel, ki mennyivel bír. Gyakran a felső határt kell megszabni, hogy mindenkinek jusson ... Nyáron van munka a nőknek; 15 hektáros a kertészet, 38 hektár szőlő, 70 hektár dohány sok kézi munkát igényel. Rosszabb a helyzet a téli hónapokban. A melléküzemág segítene ha lenne, de ma már egyre nehezebb ilyesmit létesíteni. Az elnök említi, hogy tíz éve, amikor idekerült, naponta legalább tíz-tizenkét asszony várt az ajtó előtt, hogy munkát adjanak neki, ma gondot okoz, ha valaki megbetegszik, vagy felmond, mert nem jön a helyére más. A fiatalokat nem vonzza a mezőgazdaság, bár elnézve a találkozón megjelent szövetkezeti dolgozókat, nem merném állítani, hogy olyan „vészes" a korátlag. Harminc-negyvenéves nők, kertészeti, szőlészeti dolgozók, dohánytermelők, állatgondozók. Olyan asszonyok, akik megfogják a munka végét, akik a falut választották, maradtak és biztos pillérei lettek a szövetkezetnek. Az elnök is csak dicséri őket, hozzátéve, hogy a nők munkája nélkül bizony sokkal szegényebb lenne a szövetkezet. Annyi minden beszélnivalónk akadt, hogy közben észre sem vettük, az étteremben a zenészek befejezték a muzsikálást. Vége lett az ünnepélynek, amelyből kicsit lekanyarítottunk, hogy elbeszélgessünk olvasóinkkal, a szövetkezet nődolgozóival. Vendégként érkeztünk, de elmenőben úgy éreztük, közösek az örömeink, közösek a gondjaink, s kiküszöbölésük még közelebb hoz bennünket egymáshoz. H. ZSEBIK SAROLTA fórum Kérdez: Vas Tibor köbölkúti (Gbelce) lakos Feleségem gyermekkori betegségből kifolyólag rokkant. Szeretném tudni, hogy vállalhat-e bedolgozó munkát a jabloneci üveggyár párkányi (Stúrovo) üzemében, ha rokkantsági járadékot kap? Válaszol: Anna Scepková, a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának jogásza A rokkantság súlyossága szerint lehet részleges és teljes. A részleges rokkantságban szenvedő emberek hosszabb időtartamú rossz egészségi állapotuk ellenére képesek eredeti, vagy más, annak megfelelő szintű beosztásban dolgozni, de lényegesen megkönnyített munkafeltételek mellett. Végezhetnek kevésbé igényes munkát is. Tehát dolgozhatnak, munkájukért fizetést kapnak, s emellett rokkantsági járadékra is jogosultak. Rokkantságuk és munkavégző képességük fokát döntőbizottság állapítja meg. A Tt. társadalombiztosításról szóló 121/1975-ös számú rendelete a teljes rokkantság négy fokozatát különbözteti meg. Ha a kezelőorvos javaslatára valakit teljes rokkanttá nyilvánítanak, jegyzőkönyvezik azt, és a feltüntetett rokkantsági fokozat határozza meg, hogy a bizottság javasolja-e a beteget munkavégzésre, vagy sem. Ugyanis a nagyon könnyű munka végzésére képes teljes rokkant egészségi állapotát nagymértékben ronthatja bármilyen tevékenység. A törvény azonban nem tiltja, hogy a teljes rokkanttá nyilvánított egyén is dolgozzon, természetesen, kizárólag a saját felelősségére. A teljes rokkantság következő két fokozatába azok tartoznak, akik tudnak ugyan állandó munkát végezni, de eredetinél lényegesebben könnyebbet, társadalmi szempontból jelentéktelenebbet (pl. rokkant bányászok). A vakok, a súlyos mozgássérültek stb. képezik a következő kategóriát, akik szintén végezhetnek állandó jellegű munkát, de egészen kivételes körülmények között. A teljes rokkantságban szenvedő, dolgozó egyének is jogosultak a teljes rokkantsági járadékra. A rokkantak munkalehetőségeiről szeretném elmondani, hogy szövetségünk központi bizottsága irányítja az Integra termelő vállalatot, amelynek igazgatósága Banská Bystricában van, kihelyezett üzemei pedig Szlovákia egész területén megtalálhatók. Továbbá az illetékes nemzeti bizottság munkaerőosztályán is javasolhatnak megfelelő munkahelyet rokkant állampolgároknak, akár bedolgozó munkára is. De ha valaki egyedül keres munkahelyet, amely hajlandó alkalmazni, akkor nincs semmi akadálya, hogy munkaviszonyba lépjen. Köszönöm a tájékoztatást! A törvény tehát nem tiltja a munkát a rokkantságban szenvedőknek sem. Jó lenne, ha üzemeink, termelőszövetkezeteink is több figyelmet fordítanának erre a lehetőségre, amely nagy segítséget nyújtana rokkantjainknak, ráadásul a népgazdaság javát is szolgálná alkalmazásuk. A rokkantak viszont véletlenül se helyezzék, egészségük elé a munkát és a pénzszerzési lehetőséget! B. L C nos
