Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-29 / 14. szám

es kezek — Miért éppen hozzám jöttek? — tárta szélesre az ajtót előttünk Grego Erzsi néni. Úgy mondtuk, ahogy volt. Kérdezősködtünk a kör­nyékbeli falvakban, kinél, hol szőnek az idén rongyszőnyeget, mindenki bicskára (Lúcka) küldött, név szerint is megmondták, kihez. — Igaz, szövök én, ha van segítségem, s ha van miből szőni. Görgőről jöttem ide, még otthon megtanultam a szövést. Azelőtt inkább csak rongyból szőttünk, ma már jobban szere­tik a spárgát, ha lehet kapni. Meg mintát is többfélét lehet belé tenni. Nézegetjük a két oldalán használható zöld mintás, piros, szürkés spárgaszőnyegeket, a régebben készült, hagyományos mintázatú rongyszőnyegeket, amelyek szinte elnyűhetet­­lenek. Közben megismerjük egy nehéz élet néhány mondatba sűrített drámai fordulóit, a fiúgyermekek, majd a férj halálát, a magára maradt asszony szívós törekvését. Miből lehet fillérről-fillérre pénzt teremteni, hogy legalább a lánygyereket fölnevelhesse. Gyűjtött gyógy­növényt, dolgozott a szőlőben. És szőtt, el­adásra is. — Egy nap a fogdosás, egy nap a vetés. Vetni csak gerendás házban lehet... A száty­­vát 1976-ban hoztam fel... Milyen méreg, ha elszámolják és fel kell bontani... Rongysző­nyeget könnyű volt szőni. A spárgát úgy kell felszedni, mint a vásznat... A mintát könyvből — keresztszemesről —, gyúrósurcról, amit meglátok, leveszem ... Ez a szegfűs, ez a szőlőmintás ... ez a szarvasos, a rózsás. Van madarasom, csillagosom,... akartam pávásat szőni, de nem fért rá a farka. Laikus számára értelme, funkciója alig-alig van a szónak, fogdosás, vetés, szövés. De a nyist, a csillag, a szőlő, a páva, a szegfű körülzsongja színével, hangulatával a hozzá nem értőt is, és megkívántatja vele az Erzsi néni ujján bunkót növesztő munkával, de alko­tó fantáziával készített spárga- és rongyszö­­nyegek valamelyikét, amelyek csak itt, e sok­színű gömöri tájon születhetnek, ahol a domb­oldalban madarak röpködnek, ahol a szőlő a mindennapi megélhetés, és a köves, dombos udvarkák elejét megszépítő szegfű meg a messze eliramló szarvas valóság, de amint surcra, törülközőre, térítőre, szőnyegre „írják", már mesévé, már költészetté válik. Hogyan készül pontosabban ? Annak leírásá­ra nem vállaikozhatom, szakember által elma­gyarázva sem tudná megtanulni, aki nem ez­zel, e mellett nő fel, mint a gömöri asszonyok. De hogy szép, hogy modern lakásba is alkal­mas, azt láttam. Hát becsüljük meg, aki készíti, s örüljünk keze munkájának. H. MÉSZÁROS E. _05-a! .> í/> (D -<D ocq-i O isi 2 ,^< eil < z> z ^ (női?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom