Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-22 / 13. szám
W Uri.ivH Mi W MV JiM At MIKSZÁTH KALMAN Különös házasság Televízióra ZSURZS ÉVA alkalmazta: SZÁNTÓ ERIKA Szucsinka: Az úrfi ugye pretestáns? Bernát Zsiga: Vastagnyakú! Szucsinka: No aztán akkor mindent értek. Úrfi, úrfi, ön nagy ellensége a papoknak. Bernát Zsiga: A szemináriumnak vagyok az ellensége, mert az neveli önöket hamisaknak. Szucsinka: Én meg a kollégiumnak vagyok az ellensége, mert az neveli önöket gorombának. Bernát Zsiga: Célzás akar ez lenni? Szucsinka: Ahogy vesszük. Bernát Zsiga: Kikérem magamnak. Gergely: (Lábujjhegyen elősompolyog és a pap füléhez hajolva azt súgja): Mindjárt kezdődik. Méltóztassék velem fáradni, plébános úr. Szucsinka: Majd máskor folytatjűk. Megbocsásson .. . (Sápadtan követi az inast.) Bernát Zsiga: Mi kezdődik? (Egy darabig nézelődik a teraszon, aztán lemegy a lépcsőn a kertbe. A kertészház üvegfalán át látni, amint faggyút ovaszt a tűzhelyen. Egy pádon már a leendő gyertyák hülnek. Körülöttük pedig egy komondor szimatol. Aki a faggyút kavargatva. észreveszi a nézelődől odakint és kinéz. Felderül a képe. Kisiet) Vidonka: Nini, Zsigácska. Mladi pan! No, aztat már nagy újság... Bernát Zsiga: Mi az ördög! Te vagy az, ezermester Vidonka Józsi? Én kérdezhetném jobban, hogy mit csinálsz te itt. hiszen azt mondta Vidonkáné asszony, hogy elszegődtél asztaloslegénynek Újhelyre. Vidonka: Vagyok is asztalos, minden vagyok, de itt is nagy úr vagyok. De mit csinálja enyém mamuska? Bernát Zsiga: No, az megvan. Jó ebédeket főz most nekünk. Ha tudta volna, hogy találkozunk, biztosan küldött volna tőlem egy kis görhőt. Vidonka: Egyen aztat Bodrog! Itt pecsenyét eszek és bor iszok, amennyi enyém bőrbe fér. És milyen bor! Tokajszkovo vino, mladi pan! Haja, haja, haj, úgy vagyok itt, mintha estem volna Szűz Máriának ... No, ami az izé, a szoknyája elé van kötve... az övé kötényébe. Bernát Zsiga: Csak nem fogadtak föl kertésznek? Vidonka: (titokzatosan ingatja a fejét): Nono! Bernát Zsiga: Hát tréfán kívül, mi a dolgod? Vidonka: Várok. Bemát Zsiga: És mit vársz? Vidonka: Az estét. Bemát Zsiga: Az estét? Hiszen este van. Vidonka: Hát, hogy még.. . Bemát Zsiga: Minek? Vidonka: Haha, éppen aztat nem szabad megmondani. Igaz-e? He? Mi? (Ezt a kérdést egy zöldmázas korsóhoz intézi, amelyt a lába mellől felemel és nagyot húz belőle. Csettint a szájával és megelégedve teszi vissza.) Ez bizony ezemyolcszázharmadiki. Bemát Zsiga: No, látom, hogy jó dolgod van, Józsi. Megmondom anyádnak. Aztán még mindig arany a kezed ? Az anyám azóta se kellett fölhúzza a faliórát, amióta megcsináltad. Jár az magától is. Tudsz még valami ördöngösséget? Vidonka: Olyan mesterséget csinálok, hogyha a gazdám, Ondrejovics Márton meglátná, mindjárt nekem adná a kisebbik övé lányt, vagyhogy nem a legkisebbiket, mer az bandzsal, hanem ami előtte van, a Katuskát. Az aztán kraszna, mladi pan. Gyönyörűcske, mint a liliom. Kertész nem neveli olyat. Bemát Zsiga: Na, akkor vége az ügyességednek. Ha valami lány elveszi az eszedet. Nem fogsz te akkor már sok ügyeset csinálni. Vidonka: Nohát, majd hallja róla. Bemát Zsiga: Mikor? Vidonka: Talán este is. Bemát Zsiga: Hiszen már meglehetősen este van. Megmondhatnád, ha van valami ügyes dolog... Meg aztán nem is te csináltad, mert hallom, hogy egymásnak adták a kilincset a mesteremberek. Aztán te most utólagosan magadra fogod. Üzensz valamit anyádnak? Mert én hamarosan elmegyek ... Vidonka: Elmegy? És nem szólja senkinek? Bemát Zsiga: Jaj. istenem, majd adna neked az anyád, hogy így megbosszantasz. Vidonka: Szegény mamikám! De jó babfőzeléket tudja főzni, oldaldisznóval. Már kinyitom szívét maga előtt. De aztán száj hallgass! Mert Jóskának fáj feje tüle. Hát csináltam, de hozzon ide fület közelebb, mert súgom aztat. . . csináltam olyan instrumentum, hogy a ház alja fölmássza a tetejére, vagy a teteje lemássza az aljára, ahogy akaródzik. Nem lehet ne is kétje az úrfi. Ha akródzik. megtud mindent érteni. Akár akar valaki, akár nem akar. lesz neki valakinek lakodalom. (Bemát csak félig érti amit hallott, de az ijedtséghez elég) Vidonka: No, no, mladi pán, mitől ijedt úgy meg? Csak talán nem járt el a szájam, csak talán nem maga az az izé ... (De Bernát Zsiga már nem figyel rá, rohan a ház felé, bokron, virágokon keresztülgázolva. A teraszra rohan fel. Ott a két hajdú.) Hajdú: Itten tessék várakozni. így rendelkezett az úr (Zsiga áll.) (nő is) (A főbírói irodában nagy már a füst. Dőry a pipájába merül, láthatólag sehogy se megy a beszélgetés. Egyszercsak bedugja a fejét Gergely hajdú, épp csak egy pillanatra, s már el Ls tűnik. Buttler János nagyon zavart és türelmetlen. Dőry odamegy. Kinéz. Az ajtó előtt karingben a pap és két fegyveres.) Buttler: Mire várunk, báró úr? Dőry: Beszélgetünk. Buttler: Hát még eddig nem sok szó esett, báró úr. Dőry: Meglesz az is. Most, hogy már vastagabb a pipafüst. könnyebben megbeszélhetjük azt a szép plánumot, amit én azóta, hogy nem láttalak, kigondoltam, összegyúrtam, mint ahogy a kis méhecske csinálja a sejtet, amibe aztán belejön a méz. Buttler: Hallgatom, kedves bátyámuram. Dőry: Jó, de még a te pipád nem ég rendesen. Ne, itt van, gyújts egy másikra, ha ez nem szelei. Igazi. Nagyféle pipa. harminc arany most már testvérek közt is. De nézd ennek a nyakahajlását, a fölséges idomait, hát még a fúrását. Milyen kár, hogy az olyan híres pipafaragó is meghal, mint ez a Nagy. Így ni. Most már ég. Hát, fiam, mit is akartam csak kérdezni? Buttler: Arra várok már egy ideje, bátyámuram. Dőry: No lássuk... Mit tartasz te például énfelőlem? De egyenesen beszélj, mert ez való a magyar emberhez. Buttler: Én igen derék embernek tartom. Dőry: Az is vagyok, úgy is van. De már most mit tartasz a leányomról? Buttler: A kisasszonyról? Igen tisztelem és igen becsülöm a baroneszt. Dőry: Tudom, fiam. de hogy csinos-e? Buttler: Amilyen csinos csak lehet egy fiatal lány. Dőry: És hát, tetszik-e neked? Ne ütközz meg az egyenes kérdéseken. Hiszen katonaember vagyok. Buttler: Persze. Miért ne tetszenék? Dőry: No, jól van. Eddig már volnánk. Kevés szóbul ért a magyar ember, de sok szóbul jobban ért. Lássuk csak. mit felelnél te nekem arra, ha én azt mondanám: irgum-burgum lópatkó, ezek a diákok nagyon megvették a szívemet, aminthogy ritkán szerettem meg úgy valakit, mint benneteket, kivéve egyszer egy diákot Prágában, főhadnagy koromban, de erről utóbb kisült, hogy student ruhába öltözött hercegkisasszony volt. Remélem, rólatok nem fog ilyesmi kisülni. Buttler: Nem gondolnám. Dőry: Most azonban maradjunk a dolognál. Ezt majd estére mesélem el. Nos, igen, ha azt mondanám: ebből a két diákból itt fogok egyet, nekiadom a lányomat, s csapunk olyan lakodalmat, hogy a holt ember is megelevenedik, mit mondanál? (Buttler nyugtalan szemekkel kutatja vajon tréfál-e a báró. De annak az arca megdöbbentően komoly és látható feszültséggel várja a választ) Nos? Buttler: Azt mondanám, édes bátyuram, hogy én a magam részéről igen köszönöm a hozzám való bizodalmas jóakaratot, de nem vehetem hasznát, mert már engem ez a karikagyűrű leköt örökre. (A báró fölugrik. mintha kigyó csípte volna meg.) Dőry: Micsoda karikagyűrű ez? Buttler: Horváth kisasszonyt jegyeztem el a napokban. Dőry: Eljegyezted? Csak? Már megijedtem, hogy összekeltél valakivel és szinte haragudni kezdtem rád, mert összes plánumaimat tönkreteszed egy ilyen könnyelmű lépéssel. De ha csak eljegyzés volt, az semmi. (folytatjuk) V ÉVFORDULÓK Március 23-a a meteorológia világnapja. Március 24-e a csehszlovák páncélosok napja. Kilencven évvel ezelőtt, 1893. március 26-án született Palmiro Togliatti, az olasz és a nemzetközi munkásmozgalom neves egyénisége. 1 943. március 26-án kínozták halálra a fasiszták Marie Kuderíková cseh diáklányt, illegális pártmunkást. Március 27-e a színház világnapja. Tizenöt évvel ezelőtt, március 27- én halt hősi halált Jurij Alekszejevics Gagarin, a világ első űrhajósa. Ötszáz évvel ezelőtt, március 28-án született Raffaelo Santi olasz festő és építész. Március 28-a a tanítók napja. Ezen a napon született 1592-ben Jan Amos Komensky cseh pedagógus és író. 1868. március 28-án született Makszim Gorkij orosz szocialista realista író. Nyolcvan évvel ezelőtt, március 28- án született Jakoby Gyula, szlovákiai magyar festő, érdemes művész. KIÁLLÍTÁS A kassai (Kosice) Kelet-szlovákiai Galéria saját anyagából rendezte „Üdvözlet Februárnak" című tárlatát. A kiállítás jellege meghatározza a kiállított művek tartalmát, amelyek vagy a jégtörő Február előtti hatalomnak elnyomó jellegét, vagy az utána következő, nagy lendületű építések epizódjait ábrázolják. A tárlatlátogatót a nyolcvanadik születésnapját idén ünneplő Jozef Bendík Partizántalálkozó című olajfestménye és a kassai festőiskola egykori nagyjai, Kieselbech Géza, Jaszszusch Antal, Rákosi Ernő és társaik alkotásai fogadják. A kassai képzőművészek nesztorától, az ugyancsak idén nyolcvanéves Jakoby Gyulától két olajfestményt, az Imperializmus és a Május elseje címűt sorolták be a rendezők a mintegy nyolcvan festményt, grafikát, textilt és kisplasztikát bemutató tárlatba, amelynek szinte záróképe Roskoványi István jelenünk dinamikáját, életérzéseink sokrétűségét, kuszaságát és felfokozottságát sugárzó Gömöri tája. - sz -A MATESZ műsora Március 25.: Komárom (Komárno) — Zűrzavar (Bemutató) (19.30) Március 26.: Komárom — Zűrzavar (19.30) j (
