Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-06 / 2. szám

A Vili. női kézilabda-világbajnokság már a múlté, de a sportberkekben még mindig hálás beszédtéma. Nem csoda, hiszen izgalmakban, váratlan fordulatokban és meglepetésekben ezúttal sem volt hiány. A legjobb rendező sem tudta volna drámaiabbá tenni a döntőbeli öszszecsapásokat, melyek ezúttal nemcsak a világbajnoki arany-, ezüst- és bronzérmekért folytak, hanem egyúttal a Los Angeles-i olimpiára való repülőjegyekért is. A tét tehát kettős volt.

A sporttörténelembe csak az eredmények vonultak be. A szurkolók emlékezetében azonban sokkal több maradt. Egy-egy összecsapás felejthetetlen epizódjai, pazar, utánozhatatlan gólok, kihagyott nagy helyzetek, kemény belemenések és a sérültek szenvedő a re kifejezése, a vesztesek csalódott, szomorú tekintete, valamint a boldogan ölelkező, örömmámorban úszó győztesek és az örömkönnyek, melyeket senki sem igyekezett titkolni. Vagyis minden, ami széppé, érdekessé, izgalmassá teszi ezt a népszerű labdajátékot.

A női világbajnokságok negyed százados történetében szurkolóink egy része talán még sohasem készült ilyen várakozásteli izgalommal erre a nem mindennapos sportcsemegére, mint most. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű. Egy-egy sportág népszerűsége általában rohamosan nő ott, ahol akad egy versenyző, egy csapat, melynek sikerül betömi a hazai, a nemzetközi élvonalba. A nyárasdi kézilabdázó nők az elmúlt években jó játékukkal sokat tettek a sportág népszerűsítéséért, így nemcsak szűkebb pátriájukban bővült a szurkolók száma, hanem egész Dél-Szlovákiában. Részben tehát nekik is köszönhető, hogy ezúttal a TV képernyője előtt olyanok is rágták izgalmukban a körmüket, akik néhány évvel ezelőtt még azt sem tudták, mi fán terem a kézilabda.

De térjünk vissza a világbajnoksághoz, melynek színvonala a szakemberek szerint ugyan elmaradt a várakozástól, ettől függetlenül több remek, kiélezett csatát hozott. A drámaiságot fokozta, hogy a rop(nö-4)