Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-01 / 1. szám

^házunk tája

Paprikás kolbász

Megdarálunk másfél kg kövérkés sertéshúst, hozzákeverünk 1 evőkanál sót, 2 evőkanál piros paprikát, kávéskanálnyi törött borsot — esetleg késhegynyi köménymagot —; 2—3 gerezd fokhagymát 2 evőkanálnyi vízben 10—15 percig áztatunk, majd ezt a vizet a húsra szűrjük és az egészet nagyon jól összegyúrjuk. A készen kapható sózott, szárított belet langyos vízben kiáztatjuk, majd szódás — vízben jól átmossuk és hideg vízben többször átöblitjük. A kolbásztöltő csövére ráhúzzuk a belet és betöltjük a húst. Ha nincs kolbásztöltönk, erős vászonból — anginból — varrjunk háromszögletű, hegyes zacskót, ennek végébe dugjunk a bél vastagságának megfelelő műanyagcsövet és spárgával körültekerve erősítsük a zacskóhoz. A belet — amelynek a végét megcsomóztuk — a csőre húzzuk, a húsmasszát a zacskóba tesszük és lassú csavarással betöltjük.

Sütni való kolbász

Bél nélkül is készíthetjük: egy kg sertéshúst megdarálunk, eldolgozzuk 2 gerezd összezúzott fokhagyma levével, 1 csapott evőkanál piros paprikával, késhegynyi törött borssal, ízlés szerint sóval és két hámozott, nyersen lereszelt burgonyával.

A húsmasszából ujjnyi kis kolbászkákat formálunk, zsírral kikent tepsibe tesszük és forró sütőben, felső lángon — egyszer megforgatva — szép pirosra sütjük. (A nyers burgonyától a nem bélbe töltött kolbászkák sütés közben se esnek szét.)

Májas hurka

Vastagabb bélbe kell tölteni:

Fél kg sertésmájhoz vegyünk ugyanannyi kövérkés sertéshúst, 20 dkg rizst, 1 fej hagymát, egy evőkanál sót, késhegynyi törött borsot, majoránnát.

A húst több darabba vágva 2 liternyi vízben puhára főzzük, aztán hozzátesszük a nagyobb kockákra vágott májat is, de csak addig pároljuk, amíg külseje megszürkül, különben megkeményedik. Afözölé tetejéről leszedett zsírban megpároljuk az apróra vágott hagymát, a hús fözővizében pedig megfőzzük a rizst.

A puha húst, májat és a vöröshagymát daráljuk át, keverjük el a megfőtt rizssel és annyi abálólével, hogy a keverék ne legyen túl száraz. Ízesítsük sóval, törött borssal, majoránnával és töltsük a jót kimosott bélbe. A bél végeit szúrjuk át hurkapálcikával (mintha bevarrnánk), azután a megtöltött hurkákat lobogva forró vízben negyed óráig főzzük, átszedjük egy tál hideg vízbe, újabb negyed óra múlva kiszedjük a vízből, deszkára rakjuk és felhasználásig hidegre tesszük.

Abált szalonna

Legjobb hozzá a vékony tokaszalonna. Ebből tenyérnyi széles csíkokat vágunk. Ha túl vastag a zsírréteg, levágunk belőle, hogy a bőr felett csak mintegy másfél ujjnyi maradjon. Sóval jól bedörzsöljük, egy napig állni hagyjuk, majd 2—3 gerezd fokhagymával ízesített vizbén fél óráig főzzük. Ekkor deszkára rakjuk, vastagon beszórjuk piros paprikával, tetejére vágódeszkát helyezünk, erre valami súlyt és hidegre tesszük. Jól kifagyva finom igazán.

Pirított zöldségleves

Két nagyobb sárgarépát, egy szál vastagabb gyökeret, fél fej vöröshagymát lereszelünk és egy evőkanálnyi zsíron előbb fedő alatt lankasztjuk. majd lepirítjuk. Liter vízzel felöntjük.

Reméljük, örömmel fogadják olvasóink, hogy újévi szamunkban varrótanfolyamot indítunk. Az ötletet az Önök levelei adták, melyekben többen írták le (feltehetően nagyot sóhajtva), de jó is lenne, ha meg tudnám varrni legalább a legszükségesebbet...

Aki varrni tud, sokféle ruhadarabot készíthet magának, családtagjainak is. Például olyat, amilyet nem lehet készen kapni, amihez otthon is találunk anyagot, amihez kedvünk van, ami nem nélkülözhető, de a készruhaboltok nem tudják nyújtani, esetleg nincs ínyünkre a sok utánjárás és nem megfelelő a keresett holmi ára sem.

Házi varrótanfolyamunkat á legegyszerűbb feladattal kezdjük. Mégpedig a gyerekruhával. Egyrészt, mert minél kisebb a ruhadarab, annál kevesebb anyag kell hozzá, annál valószínűbb hogy otthon is találunk maradékot, szétfejtett, divatjamúlt ruhát, amelynek az anyaga még felhasználható, másrészt, mert a gyermekholmik vásárlása a családi költségvetésben általában jelentős tételt jelent. Meg aztán: szabni, varrni tanulunk. A felnőttek kinőtt, divatjamúlt ruhájából leginkább a gyermeknek készíthetünk új holmit, s ha elszabnánk is kezdetben néhány „kísérleti" darabot, nem olyan nagy a kár, mintha új szövetet tennénk használhatatlanná. A gyermekdolgokat követően sorba vesszük a felnőtt ruhadarabokat is, kezdve az egyszerűbbtől egészen az igényesebb kidolgozást igénylő ruháig, és a végén, ha önök is igénylik, megrendezhetjük a „házi" divatbemutatót.

Az elhatározás mellett azonban még néhány konkrét dologra is szükségünk van a szabás-varráshoz. Ilyen többek között a

J

adunk bele egy húsleveskockát vagy kanálnyi vegetát, kevés paradicsompürét. Öt percig forraljuk, majd leszűrjük és cérnametéltet főzünk bele. A reszeléket szitán áttörve visszatehetjük a levesbe.

Lucskos káposzta

A megtisztított fejeskáposztát szélesebb metéltre vágjuk és forrásban levő sós, köménymagos vízben puhára főzzük. 4—5 dkg füstölt szalonnát kockákra vágunk, kisütjük. A megsült szalonnát a zsírból kiemeljük és a zsírt a rántáshoz használjuk fel. Finomra vágott hagymával, fokhagymával világosbarna rántást készítünk, hideg vízzel felengedjük. Majd simára keverjük, beleteszünk két-három deci tejfölt és a puhára főtt káposztát berántjuk. Törött borssal ízesítjük, kis ideig még forraljuk, végül hozzáadjuk a kisütött szalonnát. Sertésfejet, farkat, fület is főzhetünk bele és ezzel együtt tálaljuk. Vagy pedig sertésflekkent, sült kolbászt teszünk a tetejére.

Roston sült flekken

A húst mindkét oldalán sózzuk, borsozzuk, vékonyan megkenjük mustárral, reszelt fokhagymával, végül kevés olajjal. A roston mindkét oldalán pirosra sütjük. Tálalás előtt kevés csemegepaprikát szórunk a tetejére. Ugyanígy sütjük meg a kolbászt is, de fűszerezés nélkül.

Kiflipuding

Négy darab, még összevagdalható kiflit karikákra vágunk, kivajazott, tűzálló tál aljára rakjuk. Három deci meleg tejben felolvasztunk öt deka vajat, 10 deka cukrot, egy vaníliás cukrot, teszünk hozzá 3 dkg mazsolát, majd amikor a tej már csak langyos, hozzákeverünk két tojássárgát és a tojások keményre vert habját. Ezt rétegelve a kiflikre terítjük a tetejét porcukorral megszórjuk, és előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük. Kímélő étel, diétázóknak is ajánlott.

mérőszalag (centiméter) — másfél méter hosszú viaszosvászon centiméteres és milliméteres beosztású szalag;

szabóolló — kis- vagy középméretű, élesre köszörült olló. A hegyes végét az asztallapon tolva vágjuk vele az asztalra fektetett anyagot;

szabókréta — lapos, négyzet alakú fehér, rózsaszín vagy világoskék kréta. Szélét késsel élesre faragjuk, hogy vékony vonalat húzhassunk vele az anyagon. A krétaport azután könnyen kikefélhetjük a szövetből;

varrógép — bármilyen régivel is lehet jól varrni, de aki újat vesz, olyat válasszon, mellyel tisztázni és hímezni is lehet;

gombostű — legjobb a finom acél gombostű, amely nem rozsdásodik, nem görbül, sokáig használható, ha leesik, könnyebben megtalálható az a gombostű — anyagban is jobban észrevehető, ha bennefelejtettük —, amelynek színes feje van;

vonalzó — kettő szükséges. Az egyik legyen egyenes vonalzó. Ez legyen jó hosszú! A másik nagy, egyenlő szárú háromszög alakú vonalzó, amellyel derékszöget húzhatunk, és a földre támasztva a szoknya hosszát is leigazithatjuk vele;

vasaló — akármilyen villanyvasaló alkalmas, de ha újat veszünk, válasszunk pontos hőfokra beállíthatót, hogy az anyagot vasalás közben ne érje károsodás;

vasalóruha — a szöveteket vizes ruhán keresztül vasaljuk illetve gőzöljük. Ehhez sűrű szövésű, sima felületű kb. 120 centi hosszú 70 cm széles angin a legmegfelelőbb, amely nehezen szárad;

vasalódeszka — a készen kaphatók közül bármilyen alkalmas. Ujjafát is vegyünk, mert a bébi- és a gyermekholmi vasalásánál a vasalódeszkát nélkülözhetjük, de az ujjafát nem;

cérna — az úgynevezett fércfonal (egyenetlenül sodrott tapadó fonal) az ideiglenes kézi varráshoz szükséges, a varrócérna vagy gépselyem a gépeléshez és a kézi varráshoz, gomblyukhoz és gombfelvarráshoz. A kicsik holmijánál gomblyukselymet ritkán használunk, a nagyobb gyerek kabátjánál és a felnőtténél azonban szükség van rá. Dísztűzésekhez is alkalmas.

(nö22)