Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-01 / 1. szám
BARABÁS TIBOR---------------------Rákóczi hadnagya Misik Janó borízű hangja úgy csattant fel. mint a puskalövés: — Föl a kezekkel! Ide a fegyverekkel! A két labanc megrettenve védekezni próbált, az egyik a kardjához, a másik a fának támasztott karabélyához kapott, de Misik Janó egyetlen ökölcsapással földre sújtotta a hosszú, gólyalábú legényt, a másik is összekötözve került a lovakra. A hosszú labanc még a földön hevert. Matyi odaugrott mellé, és kivonta hüvelyéből az egyenes, német kardot. A föltápászkodó labanc kezét Misik Janó kötözte össze. A német halálos gyűlölettel sziszegte Matyi arcába: — Tőrbe csaltál minket, átkozott kölyök! — E még semmi, ez még csak a kezdet! — hetvenkedett Matyi, és a kengyelbe szálló labancnak a kard lapjával nagyot vert a fenekére. — Gyerünk mán, az anyád! — sürgette Matyi. Misik Janó meg a másik kettő az oldalát fogta jókedvében. — Kisöcsém! Mintha mán láttalak vóna téged — faggatta Misik Janó a gyereket. — Csak ha Réthén* járt, mert onnan én most mozdulok ki először. — Réthén. Hogyne jártam volna. Hisz Bornemissza János kompániája vagyunk . . . — Jánosé? Nem ösmemek meg? Bíró Matyi vagyok. Én harangoztam kendteknek! — Nícsak. Valóban. Ez a gyerek az! — csudálkozott Mészáros Mátyás. — Vezessenek engem János bátyámhoz, de mielőbb, mert sürgős dolgom van véle. Azaz nem is véle, inkább a generális úrral, Bottyán János úrral. — Ide nézz. Lányi! Mi már levegő vagyunk néki. Egyenesen a generálist keresi — tréfálkozott Misik Janó, és szőrös, szakállas ábrázatán a friss forradás helyét tapogatta. — Azt is megmondod, hogy mit akarsz a generális úrtól? — folytatta az évelődést Szenczi- Lányi. — Az titok, főbenjáró titok — hunyorított huncutul Matyi. Időnként megbökdöste a hosszú labancot pallosnak is beillő, zsákmányolt kardjával. Minden szavára, mozdulatára nevetett a három vad kuruc. Hogyne nevettek volna. Ügy lépkedett Matyi a lóra kötözött labancok mögött mint Gábriel arkangyal a paradicsomban. Boldogság töltötte el. Hisz teljesíti vállalt feladatát odajutott végre, ahová vágyott. Nem vetheti, nem lökheti el öt többé senki. A generális jóindulata dönt majd az ö jövendő sorsáról. És ha Vak Bottyán ellenkezne? Van őneki olyan frissen szedett ajándéka, aminek még egy generális sem tud ellenállni, ha igaz, hogy szegénysorban nőtt, és szolgagyerek volt egy rideg kolostorban. Őneki most minden sikerül, hisz itt megy a kuruc előőrsök között és tréfálgatva vezetik öt Nyitra* vára felé. Bazsalikom illata úszott a rét felett, jó. fűszeres, bódító illat. A nap-giagasan állt már, épp Matyi feje fölött elfelejtette már a tövist, a tarlószúrást, pedig még fájt néha a talpa. Aki az erdő szélén ismeretlenül szembetalálkozott Matyivak nem sokat láthatott benne. Egy növendék parasztfiút látott akinek csálé fövege alól magas homlokába csüngött nyíratlan szőke, zsíros haja. Darócingét megszaggatta a sok bokor, az erdei út, libegős darócgatyáját kötéllel erősítette a derekára. Mezítlábas, sebzett lábú vándorgyereke annak a forgandó kuruc világnak; rosszul látott téged az. aki csak annyit látott belőled. Aki nem látta nyílt kék szemedben a legyürhetetlen életet, a bajokat elviselő vidámságot, a tiszta. (nőm) jó érzéseket, a hűségre, harcokra született kis legénykét. Van, aki bíborban, bársonyban, címerrel is senki, s van. aki mezítlábason, darócgatyában is kiválasztott. . . Ment a kis csapat, betért az erdőbe, de alig jutottak az első tisztásig, már rájuk csattant a kiáltás: — Állj! Add meg magad! — Misik Janó megismerte Bornemissza hangját. — Az öreganyád térgyét! Bornemissza fél kompániája betöltötte a tisztást. János meglepett, örvendező és szorongó kiáltása hatolt át a fegyvercsörgésen és a parolázáson: — Matyi, Matyikám! — kiáltott János, és odarohant a fiúhoz. — János bátyám! Csakhogy látom! — szipogta Matyi, mert Bornemissza láttára nyomban Anna jutott az eszébe, az ő sorsa, az ő dolga. — Anna, hogy van Anna? — kiáltotta János, és Matyi gyenge vállát ropogtatta várakozó, nagy izgalmában. — Anna kiszabadult, de hogy szabadon maradt-e. az még Suhajdától függ. — Suhajdától? Hisz Suhajda megholt, lázadban beszélsz? — mondta Bornemissza, és megdöbbenten nézett Matyira. — Bár megholt volna. Él az, hogy dögölt volna meg! — folytatta keserűen Matyi. — Áruló lett abból, labanc strázsamester . . . Hisz azért küldött Anna. hogy mondjam meg kendnek, szereti híven, meg azért, hogy tudassak valamit magával Vak Bottyánnal. . . Vezessen el hozzá! — Nékem nem mondod? — felelte tréfásan János, de elcsuklott a hangja, félresiklott a tréfa, mert megint csak Anna bizonytalan, kiszolgáltatott sorsára kellett gondolnia. Megérezte Matyi János gondolatát. Nem is arra felelt, amit kérdezett. — Ha sietve segítség érkezik, biztosan megmenekül. Még ha vissza vitték volna is a borospincébe, még akkor is. János bátyám, ne féltse Annuskát, kitart ő végig. Úgy elkergette magától azt a hazug Suhajdát, mint a rühes kutyát. Mert tudja. János bátyám, hogy miket lódított . .. Hogy kend megholt, hogy kendnek már vége, meg vége Rákóczi urunknak is. Még Anna jegykendőjét is előhúzta, azt hazudta, hogy vérbe fagyottan, széthasítva találta kendet egy kőrisfa alatt, s így került hozzá Anna kendője. De nem hitt neki... — A kendő! — kiáltott fel János, és dolmánya belső, legombolt zsebéhez kapott. De bizony az üres volt. — Ellopta a bitang! A fejedelem levelét nem sikerült nékik, de a jegykendőmet igen! Hej. találjak csak rá a csatában. De megkeresem, ha addig élek is . . . — A fejdelem levelét? — csudálkozott Matyi-János is elmesélte, ami vele történt. Derengő, félhomályos, darazsakkal teli, zsongó erdő nem volt még soha ilyen fényes, ilyen nagyszerű. mint most, hogy Bornemissza portyáját, harcait, a fejedelem kegyét hallgatta Matyi. Úgy hallgatta, mint a tulajdon jövőjét. Ahol a bátor ember beléphet a dicsők közé, ott ez megtörténhet mással is, máskor is. Az illendőség is azt kívánta volna, hogy Matyi szótlanul hallgassa Bornemissza beszédét, de nem tudta megállni a kérdéseket (folytatjuk) *Reca, *Nitra írók. történetek, képek — vagyis hát már ami az utóbbi fogalmat illeti, portrék. amelyek hol a mesterien kezelt fényképezőgép, hol meg a könnyed mesélőkészségre valló, tehát ugyancsak jól forgatott írótoll nyomán láttak napvilágot, hogy egységbe rendeződjenek é szép kiállítású könyvben, melyet nemrégiben jelentetett meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. Molnár Edit 1960-tól fényképezte tudatosan a Nyugat első és második nemzedékének alkotóit; egyiküket-másikukat több alkalommal, több évi kihagyás után is föl-fölkereste, s az írók és a fotós között hol barátsággá mélyültek ezek a találkozások, hol pedig megmaradtak a kimértebb-hűvösebb ismeretség szintjén, ki-Giovanni nagy rutinnal kezeli Florence Nat védőügyvéd (Annie Girardot) és Simon Risler. a halálra ítélt bűnöző (Claude Brausseur) sztoriját, miközben egyebek mellett a francia igazságszolgáltatás tévedhetetlenségét óhajtja megcáfolni. Florence Párizs egyik legjobb ügyvédje, aki ellenzi a halálbüntetést. Azt sem titkolja, hogy bizonyos fokig szimpatizál védencével, hiszen ő csupán egy kis hal. akit jóval magasabb körök használnak csalinak. A rendező a film láncszemeit gondosan illeszti egymásba, egy percig sem hagy unatkozni, jó érzékkel fokozza a feszültséget, néhol finoman megtéveszt, hogy aztán annál jobban élvezhessük a poént Hadd emlékeztessünk: Jósé Giovanni volt a néhány évvel ezelőtt bemutatott és kétségtelen, jóval sikerültebb Szicíliaiak klánja c. film forgatókönyvírója. Tehát nem arról van szó. hogy nem jók a francia krimik, beleértve Giovanni filmjét is. sőt. Ám mégsem biztos, hogy ez lenne a mindennapi művészi igényeinket kielégítő témakör, s végül is ennyire futná — legalábbis a mellékelt ábra szerint — a francia filmalkotók erejéből. Bár megbizonyosodhatnánk az ellenkezőjéről!-friedrichnek-kinek a vérmérsékletétől függően. Ám akár így, akár úgy, Molnár Editnek mindegyik alkotóról van mit mondania, s látogatásainak emlékeit fölidézve pontos és árnyalt jellemrajzokat készít az írókról, akik — s ebben van szeretetreméltóságuk titka — éppolyan esendők, mint mi mindannyian. Éppolyan sokarcúak, mint a művészetük tárgya. amit a megértés reményében fürkésznek oly lankadatlan buzgalommal — mint maga az ember. Jólelkűen szelídek, mint Áprily Lajos vagy Szabó Pál; depresszióra hajlamosak. mint Németh László; öregek, reménytelenül öregek, mint Dutka Ákos; bohémek, mint Tersánszky Józsi Jenő; bölcsek mint Veres Péter, bizalmatlanok (sokféle ütése nyomán az életnek), mint Lengyel József; elegánsak (a szerelemben is. a mindennapokban is), mint Illés Endre; puritánul szigorúak, mint Kassák Lajos. Az említetteken kívül Füst Milán, Tamási Áron, Kodolányi János. Illyés Gyula, Déry Tibor. Keresztury Dezső alakját mutatja be még e könyv, olvasmányos kisesszék és mintegy hetven művészi fotó formájában. —mond Az utóbbi időben filmforgalmazóink igazán kifogástalanul gondoskodnak arról, hogy ne érezzük hiányát a francia bűnügyi filmeknek (pl. Rendőrháború, A felügyelőnő stb.). Lassan már az a kényszerképzet keríti hatalmába a mozilátogatót. hogy a franciák, más műfajt, mint krimit nem is vesznek fel filmszalagra, t A korzikai származású rendező, Jósé Giovanni Fekete talárt a gyilkosnak című filmje valahol a kommersz átlagon belül mozog. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A CSEMADOK Központi Bizottsága és nyelvi szakbizottsága néphagyományunk értékeinek összegyűjtésére és feldolgozására meghirdeti nyelvjárásgyűjtő pályázatát. Pályázatnak önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok bármilyen nyelvjárási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal, mint pl. gazdálkodás, település-építkezés-házberendezés, viselet, táplálkozás, népszokások-hiedelmek szókincsének, valamint a földrajzi nevek gyűjtésével és feldolgozásával. A pályázók valamely helység nyelvjárási anyagának feldolgozásával is pályázhatnak. Pályadíjak: í. díj: 3000,- Kis II. díj: 2000,- Kés III. díj: 1000— K& Az egyes díjfokozatokat a bíráló bizottság megosztva is kiadhatja vagy fenntarthatja jogát a díjak visszatartására. A pályázat díjazott anyagából gyűjteményes kötet jelenik meg. Pályázni lehet továbbá nyelvjárási szövegek magnetofonfelvételévei is. Ezeket a pályamunkákat értékes könyvjutalomban részesítjük. A pályamunkákat 1983. december 20-ig két példányban kell beküldeni a CSEMADOK Központi Bizottsága (nám. 1. mája 10., 815 57 Bratislava) címére A pályamunkákon fel kell tüntetni: — a gyűjtő nevét, foglalkozását, lakcímét, továbbá a gyűjtés helyét és idejét, valamint az adatközlők személyi adatait. A beküldött pályamunkák első példányai megőrzésre — a pályázók szerzői jogainak tiszteletben tartásával — CSEMADOK KB nyelvjárási adattárába kerülnek. A pályázók bővebb felvilágosításért és útmutatásért, pályázati témájuk megjelölésével, forduljanak a CSEMADOK KB népművelési osztályához.
