Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-08 / 7. szám
Ikuckó J GYÁRFÁS ENDRE A bélyeggyűjtő Itt a bélyeggyüjteményem. Nem valami nagy. de nékem sok-sok vidám percet ad. A bélyeget leáztatom, albumomban sorba rakom, s cserélgetek néhanap. Van mit nézni, épp elég! Ahány bélyeg, annyi kép: Török félhold, arab pálma, a cseh címer oroszlánja, lengyel sas és svájci hegyek, pompás olasz narancsliget, régi görög templom romja, szovjet szputnyik. bolgár rózsa. Hát a magyar sorozatok? — Egyik-másik még hiányos. .. Van festmény es, van jármű vés. vadállatos és virágos. Ma éjszaka álmomban erdő mélyén ballagtam, s láttam: minden falevélnek szélén virít egy-egy bélyeg. — No — gondoltam —. én vagyok gyűjtök közt a legnagyobb. S már munkához láttam volna . . . De csörgött a vekkeróra. A Kuckóban között kép- és keresztrejtvényekre számtalan helyes megfejtést kaptunk. Mielőtt a szerencsés nyertesek nevét ismertetnénk, kéréssel fordulunk hozzátok: ha már ennyire kedvelitek a különböző rejtvényeket, próbálkozzatok meg készítésükkel is! A legsikerültebb fejtörőket — melyek bizonyára jó szórakozást, kellemes időtöltést biztosítanak majd pajtásaitoknak — örömmel közöljük a Kuckóban. A 48. számban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: csapadék, nyirkos, zúzmara. Könyvet nyert: Lampert Zoltán albán (Dolny Bar), Jandosek Markéta párkányi (Stúrovo), Kürthy László és Gábor ipolysági (Sahy), Varga Csilla lédeci (Ladice) olvasónk. Az 51—52. szám képrejtvénye ez volt: karácsonyfadísz. A keresztrejtvény beküldendő négy szava a könyv, babakocsi, szaloncukor és az ajándék. E számunk nyertesei: Csordás Mária, Királyhelmec (Kráfovsky Chlmec); Tódor Mária, Érsekújvár {Nővé Zámkyj; Marczibál Andrea, Királyrév (Krárov Brod); Vámos Pál, Bély (Biel); Mag Andrea, Kolon (Kolinany). Második számunk „szánkós" rejtvényének megfejtői közül az alábbiaknak kedvezett a szerencse: Juhász Ildikó, Tornaija (Safárikovo); Barborás Nóra, Ipolyság (Sahy), Frei János, Királyhelmec (Krárovsky Chlmec): Tóth Attila, Ragyolc (Radzovce); Pampiszli Zsuzsa, Komárom (Komámo)- \\:----------------KULCSÁR FERENC Igyál A leghelyesebb gyerek, ki a világon tekereg s éjjel-nappal nyekereg, bízván mondom, te vagy. Ferci. Itt a tejei. Ferci! igyál, mert a tejeiben ott áll a boci — boci néni, bika bácsi: iszol-e, iszol-e. arra kíváncsi. Igyál, mert a bika bácsi szarvára vesz, felöklel: fellök a, fel fel a meggyfa hegyébe, fellök a, fel. fel a Tátra csúcsára: nézhetsz majd onnan húgodra vissza, aki bezzeg a tejet egy cseppig megissza. HÁRS ERNŐ A tél betűi A havas táj óriási irka. varjakkal és jakkal teleírva. A betűk a Jak fekete rajza, s a varjak, mint pontok, ülnek rajta. ✓ Minden napnak más a kéz vonása, a betűket szélvihar cibálja. Felrepülnek a pontok időnként, hol széjjelebb sodródnak, hol összébb Majd a végén károgva leszállnak. új értelmet adva az írásnak. Sorait a tél ekképpen rója, s fütyül rá, hogy van-e olvasója. Kopócs Tibor illusztrációi Az oroszlán és a teknősbéka (GUINEÁI NÉPMESE) Egyszer versenyfutásra került a sor az erdőben, és négy akkora elefántagyar volt a díj, hogy két ember se tudott volna egyet fölemelni. A nagy nap reggelén mindenfelé hallani lehetett a kiáltozást: — Rajta, rajta, állatok! Vegyetek részt a versenyfutásban! Aki utoljára fárad el, azé lesz a négy elefántagyar! Seregestül jöttek az állatok, és mind beálltak a versenybe. De bizony a legtöbb kidőlt délire, csak az egyetlen oroszlán bírta még erővel. Kevélyen így szólt a társaihoz: — Enyém a, négy agyar! Mire a teknősbéka lassan előmászott — Még nem a tiéd — mondta. — Előbb fuss velem is versenyt, én is szeretném azokat a szép agyarakat. — Még hogy te ? — nevetett az oroszlán. — Te akarsz versenyezni velem ? — Előbb fussunk, aztán nevessél — válaszolta a teknősbéka. S egy óvatlan pillanatban fölmászott az oroszlán hátára, az meg csak loholt loholt ész nélkül, nem is sejtve, hogy utast visz a hátán. Egyszer aztán elfáradt, és megállt pihenni. A teknősbéka azonnal rákiáltott: — Ne pihenj! Fuss további Mindjárt utolérlek! Enyém lesz a négy hatalmas agyar! Az oroszlán azt hitte, hogy a háta mögül jön a hang, és rögtön fölkerekedett, rohant, ahogy bin, míg csak vissza nem kerültek oda, ahonnét elindultak. Ott aztán leroskadt a földre. — Hol vagy, teknőc ? — lihegte. — Én bizony már rég itt vagyok a célnál — mondta az csöndesen, miután észrevétlenül lemászott a földre. Mit tehetett mást az oroszlán — belátta, hogy legyőzték. És átengedte az agyarakat a teknősbékának. (nő 16)
