Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-08 / 7. szám
^családi kör r „A távolságot, mint üveggolyót. . . — „A szülők nem akarják, hogy gyermekük messzire kerüljön tőlük, ezért nem irányítják őket a kerület más járásában lévő szakközépiskolába, még akkor sem, ha ahhoz volna a gyereknek kedve, inkább küldik a járás területén lévőbe, ha az ott tanulható szakma, illetve az iskola nyelve más is, mint amit a pályaválasztó fiatal elképzelt magának” — hallgatom az új keletű indoklást, egy-egy szakma, pálya, főiskola iránt miért kisebb a magyar nemzetiségű gyermekek érdeklődése, mint ahogyan azt a társadalmi érdek megkívánná, mint amire lehetőség volna. Sok minden eszembe jut erről a — bátran merem állítani — elképesztő szempontról. Tizenöt-húsz“ évvel ezelőtt a faluba érkező idegent így igazították útba: nincs messze, csak itt van a sarkon túl. (A keresett iskola, a ház, a szövetkezeti iroda stb.) S mehetett az ember három kilométert, nem tartották nagy távolságnak. A tanyán lakó nyugodtan begyalogolt a faluba, akár tíz kilométer volt az út, akár tizenhat, s még haza is tért aznap. — Nincs az olyan messze — biztatta magát. Szibériában. a végtelen távolságok földjén így indítottak a riport színhelyére: itt van. nem messze. Ott a „nem messze” ötszáz kilométer volt. Ma, hazánk összkomforthoz szokott fiának messze lett a falu túlsó vége. Ha elromlik az autója, meggondolja, hogy benézzen-e az anyjához. ha az történetesen ott lakik. S lám, messze van a 150—200 kilométer, a kétórányi út vonaton, távolsági buszon, autón az iskoláig, ahová fia vagy lánya járhatna ... Mondjuk, félti azt a gyereket. Mi lesz, ha nem a szeme előtt kél, eszik, tanul, fekszik? Mégiscsak más, ha a közelben van. ha naponta hazajár. Kérdés, miért jó. jónak tartott ez a „hazajárás”. Talán azért, mert akkor a gyerek mégiscsak besegíthet a ház körüli munkába, ami mind a szülő, mind a fiatal számára hasznos. Ezt azonban mégiscsak jó lenne közelebbről megvizsgálni. Az eddigi tapasztalatok szerint legjobb szakközépiskoláink tanulóinak jól betáblázott hetük van. az órák. a szakköri tevékenység, a napi felkészülés, az alkotóversenyeken, szakmai gyakorlatokon. tanulmányi kirándulásokon való részvétel mellett ha marad idejük, sportolnak, olvasnak, irodalmi színpadot, műsort készítenek elő. Egész ott. a diákélet szervezettségében töltött idejüket tanulás, iskola, közösség-központú - an töltik el. Hiszen az a cél. hogy a szakma felé fordult figyelemmel, a fegyelmezett tanulással felkészüljenek ne csak az érettségire, hanem a főiskolai tanulmányokra is. Tény. hogy néhány iskola a diákotthoni elhelyezési lehetőségek esetlegessége miatt nem tudja kellőképpen megszervezni és ellenőrizni diákjai iskolán kívüli életét. így a személyiségfejlesztésre fordítható idő haszontalanul, sőt néha ellenkező hatású tevékenységgel telik el. Viszont nem az a szülői állásfoglalás a megoldás, hogy a gyerek legyen az ő közelében, majd ő vigyáz rá, ad neki munkát, hogy ne jusson ideje hiábavalóságokra, A ház körüli, kerti, mühelybeli munka valóban hasznosabb, mint a tétlenség, a lógás. De nem ér fel a fiatal jövője szempontjából az iskola-diákotthon szakmára, tanulásra összpontosító légkörével. S nem megoldás az sem, amire a másik példa utal: Csak üljön itthon, kiveszem a munkát a kezéből, tanuljon — de legyen a szemem előtt. Elmarad a tanulószoba, a tanulótársak ösztönző, egymást serkentő figyelme, a szervezett, sporttal is hasznossá tett szabad idő. Vizsgálhatnánk még sokféle szempontból ennek az otthontartó szándéknak az összetevőit, talán a környezet kevés biztató példát kínál arra, hogy aki tanul, szakmát, diplomát szerez, megbecsültebb ember lesz? Nagyon valószínű. hiszen az egyik tanulással töltött évei alatt a másik, aki már dolgozik, két keze munkájával házat épít. autót vesz. gyarapodik. Dehát az anyagi gyarapodás látható, felmutatható jelein kívül van szellemi gyarapodás is. Igaz. kevésbé látványos, későbben beérő eredménnyel. Talán csak annak az értékét ismeri el — vagy fel — a szülő, amit környezete és ő fontosnak, becsesnek tart? Nagyon kevés az ún. elismert, más néven „divatos” szakma. Autószerelő, tévészerelő, lányok esetében az óvónői hivatás (a tanári ott nem, ahol nincs iskola, amelyben majd taníthatna), az elárusítói munka. A mezőgazdasági szakiskola becsülete az elhelyezkedés és a fizetés függvénye. Vajmi csekély a különbség a szakképesítés nélküli vagy szakérettségivel rendelkező szövetkezeti dolgozó fizetése között még sok szövetkezetben. Mégis — a szülő a pályaválasztási tanácsadó ajánlatát csak felületesen nézi át. Az ezzel megbízott pedagógus nem sokat mond — tisztelet a kivételnek — a kevésbé ismert szakmákról, így elképzelésük sincs a távolabbi, sajátosabb, a környéken nem divatos szakiskoláról. Pédig gondoljunk csak bele. Eöldünkön ma 45 000 féle foglalkozás van! Ebből nálunk néhány szakiskola sejteti a hazai lehetőségeket, viszont az alaposabb tájékozódás, a szívós igyekezet, a hivatástudat, a képességek korábbi felismerését úgy segítheti célba, hogy a körülményekkel megalkuvó gyereknek és szülőnek (ez az iskola közel van, ezt biztos elvégzed, ki tudja, másikból bekerülnél-e a főiskolára, legyen szakma a kezedben, az a biztos, és maradj a közelünkben) ne kelljen később pályamódosítással elérnie munkája és képességei összhangját. Ha a világ nem a ház sarkánál, a falu végén zárul be, hanem ott nyílik ki a gyerek számára, ha a szülő nemcsak hogy elengedi — elküldi világot látni. Persze, egyszerűbb ülni a tévé előtt és csodálni, mi minden van, történik valahol messze a világban. Felfedezések, találmányok, csuda dolgok. Féltsük, de okosan, viszont semmi esetre se sajnáljuk a gyereket. Hadd fedezzen fel aközül a negyvenötezer szakma közül legalább néhány tucatot, s szeressen meg egyet úgy, hogy öröme teljék benne, hogy általa felfedezze önmaga képességeit. Hogy sokáig lesz távol? Hogy talán nem is jön majd vissza? Ha magával vihette a szeretet hamuban sült pogácsáját, az útnak indító Feladat felelősségét. akkor a mesebeli legkisebbik fiúhoz hasonlóan a „leszolgált” esztendők után visszajön, hogy felmutassa, mit és mennyit végzett. Ha „távolabb” helyezkedik el, hazai viszonylatban az sem lehet több ötszáz kilométernél. A lényeg az. hogy megmutassuk az utakat, amelyeken elindulhat, hogy több legyen — hogy önmaga lehessen. Lehet, hogy autószerelő, lehet, hogy atomfizikus. Lehet, hogy ápolónő, az is lehet viszont, hogy orvos. Vagy jogász, talán textiltervező, vagy régész ... Lehet. hogy a főiskola, ahová később mehet, nem 150 vagy 200 kilométerre lesz, hanem Moszkvában vagy Drezdában. A huszadik század utolsó negyedében nem kilométerben, időben mérik a távolságot. És talán még aszerint is mérhetjük, hogy ahonnan haza vágyunk. haza akarunk térni, az közel van. ahonnan szívünkben eltávolodunk. csak az van messze. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET NAGY LÁSZLÓ felvétele
