Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-01 / 6. szám
házunk tája %■ Beszéljünk a giccsről! Előrebocsátjuk, nem akarunk senkit megsérteni. Tudjuk, ha írásaink alapján valaki felismeri is, hogy ez vagy az a tárgy, a szőnyeg vagy a függöny nem illik egymáshoz, és felsorolásaink alapján rájön, hogy otthonában giccs is található, nem cserélheti ki, vagy dobhatja ki azonnal, amiért nem is olyan régen borsos árat fizetett. Mert bármennyire nemkívánatos vendég a giccs, jelen van mindennapjainkban és belopakodik a kultúra világképébe, értékrendszerébe. Az ellene való küzdelem több szempontból is nehéz. Az emberek mérhetetlenül szomjazzák a művészetet, és éppen ez a szomjúság az, amelyet piaci és egyéb megfontolásból sokan kihasználnak. Nemegyszer jól jövedelmez, tehát gazdasági érdekekhez is kötődik, ezért előfordul, hogy — meglehetősen ízléstelenül — reklámozzák és kínálják is, szinte „szabad piaca" van az ajándékboltokban, vásárokban, bazárokban és búcsúkon. A giccs pompásan alkalmazkodik, nehéz felismerni, többnyire a valódi művészet jelmezébe bújik, vagy az élő természetet utánozza „megszólalásig", sokakban az igazi művészet, illetve az élő természet illúzióját keltve. Fogyasztóinak körében nem sikerült még megfelelően tudatosítani a jellemzőit, hiszen akik küzdeni kívánnak ellene, sokszor maguk sem tudják, milyen jegyek alapján minősítsék a giccset. Valószínűleg könnyebb ráérezni, mint lényegét, pontos jellemzőit kifejteni. Nem elég annak a hangsúlyozása sem, hogy ahol arculat nélküli egyénietlenséggel, szolgai másolással találkozunk, valahol ott kell keresni a giccset. A remekművek nevében indítandó hadjárat a giccs ellen, bármennyire nemes szándékok mozgassák is, sok embert önérzetében, értékrendjében sérthet meg, s a rossz lelkiismerettel giccset őrizgető emberből — mivel takargatja saját értékítéletét, a neki ajánlott müvekkel, értékekkel viszont nem tud azonosulni — sznob is válhat. E buktatók ellenére küzdeni kell a giccs ellen, éppen az áhított igazi művészet, a nemes kulturális értékek megismeréséért, hogy korunk s társadalmunk erre áhítozó embere — ne legyen a giccset kínálók áldozata. A társadalmilag aktív, műveltségükben is gyarapodó rétegek körében már részben tudatosodott, pl. a hagyományos, a tárgyiasult és közkeletű giccsformák közül a kerti törpe, képen, párnán, faliszőnyegen a csókolózó galambpár, a fonalat gombolyító cica, a hattyúk, a szarvasbőgés. Továbbra is hódít azonban: — a művirág, szálanként vázában, vagy cserepestől. („Megszólalásig" másolva az igazit, némelyiknek még illata is van, ezzel együtt gyártják. Ezt a legkönnyebb kicserélni igazira. A legszerényebb szobanövény, gally is szebb, mert igazi, mert élő!) — a hamis illúziókat sugalló tucetszobrocskák porcelánból, műanyagból (legelésző szarvas, őzikék, hamutartó szélén heverésző hölgyike, balerina, fogfájós kiskutya, gipszhattyú). Helyettük az iparművészeti és a népművészeti boltok kínálnak egyszerű, nemes vonalaikkal otthonunkat valóban díszítő tárgyakat. Persze, a fal festése, tapétája, a szőnyeg, a függönyök és a bútor stílusának, színének stb. összhangja szükséges elsősorban ahhoz, hogy a lakáskiegészítö és -díszítő tárgyakat otthonunk jellegének, egyéni kedvteléseinknek és ízlésünknek hangsúlyozásával, okos jelzésével ki tudjuk választani. A többi, otthonunk szépségének ártó giccsről a legközelebb — két hét múlva. Addig is, beszéljünk a giccsről! írják meg olvasóink, véleményük szerint 1. / a művirág koszorú vajon giccs-e, vagy nem; 2. / az egyes népművészetekben hagyományos, papírból kivágott, hajtogatott stb. virág giccs-e, vagy nem; 3. / a művészeti alkotásokról, híres szobrokról készített sokszorosított másolat giccs-e. vagy nem. A helyes válaszok beküldői közül sorsolással háromnak lakásdíszítő tárgyat ajándékozunk. A vitát szakember értékeli majd. Levelükre ne felejtsék el ráírni ankétünk címét: „Beszéljünk a giccsről!’'
