Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-01 / 6. szám

BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagya Bornemissza még látja Miska boldog, lénylő fekete ábrázatát, kis hetyke bajszát, azután egyszerre a lova nyakára bukik Mis­ka. Egy közöttük átnyargaló labanc hátulról rásütötte a pisztolyát. Rövid a pillanat az örömben, hosszú a bánatban. — Matyi — ordította János a fa alatt álló és dobját verő gyerekhez. — Matyi! Ide gyere! Sebet kapott Miska bátyád, vigyük a fa alá. Matyi bevágtalott a harcolók közé, és Bornemisszával' együtt a nagy fáig vonszol­ták a lováról leszedett Mihályt. Lovát a fához kötötték, szép fekete feje úgy bóloga­tott, mint a temetői lóé. Matyi óvatosan levette Mihályról a dolmányt, és saját ingé­nek letépett ujjával próbálta eltömni a sebet. János egyetlen pillantással megítélte, késő ide a borbély segítsége. Úgy buzgott a vér Miska hátából, melléből, ahogy eddig a jókedvét pazarolta. És mintha minden vére az arcából szaladt volna ki, egyre sápadtabb, egyre fehérebb lett. bajuszkája alatt piros ajka meg egyre kékebb, egyre sötétebb. De ami a legjobban megrémítette Matyit, az Miska lehunyt két szeme volt. Súlyos szem­héj borult a szemére, olyan volt Fekete Miska arca ragyogó szemének villanása nél­kül. mint az ég csillagtalanul. _ — Miska bátyám! — sóhajtott Matyi, és mellé térdelve, suttogva, kérlelte: — Miska bátyám, nyissa mán föl a szemét. Hallja. Miska bátyám! Mintha a gyerek szavára felelni akart volna a megsebzett legény, még egyszer kinyitotta a szederjes ajkát, de nem szó. csak egy sóhaj röppent el arról, és a feje máris oldalt billent a párnaként alágyűrt dolmá­nyon. Uramisten! — gondolta Matyi. — Mit akart mondani? Sóhajtott? Miért? Nem. az nem lehet, hogy... — Matyi föléje hajol, szakadt darócingére, szőrös, fekete mellére, de az nem süllyed és nem emelkedik többé, így még semmi sem fojtogatta Matyi torkát. És egyszerre könny ömlik az arcára, a szájá­ba. Érzi maró, sós ízét. Egész testében resz­ket. Valami nagy baj érte. — Megholt! — suttogta maga elé, és nem tudta felfogni, hogy ezt Fekete Mihály nem hallja már többé. Tőle kétszáz lépésre áll, kavarog a csata, és ő. ő itt veije a dobot, mint a bolond. Ha vágni nem is de szúrni már tud . .. Miért tanította őt Miska bátyja, és mire? Mit ér ő, ha Fekete Miskáért sem fizet a labancnak? Ott hever a fa alatt Fekete Mihály kardja. Matyi odamegy, fel­veszi. kivonja a hüvelyéből, és felmutatja a közömbös égnek. Előtte áll Miska bátyja megint mosolyogva, elevenen, és mintha ő súgná neki a kimondott szól — Emeled a kardot, nekimény. oszt lesúj­tasz rá, de jó nagyot... Matyi suhint egyel a fa tövébe, Miska holtteste mellé teszi a dobot, és a lovára kap. Okos ez a ló, lábának egyetlen szorítására benyargal a harcolók közé. Csak néhányat szúrhat, sújthat Matyi, mert a völgyön át hosszú, elnyújtott kürtjelet fúvat Heister Siegbert fögenerális. Visszavonulás! Visszavonulás! Matyi látja Jánost, amint vad haraggal vágja hátulról a menekülőket, ő is közéjük fut, de Végh János mellett egyszerre mektor­­pan. — Matyi, te, mit keresel itt? Matyi elfordítja tőle az arcát, és úgy felel npki: — Miska bátyám helyébe álltam! — Miska helyébe? — jajdul fel a hatal­mas Végh János és nekivadultan veti magát a futó vértesek után. Csendes a völgy. A madarakat elűzte az ágyúdörgés, a puska ropogás és a fojtó, feke­te lőporFüst. Hallgatnak már a fegyverek, némák a holtak. Megüvegesedett szemek merednek az égre. A béna malomtól a sárfői dombokig kardok, karabélyok, kürtök és dobok, labanc és kuruc halottak hevernek, egy kétfejű sassal kidíszített fekete-sárga zászló sárosán, megtaposva virít a fűben. A kivonuló sárfői nép ásóval a vállán jött ki a mezőre, és nagy közős sírokba temeti a kuruc vitézeket Fejfákat faragott föléjük a vízkeleti* asztalosmester, a sírdombokra szúiják. húsz-húsz fiatal életet így adnak át az enyészetnek és az emlékezetnek. A kimúlt lovak teteméből, gránát találta hasából már büzfelhők, émelyítő szagok áradnak a holta­kat kutató sárföiek fölé. Ebben a holt völgyben, annak is a legszé­lén. a nagy hársfa alatt Bornemissza János és közvetlen csapata áll a megnyitott föld kö­rül. Fekete Mihály megásott sírja mellett. Nem mély a gödör, alig két méter, és kes­keny is, hisz csak a teste kerül belé, rongyos köpenyébe belécsavart teste. A völgyön túl a kuructáborból odahangzik a vidám sípszó és a kesergő dal, örvendeznek az élők, alusznak a holtak. A sír fejénél áll Bornemissza és Matyi, mellettük a homlokán sebesült, bepó­lyázott Végh János, a komoran hallgatag Szenczi-Lányi, a kaiján csapást szenvedett öreg Hamvazó, a tűzkeresztségen átesett Szabó Jóska és Misik Janó. akit a csata után maga Bottyán János ütött strázsamesterré. Nincs az a festő, aki megfesthetné a szomo­rúság és a bánat ennyiféle kifejezését. De egy sincs a sír körül, aki most ne Fekete Mihályra gondolna, hanem önmagára, most, amikor a puha homokkal megágyazotl gö­dörbe leeresztették Miska holttestét A fa alól fel kellene venni az ásókat, hogy elföl­deljék hű cimborájukat, és dombot rakjanak rá emlékeztetőül. — János bátyám, mellé tegyem a kardját? Bornemissza, mintha egy rémet rebbente­ne el a homlokáról, a fejéhez kap, és felnéz a hideg és fénylő csillagokra. Halkan feleli Matyinak: — Maradjon a tiéd. Ő is néked adta volna. Csak a nagy urakkal temetik el a fegyverzetet, a szegény hátrahagyja. Forgasd tisztességgel, mint Miska bátyád ... Nem szokott Bornemissza a nyilvános be­szédhez, de fájt volna neki szótlan ereszteni le a hideg gödörbe ezt a forró lelket. Nem nézett János senkinek a szemébe, s inkább magának mondta, mint másnak: — Azért faggattad őt mindig, hogy ki az igazi vitéz. Hát nézz még egyszer utána. Ő volt az... igazi kuruc vitéz... Minden kincse a kardja meg a hűsége volt. Nem volt neki ezen a takarójává lett egy szál szakadt köpönyegén meg a szutykos pipáján kívül soha semmije ... — Mire ideért János, a felpirosló, parázsló támbortüzek mellől már frissen, táncra szóltak a sípok, dobok... Hamvazó Kálmán árkolt, ráncos, cserzett arcán kövér könnycseppek gördültek alá ... Matyi is hangosan zokogott, amikor a hant­ról felvette Fekete Miska elárvult kardját... János is bevégezte a szót, mert elcsuklott a hangja: — Csak a haza, az volt neki a minden ... * Ciemy Brod (folytatjuk) r ÉVFORDULOK 1943. II. 2-a a sztálingrádi győzelem napja 1863. II. 3-án született Joaquin Dicenta y Benedicto spanyol drámaíró Százhetvenöt évvel ezelőtt 1808. február 4-én született Josef Kajetán Tyl cseh drá­maíró. 1948.11. 4-én kiáltották ki Sri-Lanka (Cey­lon) függetlenségét. 1788.11. 5-én született Kisfaludy Károly ma­gyar költő, drámaíró. (i c FILM Minden év elején nagyszabású bemutató­sorozatot jelent a Dolgozók Téli Filmfeszti­válja, amely most január 20. és február 17. között zajlik Szlovákiában. Tizennyolc or­szág huszonegy új filmjét láthatják a nézők. A válogatás fő szempontja az volt, hogy a mai filmművészet értékes és időszerű alkotá­sai kerüljenek vetítésre. Több közülük a tavalyi XX11I. Nemzetközi Filmfesztiválon, Karlovy Vary-ban is szerepelt. GOLüZA ÚR HALÁLA a címe annak a jugoszláv—szlovák koprodukcióban készült filmnek, amellyel Bralislavában január 20-án a filmszemlét megnyitották. Rendező­je Zivko Nikolié. A cselekmény egy kis jugoszláv városkában játszódik, amely tanú­jává lesz Goluía úr, egy kishivatalnok drá­májának. aki nyaralni érkezik a városkába, de útközben kirabolják. A szállodatulajdo­nos elhíreszteli, Goluía azért jött a városba, hogy öngyilkosságot kövessen el. Erre aztán odasereglik a városka apraja-nagyja . . . Arkagyij Szirenko rendező és Vlagyimir Lobanov szövegíró a második világháború után született filmes-generációhoz tartozik. FORRÁS című filmjük 1941-ben játszódik egy isten háta mögötti kis faluban. A hábo­rút itt az emberek csak hírből ismerik, de így is meghatározza életüket, gondolkodásukat. A konkrét cselekményvonal nélküli film — Jevgenyij Noszov novellájából készült — az orosz nép lelkét emberségét és határtalan szívósságát mutatja be. A nyugatnémet fimművészetet Maximili­an Schell rendezése, a VARÁZSLAT c. film képviseli. Turgenyev Első szerelem című elbeszélésének filmváltozata ez, s érdekessé­ge, hogy a fényképezés Sven Nykvist. Berg­man híres operatőrének munkája. Maga a történet bizonyára ismerős: egy fiatalember beleszeret apja szeretőjébe, egy szép és titok­zatos asszonyba- A főszereplők Dominique Sand és John Moulder-Brown. A másik nyugatnémet film Margarethe von Trotta. a haladó szellemű rendezőnő munkája, az ÓLOMIDŐ, amely nagy nem­zetközi elismerést aratott. Két testvér sorsá­ról van szó: Juliannáé, az emancipált újságí­róé és Mariannáé, aki inkább a törvényen kívül él. sőt terrorista csoportba keveredik. A megrázó és dokumentumjellegű film két fő­szereplője Jutta Lampe és Barbara Sukowa. Carlos Saura, a kiváló spanyol rendező, aki már felnőtt Bardem és Berlanga mellé. 1979-ben készítette A MAMA SZÁZÉVES című filmet. Ugyanazzal a családdal találko­zunk ismét, amelyet már megismertünk az Anna és a farkasok c. korábbi filmjéből. A család mint intézmény áll a történések kö­zéppontjában, s a film egyúttal egy társadal­mi réteg széthullásának is dokumentumává válik. A főszereplő Geraldine Chaplin. A francia kinematográfiát a HALÁL EGYENES ADÁSBAN című Bertrand Ta­­vemier-film képviseli. Noha a rendező eddi­gi filmjei inkább múltba vezetnek, most a fikcióval kísérletezik, egy tv-társaság riporte­re apró kamerát operáltat a szemébe, hogy aztán így kövesse, egyenes adásban közvetít­­se egy gyógyithatatlanul beteg asszony utol­só napjait, óráit. Sok minden azonban nem a tervezettek szerint történik ... A főszerepek­ben Romy Schneider és Max von Sydow láthatók. A magyar film Kovács András IDEIGLE­NES PARADICSOM című alkotásával van jelen a filmszemlén. A második világháború idején játszódik, amikor rengeteg francia katona szökött meg a német hadifogságból és menekült Magyarországra, ahol majd­hogynem paradicsomi fogadtatásban, ellá­tásban, vendégszeretetben volt részük. Itt fonódik össze Jacques és Klára sorsa, ha nem is hosszú időre. A filmet 1981-ben Ezüst-díjjal tüntették ki a XII. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon. Veszedelmes bűnözők, kiszámíthatatlan gyilkosok, vasfegyelem uralkodnak — szó szerint — az amerikai Wakefield börtönben — így tanúsítja Stuart Rosenberg filmje, a BRUBAKER. A börtön új igazgatója nem mindennapi módon kerül munkahelyére: úgy, mint fogoly. Néhány hét raboskodás után fog hozzá a börtön megreformálásához, újításai azonban nem mindenkinek tetsze­nek. A film megnyerő címszereplője Robert Redford. Aki a könnyebb műfajt és a nehéz fiúkat kedveli, valamint a terrorizmus és korrupció témáját részesíti előnyben, annak bizonyára megfelel majd az olasz Damiano Damiani filmje, a BANKSZÁMLA FIGYELMEZTE­TÉSSEL, Giuliano Gemmával a főszerep­ben. A választék bőséges és változatos, min­denki találhat ízlésének, pillanatnyi hangu­latának megfelelőt — friedlich—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom