Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-01 / 6. szám

J

„Másfél éves kislányomat betegsége miatt kórházba kellett vinnem kivizsgálásra A kicsi „erős dudlis ", olyannyira, hogy az elalváshoz két cumira is szüksége van. A kórházban azokat visszaadták, mondván, hogy itt nincs szükség rájuk. Jó, gyógyító hatással van talán a gyermekre, ha minden elalvás előtt hosszasan sír? Mit szólna például a doktor úr ahhoz, ha cigarettáját csak úgy, egyik napról a másikra elvennék?"

Ha a kisbaba nyűgös, sokszor teljesen meg lehet nyugtatni, ha cuclit adunk a szájába. Nem tudjuk pontosan, hogy ilyenkor maga a szopás hat-e megnyugtatólag a rossz közérzetre, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a cucli szopása lefoglalja a babát. Hasfájásnál, amikor sokkal határozottabban jelentkezik a fájdalom, a dudli — legalábbis részben — megnyugtatja a csecsemőt

Sok esetben, amikor hasznos lenne a cucli, a mamák nem szívesen használják, vagy pedig olyan későn kezdik el. hogy a baba már nem hajlandó úgy megszokni, mint az első hetekben tette volna. Sok anya hallani sem akar a cumliról. ha az orvos azt javasolja, de néhány héttel később meggondolják magukat, amikor barátnőjüktől hallják, milyen jól beválik. A dudlizás — az ujjszopáshoz hasonlóan —

az első hónapokban a baba szopási ösztönének kielégítését segíti elő. Régi megfigyelések tanúsítják, hogy azok a kisbabák, akiknek rendszeresen cumit tesznek a szájába az első élethónapokban általában nem -szopják az ujjúkat, ha később — általában 3—6 hónapos koruk körül — már leszoktak a dudlizásról. Ezzel szemben, ha a kisbaba az első hónapokban rendszeresen szopja az ujját, akkor 4—5 éves koráig, sőt esetleg még tovább is szopja azt. További előnyként értékelhetjük, hogy a dudlizástól sokkal kevésbé valószínűen nőnek ferdén a fogak, mint az ujjszopástól. A cuclit tehát akkor célszerű odaadni, ha észrevesszük, hogy a baba keresgélni kezd a szájával, megpróbálja szopni mindazt, amit elér, elsősorban természetesen az ujját. Ne arra törekedjünk, hogy minél kevesebbet legyen a dudli a gyermek szájában, hanem arra, hogy mindig megkapja, amikor csak szüksége van rá. Ha az első három hónapban i§y kielégítjük szopási igényét, le is tud szokni róla.

A gondok akkor kezdődnek, ha az anya, aki sikeresen használta a cumit, amikor á kisbaba nyűgös, hasfájós volt, annyira híve lett annak, hogy akkor is folyton bedugja a kicsi szájába, amikor már lassan le kéne szoktatni róla. Ha a csecsemőnek 5—6 hónapos korában is szájába adjuk a cumit, úgy megszokja, hogy egy-másfél éves kora előtt biztos nem is mond le róla. Ilyenkor sem szabad a dudlit a baba nyakába kötni, ebből nagy baj származhat! Ha a kisbabának már több foga is van, előfordulhat.

hogy kirántja a cumi gumirészét a korongból, esetleg kiharap belőle egy darabot. Ha a kiharapott darabot félrenyeli, meg is fulladhat! Ezért ne várjuk meg, míg a cumi öreg, agyonrágott lesz; bármennyire ragaszkodik is hozzá, vegyünk helyette újat!

Amikor a csecsemő már magától, határozottan kiköpi a dudlit, illetve már jól megvan anélkül is, elkezdhetjük leszoktatni róla — de nem az egyik napról a másikra, hanem egy-két hét alatt, folyamatosan. Ha a kisbaba — bármilyen korban — nem akar megválni kedvenc dudlijától, nem helyes erővel elvenni tőle. Ez alól kivételt talán csak az olvasónk által is említett kórházi bennfekvés esetén teszünk. A gyermekosztályok többségében — szerintem is helyesen — éppen a gyermek érdekében, az esetleges komplikációk elkerülésére nem engedélyezik az otthoni, kedvenc, de gyakran már agyonrágott cumi használatát. A babák túlnyomó része, főleg a 6 hónaposnál idősebbek, jól viselik el a dudlizás hiányát, a cumi elvesztése nem is okoz számukra nagyobb megrázkódtatást. Azokban a ritka esetekben, amikor a gyermekek mégis kívánják a dudlit, a kórházban újat kapnak, amelyet azonban haza már nem vihetnek.

Ami pedig olvasóink utolsó kérdését illeti, meggyőződésem, hogy a „doktor úrtól" — és nemcsak tőle — cigarettáját igenis el kéne venni, de korántsem büntetésből, hanem ugyancsak saját egészségének érdekében!

Dr. K. L.

KIHEZ FORDULJUNK?

„Családi ház" jeligére

Olvasónk aziránt érdeklődik, kényszeríthetik-e a házrészének eladására, és beleegyezése nélkül átírathatják-e másra a tulajdonjogot? Olyan családi házról van szó, amelyben — mint társtulajdonos — több évtizede lakik.

A családi ház személyi tulajdont képez, amelyet a Polgári törvénykönyv véd a jogtalan és illetéktelen beavatkozások ellen. A tulajdonosnak joga van a házát használni s vele rendelkezni. Ha a családi ház több személy tulajdonában van, akkor minden társtulajdonost a tulajdoni hányad arányában illetnek meg a jogok, és ilyen arányban kell viselniük a terheket is. A jogok gyakorlását — így a ház tényleges használatát — illetően is elsősorban a társtulajdonosok megegyezése az irányadó. Ha közöttük vita vagy nézeteltérés keletkezik, akkor bármelyikük indítványára az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbíróság dönt a vitás kérdésben.

A társtulajdonosok természetesen csak a saját tulajdonrészükkel rendelkezhetnek. A többi tulajdonos beleegyezése nélkül csak a testvérükre vagy leszármazottaikra (gyermekeikre, unokáikra), esetleg a másik társtulajdonosra ruházhatják át a tulajdonrészüket. Ha más — idegen — személynek akarják tulajdonrészüket eladni vagy elajándékozni, akkor az ilyen szerződés érvényességéhez a többi társtulajdonos beleegyezése szükséges. E beleegyezés nélkül a szerződés érvénytelen.

A tulajdonközösséget megegyezéssel — szerződéssel — meg lehet szüntetni. Ha ilyen megegyezésre nem kerül sor, akkor bármelyik társtulajdonos kérheti a bíróságot, hogy a tulajdonközösséget ítélettel szüntesse meg. Ebben az esetben a bíróság az ingatlant — ha ez lehetséges — természetben megosztja; például akkor, ha a családi házból két önálló lakásegységet lehet építészetileg kialakítani. Ha a természetbeni megosztás nem lehetséges, akkor az egész házat valamelyik társtulajdonos

kizárólag tulajdonába utalja s arra kötelezi őt. hogy a hivatalos becsűvel megállapított ellenértéket a másik, vagy a többi társtulajdonosnak kifizesse; mindegyik a tulajdonrészének megfelelő összeget kapja.

A tulajdonjogot korlátozni vagy elvenni egyébként csak az építési törvényben meghatározott esetekben, az ú. n. kisajátítási eljárásban lehet. Erre az illetékes építési hatóság, a járási vagy városi (esetleg helyi) nemzeti bizottság jogosult. A kisajátításra a közigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezései érvényesek.

Olvasónk esetében tehát sem a társtulajdonosok, sem mások nem rendelkezhetnek az ő házrészével, ezt tőle el nem vehetik és a lakás használatában sem korlátozhatják. Ha bárki háborgatná őt és családját a lakás zavartalan használatában, elsősorban a helyi nemzeti bizottsághoz fordulhatnak azonnali intézkedésért a Polgári törvénykönyv 5. szakasza alapján, vagy közvetlenül a járásbírósághoz jogsegélyért. A lakásukat lezárni, ennek használatából őket kizárni senkinek sincs joga.

Dr. B. G.

SZERETNÉK RÁTALÁLNI ]

Huszonöt éves lakatos — 162 cm magas, barna hajú — társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő, komoly lánnyal vagy elvált asszonnyal házasság céljából a nyugat-szlovákiai kerületből. Egy g)-ermek f-nem akadály.

Jelige: „Szeretnélek megismerni”

Hatvanegy éves — még dolgozó — elvált férfi, akinek kertje és háza van falun, szeretne megismerkedni olyan aszszonnyal, aki hozzáköltözne. Fényképes levelek előnyben.

Jelige: „Kalandorok kíméljenek”

Ötvenöt éves. 165 cm magas, egyedülálló. nem saját hibájából elvált asszony, házasság céljából szeretne megismerkedni korban hozzáillő özvegy vagy elvált férfival, aki szeretetre és megértésre vágyik, mint ő.

Jelige: „Szeretet — megértés”

Húszéves, barna hajú lány szeretne megismerkedni komoly fiúval 25 éves korig. Fényképes levelekre válaszol Jelige: „Boldogág”

Huszonhét éves. 175 cm magas, szőke, nem saját hibájából elvált, mezőgazdaságban dolgozó gyermektelen fiatalember házasság céljából szeretne megismerkedni korban hozzáillő, családszerető, természetkedvelö leánnyal vagy elvált asszonnyal. Egy gyermeket szívesen vállal.

Jelige: „Közös május”

NÉGYSZEMKÖZT

Kedves Flóra!

Leveled olyan reményvesztett, mintha már föladtál volna mindent, mintha soha senki nem lett volna a tiédhez hasonló helyzetben. Igaz, a: utóbbi években egyre kevesebb a vallási előítélet. ami két fiatal harmonikusan induló érzelmi kapcsolatának kiteljesedését meggátolja, de a Te példád bizonyítja, hogv sajnos, akad még ilyen is. Méghozzá ..divatos" zsarolási, tiltási formákat alkalmazva.

Könnyebb megérteni — nem elfogadni —, ha valamiféle belső fanatizmusból fakad a szülői tiltás, de csak azért fejet lutjtani a szülői akarat előtt, mert hagyománytiszteletből, merev „családi szokásból" ellenzik a lányuk házasságát más vallású fiúval, idejét múlt magatartás, hiszen mint írod. annyira nem is vallásosak a szülők, csak „meg akarják adni” mindennek a módját.

Ráadásul ti mindketten ateisták vagytok, csak ezt titkoljátok otthon, alkalmazkodtok, mert ha nem így tennétek, sok szülői kedvezményt vonnának meg tőletek.

Nos. ha így van, ha a kényelmes megalkuvás, a beletörődő hallgatás — sőt elhallgatás — képmutatását vállaltátok, vagy ebben fogtok élni egész életetekben — de egymástól elszakítva —, vagy végre színt vallottok és vállaljátok önmagatokat, világnézeteteket, véleményeteket!

Persze, odalesz a nagy lakodalom, veszélyben a hozomány, a kocsi, a ház, a bútor... Mintha harminc évvel ezelőtti tanácsaink egyikél írnám, csakhogy akkor, azok a fiatalok nem vártak sült galambot, kész. kacsalábon forgó várat. Akkor más volt a kérdés, az, hogy sokáig fognak-e haragudni rájuk a szülők, hiszen ők nem szerelnék megbántani apjukat, anyjukat.

Azok akkor egymást választották, nem a szülök által kínált „biztonságot". Egy szál ruhában indultak neki az országnak. Munkál, lakást kaptak. Azóta már ők is nagyszülők. Nem hiányzik semmijük, pedig mindent saját erejükből szereztek meg. Persze, üzemi, állami kölcsön már akkor is volt, ha nem is olyan méretű, mint ma.

Ma, úgy látszik, nem kell ijeszgelni. jósolgatni. elég ha azt mondják a szülök, üres kézzel mehettek hazulról.

Felnőtt emberek vagytok, ti tudjátok, hogyan akartok élni s gyermekeket nevelni! Hiába sajnáltatod magatokat, megvetést érdemeltek, nem sajnálatot. Aki sosem nwndja ki, mit érez. mit gondol, fél. hogy nézetéi, véleményét ütköztetnie kell másokéval, nem mer vitázni, mert ezzel netalán egy feltételezett jutalomtól, kényelmétől esik el. az megérdemli, hogv boldogtalanul, még ömnagának is hazudva éljen a mások munkájával körülpárnázott jólétben.

Még érzéseid őszinteségében is kételkedem azután. Ha igazán szeretnéd a párodat, ha mély és tiszta érzés volna bennetek, akkor a kétely és a latolgatás gondolata sem merülne fel benned Akkor nem én kaptam volna tőled levelet, hanem az édesanyád, amiben leírtad volna, hogy Neked kettőtök szerelme mindennél fontosabb. Amire szükség lesz még hozzá, azt megszerzitek lassan, s ők is biztosan segítenek, ha higgadtan átgondolják, hogy „áldás” csak azon a házasságon lehét. amelyben őszinte szeretet fűzi össze a férjet és a feleséget.

Üdvözlettel