Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-12-20 / 51-52. szám
1858. Xil. 23-án született Giacomo Puccini, világhírű olasz zeneszerző 1798. XII. 24-én született Adam Mickiewicz. nagy lengyel romantikus költő. Negyvenöt évvel ezelőtt XH. 25-én halt meg Karel Capek. cseh kritikai realista íré. Százhetven évvel ezelőtt született Karel Sabina, cseh Író, politikus és újságíró, Smetana világhírű operája. Az eladott menyasszony forgatókönyvírója. December 30 a A Szovjetunió megalakulásának évfordulója (1922) Január 1-e a Kubai Köztársaság államünnepének napja. KÖNYV Éjszaka Hamletiéi Nem állítom, hogy a holani vers a modem költészet egyetlen lehetséges útja, legföljebb azt, hogy nekem a legrokonszenvesebb. Már régóta csak módjával olvasok verseket. Mivel a lapokban. folyóiratokban megjelenő tíz vers közül kilenc mindig közhelyeket variál. Néha az a benyomásom, a líra tényleg meghal, minden nyelvi és kompozíciós lehetőségét kimerítette, öszszes tartaléka elfogyott. A költő, aki ott áll vélt közéleti szerepe talapzatán, és rázza az öklét, nevetséges figura, csakúgy, mint a minduntalan irodalmi dijakra sandító udvaronc költő a maga rendíthetetlen kincstári optimizmusával. Akkor már inkább jöjjenek a legvadabb neoavantgarde kísérletek, hacsak költőjük nem a semmiből akar habot felverni, mert erre is akad példa bőven. Az 1980-ban elhunyt Vladimír Hőtan nem volt údvaronc költő, se trubadúr, se vétesz, s a neoavantgarde kísérletezés is idegen volt az alkatától. Zsenialitásának a titka talán az, hogy centiméterre pontosan megtalálta azt az ontológiai helyet és helyzetet, ahol a modem kor embere szűköl és fázik. Aki nem mond le róla, hogy a történelem fasirozógépének a kései között is megőrizze személyisége integritását, aki tisztában van vele, hogy minden csábos modern hívság és újhedonizmus, istenként bálványozott technikai csoda korában az ember magányosabb ma, mint bármikor korábban, annak Holan versei nem lesznek érthetetlenek. Ma már csak az ilyen töredezett, merészen asszociáló beszéd képes tartalmakat felhozni abból a mély csöndből, ahová Éjszaka Hamletiéi “V a huszadik század embere taszíttatott. Holan lírája kontemplativ, filozofikus költészet. Azt (is) bizonyítja, hogy az» értéknihilizmus évszázadában is lehetséges értelmesen beszélni. De profundis — lehetne akár az összefoglaló címe ennek a kötetnek. Versei ugyanis, mint minden igazi modem költőé, a mélyből szólnak, a legkorábbiak csakúgy, mint az utolsók. Ezért tűnhet fel szinte példa nélkül állandóan homogénnak költői életműve, akárcsak nagy magyar kortársáé, Pilinszky Jánosé. Igaz, Holan lírájában ritkábban robban a fájdalom dinamitja, Pilinszky hozzá képest spontánabb, s talán egy kicsit romantikusabb költő. Abban a törekvésükben azonban, hogy megtalálják tragikus korunk hiteles versnyelvét, nagyon közeli rokonok. (A kötet a Madách kiadó gondozásában jelent meg, Tözsér Árpád válogatásában és utószavával, a hazai piacon méltatlanul kevés, mindössze 300 példányszámban.) Grende| Laj(JS Férfi és Nő — hogy is érthetnék meg egymást, hisz mindkettő mást akar, — a férfi a nőt, a nő a férfit. Igen, ezt is Karinthy írta. Nem tagadom, szeretem Karinthy vitriolos mondásait, fanyar humorát, bukfencező paradoxonjait. Van egy feleségem és két lányom. Érthető tehát, szeretem a nőket is. Hogyan is érthetnénk meg ezekután egymást? Mindenesetre eleddig Karinthyval jobban kijöttem, mint a nők a női nem Tények és kérdőjelek Szerkesztette Evelyne Sullerot kel, lévén a nagy humorista logikus koponya is egy személyben. Csak néhány napja jöttem igazán zavarba, amikor kiderült, hogy a nőket is meg tudom érteni. Előrebocsátom, nem én kezdegettem. A dolgot Evelyne Sullerot szociológus, a Francia Köztársaság Gazdasági és Társadalmi Tanácsának tagja, az Európai Gazdasági Közösség, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az ENSZ (a nők helyzetének problémáival foglalkozó) szakértője piszkálta meg. Mme Sullerot ugyanis összehívott 34 tudóst, többségében férfiakat, és elmagyaráztatta velük nekem a női nem lényegét. Belementem a játékba. 567 oldalon keresztül tartott az agymosásom. Sikerrel. Kiábrándultam a nőkből. Értem őket. A világ minden tájáról összeédesgetett nővédő polihisztorok alapos munkát végeztek. Úgy magyarázzák el a női test titkait, a nemek közti különbségek kialakulását. lényegét, a szaporodás problémáit, a férfi és nö közti élettani különbségeket, hogy én, harminckét éves férfi, orvos, néha csak ámulok. Olyan dolgokról vitatkoznak, melyek eddig számomra természetesek voltak, pl. melyik az alapnem (csodálkozni fognak, a női.), szükség van-e a menstruációra, és mit lehetne tenni ellene, mit tehetünk az utód nemének pontosabb kiválasztásáért stb. Olyan dolgokra is sort kerítenek, hogy én, harminckét éves, orvos, csak ülők és falom a lapokat (pl. a nők bezártsága civilizációnkban, a transzszexualizmus és a feminológia elvei). Mindezt világosan fogalmazva, közérthető nyelven, egymással gyakran vitatkozva, de egymásra mindig odafigyelve mondják el a nőpárti tudósok. A könyv olvasása során mindvégig éreztem, hogy engem is komolyan vesznek, számolnak velem is mint vitapartnerrel. Néha vitába is szállnék velük. A férfiak érdekében. Nos, a helyzet az, hogy, szóval... nem tudnak véletlenül egy hasonló könyvről, mely a férfiakról szól ? Félek, hogy szükségünk lenne rá, mint ahogy szükség volt a Gondolat Könyvkiadó Tények és kérdőjelek sorozatában megjelent Mme Sullerot szerkesztette A női nem című könyv megjelenésére is- Somos Péter Területi Melódia Az utóbbi időben — hivatalos és nem hivatalos — fórumokon egyaránt felvetődött a kérdés: van-e csehszlovákiai magyar poprock zene (merthogy ilyen élet nincs, az nyilvánvaló), vagy csak dilettantizmusának, amatőr létének reménytelenül egyirányú zsákutcáit járja? Pódium, továbbvivő lehetőségek híján sorvadozik, mondja az egyik fél, megtermékenyülni képtelen potencia, vélekednek mások. Tehetségek vannak — ezt a CSEMADOK égisze alatt rendezett Melódia országos döntői igazolták. Az idén szerzői versenyt is hirdettek. Harminchat szerző „startolt" a járási versenyeken, s a tavaszi selejtezők óta csiszolódhattak a szerzemények, javulhatott a hangszerelés is. November derekán mutatkoztak be a nyugat-szlovákiai kerületi döntő résztvevői Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), míg a közép- és kelet-szlovákiai versenyzők Füleken (Fifakovo) találkoztak december 18-án. A döntő Kassán (Kosice) lesz, a 10—10 legsikeresebb szerzői szám és előadó részvételével. Négy lány és két fiú indult az előadói kategóriában. Kiegyensúlyozott volt a versengés, nem érzékelhettünk szakadéknyi színvonalbeli különbséget, ahogy a szerzői nevezésekben. Megérdemelten kapta az első helyet a szenei (Senec) Bárdos Ágnes, tiszta hangja, énektechnikája (csak a légzéssel volt baj) örömet szerzett. A második díjon ketten osztoztak, az érsekújvári (Nővé Zámky) Bencsik Lívia és a dunaszerdahelyi Olgyai Attila. A harmadik helyen a sokoldalú Szarka Gyula végzett. Balladisztikus előadásában a Kőmíves Kelemen az est sikerszáma volt. A szerzői verseny izgalmasnak ígérkezett, de a sok andalító és andalgó számtól — mert az olcsó romantika vattapuha giccsállománya itt is hódított — kicsit el is pilledtünk. Hadas Miklós írja tanulmányában a popiparról, hogy a szövegíró dalszerző tevékenysége azért kulcsfontosságú, mert ő fogalmazza meg explicit módon a közvetítendő értéktartalmakat. Hát az értéktartalmakat itt is építgették — kiadós sztereotípiákból, értelmi bukfencekből — a szövegírók, ami alól csak a két első helyezett mondanivalója volt kivétel. A második díjas Klotildverzió, a hazai Balta Igor szerzeménye költői minőségeket is felmutatott, s Dusík Gábor első díjas száma szintén magasan az átlag felett állt. A Gravis együttes a magabiztos hangszerkezelés, a tökéletes együtthangzás és technikai kidolgozottság tekintetében profi erényeket csillogtatott meg. A harmadik helyen az érsekújvári Omikron végzett, Az élet csak egy álom című dallal. Nagyvendégi Éva “I IRODALMI ÉLET Ir Mi van a rügyekkel? „Hatni, pusztán gondolatokkal, csak eleven emberi közegre tudunk, sőt csak olyanra, amelyben gondolataink, mint rügyek már ott szunnyadnak" — írta egyik tanulmányában, elsősorban a költőknek címezve Koncsol László. A mű és a befogadó, azaz az irodalmi szöveg kisugárzásának és az olvasó értékfelfogásának összehangolásánál eszményibb célok aligha létezhetnek az irodalomban. Ma, amikor immár több virágzást megért nemzetiségi irodalmunkról irodalomtörténészek, esztéták mutatják ki, milyen művekkel gazdagította az egyetemes magyar irodalmat is, jó lenne azt is tudnunk, hogy ezek a művek mennyire rezonálnak mindenekelőtt a csehszlovákiai magyarság tudatában, nem utolsósorban pedig azt, hogy miként hatnak a szlovák és a cseh olvasókra. Ilyen jellegű felmérések sajnos eddig még nem készültek, következésképpen nincs is megbízható információnk a könyvek fogadtatásáról, mint ahogy arról sem, hogy a szépirodalmat olvasók tábora növekszik-e vagy csökken? Jómagam szeretném hinni, hogy csökkenésről nincs szó. De azért az továbbra is elgondolkoztató, hogy a Madách-könyvek elég kis példányszámban jelennek meg, ami egyben utal arra, hogy valószínűleg nincs meg mindenütt a fent idézett „eleven emberi közeg". Erről győzött meg más egyéb mellett az az író-olvasó találkozó is, melyet az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok alkalmából rendeztek meg Szepsiben (Moldava nad Bodvou), a Ka ssa-vidéki (Kosice-vidiek) járás legnagyobb városában. Alig tizenöten jöttek el, hogy találkozzanak Koncsol Lászlóval, a jeles esztétával és költővel. Távol maradtak a gimnázium tanárai, nem jöttek el azok a vers- és prózamondók sem, akik a Jókai-napokon díjakat nyertek, s ebben a városban laknak. Nem láttam senkit azok közül az egykori diákok közül sem, akiket egykori tanárnőjük, a hatvanas években többször is elvitt Fábry Zoltánhoz, Stószra. Pedig, akik eljöttek és meghallgatták Koncsol Lászlót, azok újfent meggyőződhettek, hogy szükség van ezekre a találkozókra, a nézetek és vélemények cseréjére, őszinte megvitatásukra. A találkozó este fél hétkor kezdődött, és majdnem tizenegy óráig tartott. Egyértelműen hasznos és jó volt Csak azt sajnálom, hogy Szepsi Csombor Márton, Szepsi Laczkó Máté városában csupán ennyien voltak kiváncsiak egy író-olvasó találkozóra. Szaszák György
