Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-22 / 48. szám
Az ember és környezete Az emberi társadalom és a természet kapcsolata civilizált világunk egyik legjelentősebb problémájává vált. Napjainkban e probléma súlyosságát már nemcsak a szakemberek érzékelik, hanem Földünknek szinte valamennyi lakója. Valamennyien egyetértenek abban, hogy az ember mostohán bánik környezetével, a természettel, s így az emberi társadalom növekvő anyagi jólétének súlyos ára van. Környezetünk rohamosan elszenynyeződik és egészségtelenné válik; a túlméretezett és ésszerűtlen iparosítás következtében fokozatosan kimerülnek a természeti kincsek, sőt idővel a Föld ökológiai egyensúlya is megbomlik. Az emberi civilizáció és a természeti kincsek, nyersanyagok között rendkívül szoros az összefüggés. Földünk nyersanyagkészletei azonban kimerülőben vannak, s a századfordulóig minden bizonnyal bekövetkezik egyes, napjainkban még szinte nélkülözhetetlen nyersanyagunk lelőhelyeinek végleges kimerülése. A nyersanyagforrások fokozatos kimerülése érzékenyen érinti majd az emberi társadalmat, azonban még ennél is komolyabb következményekkel járhat Földünk légköri viszonyainak és hidroszférájának már folyamatban levő fokozatos módosulása, amely szintén korunk modern ipari társadalmának egyik negatív következménye. Egyes számítások szerint a világtengerek felületének kb. egyötöde olajhulladékkal szennyezett. E kőolajjal szennyezett hatalmas vízfelületek, továbbá az atmoszféra ipari hulladékkal és gázzal való folyamatos szennyeződése és telítődése az ezredfordulóra számottevő mértékben megváltoztatják Földünk légköri viszonyait és egyes földrészek éghajlatát. A század közepén az iparosodó emberi társadalom még nem tudatosította kellőképpen környezetünk védelmének óriási jelentőségét, a hatvanas évek elejétől azonban már egyre inkább tudatában van annak, hogy az ésszerűtlen iparosítás és az ipari hulladékok idővel megváltoztathatják Földünk ökológiáját. Az első ökológiai világkongresszust 1968-ban rendezték meg Párizsban. Azóta egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem, úgy is mint tudományág, és úgy is mint gyakorlati tevékenység. Környezetünk védelmének ellentmondásos kísérő tünetei az olyan jelenségek, mint pl. az egyre inkább megnyilvánuló és az emberiség többségét érintő energiaválságok, a nyersanyaglelöhelyek kimerülése és nem utolsósorban a Föld lakosságának jelentős részét érintő éhínség és alultápláltság. A helyzetet csak tovább súlyosbítja az a tény, hogy politikailag — ideológiailag megosztott világban élünk. Pedig a világ ökológiai egyensúlyáért, környezetünk védelméért folytatott küzdelem az egész emberiség közös érdeke. Amíg azonban nem szűnik meg a két világrendszer közötti fegyverkezési hajsza, nehéz elképzelni ezen a téren őszinte összefogást és együttműködést a kapitalista világ vezető köreivel. Földünk ökológiai katasztrófája azonban csak az emberiség együttes erőfeszítése által kerülhető el. A fegyverkezésre fordított csillagászati összegeket éppen ezért tanácsosabb volna ésszerűbb módon az emberiség és a természet érdekében hasznosítani, takarékosabban bánni a kimerülőben levő természeti kincsekkel, és megoldani Földünk éhező százmillióinak problémáját. Bolygónk ökológiai problémáit az utóbbi két évtizedben az Egyesült Nemzetek Szervezete is egyre élénkebb figyelemmel kíséri. Az ENSZ különböző fórumain már több dekaráció és állásfoglalás látott napvilágot környezetünk érdekében. Az egyik legjelentősebb e téren az ENSZ 1972. évi stockholmi deklarációja, amely nyomatékosan felhívja az emberiség figyelmét az őt veszélyeztető ökológiai katasztrófára. Ennek elkerülése érdekében — hangsúlyozza az említett deklaráció — mozgósítani kell az emberiség szellemi energiáit és anyagi eszközeit, valamint fel kell kelteni a sokszor még szunnyadó emberi lelkiismeretet. A szovjet társadalom teljes mértékben tudatában van a környezetvédelem óriási jelentőségének. A természet hatékony védelme érdekében a Szovjetunióban a múltban már több práthatározat született, amelyeket az állami törvények és rendeletek ültettek át a gyakorlatba. Elmondható, hogy a természet hatékony védelme a Szovjetunióban ezáltal az egész nép ügyévé vált. A szovjet embereknek szilárd meggyőződésük — s remélhetőleg idővel az egész emberiség ezt vallja majd —, hogy az erdők, mezők, folyók és a levegő tisztaságáért, a Földünk állat- és növényvilágáért folytatott küzdelem a bennünket körülvevő világ gazdaságáért, utolérhetetlen és utánozhatatlan szépségéért folytatott küzdelem is, egyben azonban az emberiség harca önmagáért. GAGIK MELIKJAN kandidátus Jereván Vü védetté nyilvánított vízterületek /vWvw vízvédő erdősávok T* jegesmedve medvefóka hód wnt coboly m vaddisznó *» ázsiai szamár é dunnalúd V süketfajd tengeri vidra fehér kócsag im. tigris 9+ v bölény m pettyes vagy japán szarvas % rénszarvas jávorszarvas pézsmaszarvas $ t dámvad i flamingó vízi és víz közelétm ben élő madarak lakóhelyei
