Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-15 / 47. szám

-i! ÚTON, ÚTFÉLÉN A kaján harmincnyoicas Száguldozik a fővárosban egy álcázott harmincnyoicas autóbusz. Különös is­mertetőjele nincs, hacsak az nem, hogy a hármas még világosan kivehető a szám­­táblájáról, de a folytatás már nem. Azaz, hogy nyolcasról, vagy nulláról van-e szó. Egy alkonyodó őszi napon abban az erős hiszemben szálltam fel az alig kivilá­gított autóbuszra, hogy folytatom utamat a Duna-parton, ám annál nagyobb volt a u KICSIK ÉS NAGYOK A szokásos esti olvasásomat a csengő éles hangja zavarja meg. Ajtót nyitok. Régi barátom, bátyám nyolcéves kisfia látoga­tott meg. Szerencsés helyzetben van. Irigy­lem öt Csak egy háztömbbel odébb lakom tőlük. Egyszobás lakásom a menedékházat jelenti számára. Általában hozzám mene­kül, ha otthon rosszul áll a szénája, ha csínytevése miatt haragosak rá, vagy nincs kedve a házi feladat megírásához Irigylem őt hogy van hová menekülnie. Számomra annak idején nem volt ilyen lehetőség. — Szia — mondja vidáman, miközben elfoglalja a helyét a fotelban. — Szia! — Mit csinálsz? — Olvasok. — Már megint — hangzik a felháboro­dott válasz. — Inkább játsszunk valamit! meglepetésem, amikor ehelyett felkanya­rodtunk a hídra. Mit volt mit tenni, „vá­rosnézésre" indultam. Bevallom, megra­gadó látvány volt a hátunk mögött mara­dó sötét városrész és a Dévény fölött pirosán lenyugvó nap. Az első kényszer­megállónál kiszállva azonban kellemetlen érzések kerülgettek, és talán hatalmukba is kerítenek a régi gazdáikat sirató kóbor macskák, a lerombolt házak és omladék­­sivatag közepette, ha nem száll ki velem egy hasonló sorsra jutott útitársam. Ami­kor ugyanúgy átmentem az úton, és a visszafelé induló autóbuszok megállójá­— De mit? — kérdezem és megadóan leteszem könyvemet. Kíváncsi, kutató te­kintettel néz körbe sivár szobámban. Majd végül megállapodik a tekintete a köny­vesszekrény egyik polcán. Egy több részből álló, összerakható alumínium kiskutya van ott. Nézegeti, szétszedi, kis idő után össze­rakja. Jó tíz percre nyugtom van. Egyszer csak megszólal. — Add nekem a kiskutyát — kéri. Kínos helyzetben vagyok, próbálom megmagyarázni. — Tudod, megígértem egy kislánynak, hogy kölcsönzőm neki. Szeretné ő is össze­rakni. Már megígértem neki. Utána a tiéd lehet — Ismerem őt? — kérdi. — Nem, ö már idősebb, a munkatár­sam volt, huszonegy éves. — Felnőtt? És szeret játszani? Akkor még gyerek! — És csodálkozó, de egyben boldog szemmel néz rám. hoz tartottam, megszólított: — Szintén bedőlt neki? — és kezével a távolodó autóbuszra mutatott. Vele már harmad­szor történt meg, hogy ugyanarra a rossz járatra szállt fel. A hazafelé sietőknek ritkán akad idejúk a ki- és beszállás rövid ideje alatt azon elmélkedni, hogy a hiányzó számjegy le­het éppenséggel a nekik nem megfelelő is. Most már tudom, többé nem csap be a kajánul száguldozó harmincnyolcas, ér­demesebb megvárni a következőt, ame­lyiken pontosan kivehető a kerekded NULLA. Pleva Éva Már pár perce toporgok a hideg őszi szélben a buszmegállónál. Türelmetlenül várom a helyi járatot amely haza szállít fűtetlen lakásomba. Mindössze négy-öt ember toporog velem együtt Egyszer csak tizenéves fiú kerül elő a mögöttünk lévő parkból. Zsebében kotorászva közeledik a jegyautomatához, amely kivételesen mű­ködik. A fiú csalódott arccal számolgatja aprópénzét majd hirtelen mozdulattal mellettem terem. — Bocsánat — szól udvariasan. — Bá­csi kérem, nem tudná felváltani a kétkoro­­násomat? Megdöbbenten, zavartan hadarom, hogy nincs apróm. Tovább lép. Ijedten nézek körül, s a közeli kirakathoz somfordálok. Bácsi kérem, hebegek, mikor meglátom a képmásomat A napokban múltam huszonöt éves. Vörös Lajos SZERETNEK RÁTALÁLNI Huszonnégy éves, ISO cm magas, fekete hajú, szemüveges fiú megismerkedne intelligens, min­den káros szenvedélytől mentes, szolid, házias lánnyal, aki szintén boldog családi életre vágyik. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Rossz egyedül” Huszonhárom éves, 185 cm magas, városon élő, minden káros szenvedélytől mentes munkás sze­retne komoly ismeretséget kötni hozzáillő lánnyal 22 éves korig. Egy gyermeket szívesen vállal. Mindén levélre válaszol. Jelige: „Jobb kettesben” Huszonhét éves, 173 cm magas, csinos, főiskolát végzett leány, jó megjelenésű értelmiségi fiú isme­retségét keresi. Jelige: „Talán” Húszéves, 185 cm magas fiú szeretne ismeretsé­get kötni korban hozzáillő, csinos lánnyal, akit nem ismer még, de tudja, hogy vár reá. Fényképes leveleket Komáromból és környékéről vár. Jelige: „Én mindenkiben csalódtam” Harminckét éves, magas, minden káros szenve­délytől mentes szakmunkás hasonlóan komoly, házias, lelkiekben gazdag leány ismeretségét kere­si házasság céljából, aki kölcsönös szimpátia ese­tén kertes házába költözne. Jelige: „Garamvölgyi” Mi a szabadság,? E kérdésre a választ talán minden ember másképp adja meg. Rejtvényünk­ben G. W. Hegel, német filozófus szabadság-defi­nícióját fejthetik meg. Készítette: K. Gy. A 45-ös keresztrejt­vény helyes megfejtése: Ábrándozás az élet megrontója,... Ha férfi vagy, légy férfi A tizennégy helyes megfejtés után könyvju­talomban részesül: Laczkó I.-né, Királyrév (Králóv Brod). Szász l.-né. Bátorkeszi (Vojni­­ce). Horváth K., Guta (Kolárovo), Juhász I., Tornaija (Safárikovo), Pinke B.. Madar (Mod­­rany). Baluska N.-né, Komárom (Komámo), Kardos L.-né, Zselíz (Zeliezovce). ( nŐ/47)

Next

/
Oldalképek
Tartalom