Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-15 / 47. szám
ÜGYES KEZEK y Iparművészeknek, de öltözetüket, otthonukat maguk is szívesen megtervezőknek érdemes néha kiállítások tárlóiban, múzeumraktárak polcain alaposan körülnézniük a népművészeti tárgyak között. Sok jó ötlet elleshető a forma és a kivitelezés összhangjának megtervezéséhez a mindig egyszerűségre és célszerűségre törekvő régi használati tárgyakról, amelyek készítésekor az egyik legfontosabb szempont az anyaggal való takarékoskodás volt (milyen divatos fogalom ez napjainkban újra!). De díszítésük, mintaszerkezetük és színviláguk sem áll messze a mai ízléstől. Mi ezúttal a rozsnyói (Roznava) Bányászmúzeum gazdag textilgyűjteményében keresgéltünk anyagot rovatunkba — a múzeum szakdolgozói - nak, Angela Czintelová etnográfusnak és Czakó Máriának szíves közreműködésével —, hogy érdeklődő olvasóinknak szép és sokféle módon felhasználható hímzéseket kínálhassunk. íme a választásunk: három szlovák férfiing mellének gazdag keresztszemes hímzése. Az öltések nagyon aprók — a pamutos kender alapanyag sűrű szövésének megfelelően —, a hímzett felület így nagyon szép, tömött hatású. De mégsem túlzsúfolt. A motívumok, amelyekből a kompozíció összeáll, egyszerűek nagyrészt geometrikusak (kocka, piramis, csillag, három-hét keresztszemből álló csíkminta stb.) Egy ingen, azaz egy kompozícióban három-négy, jól összeválogatott motívumnál több nem szerepel. Az egyszínű — zöld, kék, ill. fekete — hímzőfonal a mintakincs szépségét méginkább érvényesülni hagyja. Ezeket az ingeket valamikor rejdovai, ill. a feketét murányi (Murán) legény hordta, persze csak ünnepnapokon. A hímzett felület külön anyagra készült, hogy az ingről bármikor lefejthető és visszavarrható legyen. így kímélték az értékes hímzést, az ingnek különben szükséges, gyakori mosástól. A zöld és a kék ing hímzését motívumaira bontottuk, és leszámolható rajzon ajánljuk olvasóink figyelmébe önálló tervezésű munkáik készítéséhez. KOCSIS ARANKA (nŐ2i)
