Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-15 / 47. szám

CSALÁDI KOR A házassági problémákkal kapcsolatban egyre többet hallunk manapság a családterápiás kezelésről. Az efféle szocioterápiás irányzatok, úgy tudom, egyre inkább előtérbe kerülnek a: alkoholista betegek gyógyításánál is. DR. BAJNOK: A családterápiás kezelés lenne az egyik lehetőség a sikeres kezelés érdekében. Valami­kor a családi orvos, orvos a családban hasonló szere­pet látott el, ismerte a család minden tagját, tudta mindegyikük betegségét és gyengéit, s e szerint kezelte az egyes bajokat, összefüggésükben látva és értékelve azokat. Jelenleg olyan megoldhatatlannak látszó hely­zetben tehetetlenkedünk. hogy nem tudjuk összehan­golni az egyes szakorvosok munkáját, ill. a család egyes tagjainak egymással esetleg összefüggő betegsé­geinek kezelését. Mert az apuka az üzemi orvoshoz tartozik, az anyuka a nőgyógyászhoz jár leginkább, a gyermek pedig a pedopszichiátriára. Mindenki más­hová. Az én helyzetem, hogy alkoholelvonó tanács­adót és gyermekpszichiátriai rendelőt vezetek, véletle­nül nagyon szerencsés kombináció. Ha kiderül pl.. családnak. Már abban is, hogy orvoshoz kerüljön a beteg. S miután elkezdődik a kezelés, a felügyelet — bár nem a legrokonszenvesebb feladat, de elsődlege­sen — ugyancsak a család feladata. Például a tablettá­kat a beteg beszedheti a rendelőben az orvos előtt, az üzemi vagy a körzeti orvosnál, de otthon is, ha úgy ítéljük meg, hogy a feleség megbízható, elég erélyes és következetes ahhoz, hogy ne maradhasson ki egy tabletta sem. Továbbá, a család feladata az is. hogy olyan környezetet, olyan légkört teremtsen otthon, hogy kísértésbe se eshessen a kezelt beteg. Ez óriási segítség. Tehát, ne tartsanak otthon alkoholt, még a vendégek számára se, azok kapjanak feketekávét. A borospince legyen elzárva, a kulcs legyen a feleségnél, ha kezelni kell a bort, kéijenek meg valakit a rokon­ságból vagy a baráti körből, de ne a tablettákat szedő ember menjen le a pincébe stb. Óvni kell a beteget a kísértéstől, mindig tapintatosan eljárni vele szemben. DR. BORDÁS: Csakhogy a család sokszor nem akar segíteni, a házassági tanácsadóból éppen ez a tapasztalatom. Amikor valóban szükség volna a fele­KOCSIS ARANKA ---------------------------------------------------------------­Fertőzésveszély IV. hogy a gyermek azért ideges, mert a papa iszik, lehetőségem van berendelni, azután pedig megpróbá­lom kezelni az apát. Az alkoholizmussal jelentkező betegnél pedig lehetőségem van arra, hogy igyekez­zem megelőzni a gyermek neurotizáltságát. Különben pedig az a véleményem, hogy az összehan­golt, komplex gondozásra, amelyet csak munkacso­port (team) képes végezni, egészségügyünk egyelőre főleg perszonálisán nincs felkészülve. DR. HL'NCIK: Leggyakoribb panasz manapság a körzeti orvosnál jelentkezőknél a fejfájás. A fejfájás okát megkeresni, és okszerűen vagy csupán tünetileg kezelni, ez óriási különbség olyan feltételek, amilye­nek mellett egy körzeti orvos dolgozni kényszerüL Ha választanom kell napi 50—60 beteg esetében, nyilván­való, hogy nem keresek okozati összefüggéseket, mert nem tudok, nem fér bele a rendelési időbe, hanem tüneti kezelést kap a beteg, egy egyszerű fejfájást csillapító tablettát. DR. BAJNOK: Abban az esetben viszont, ha króni­kusan visszatérő fejfájásról van szó. eszedbe jut elkül­deni a beteget röntgenre, szemorvoshoz, neurológus­hoz stb.. s ha mindent kizársz és még mindig nem tudod a betegség okát. akkor jön a pszichiáter. Ő majd talál okot. Ha minden szomatikus, testi ok ki van zárva, akkor a családban, a munkahelyi problé­mák között s egyáltalán az életvitelben kell az okot tovább keresni. Az ilyen környezeti okok megkeresése a pszichiáter feladata. Ilyenkor azért beteg a beteg, mert a környezete rossz. DR. HUNCÍK: Visszatérve az alkoholisták problé­májára. Egy döbbenetes képlet áll elő, mégpedig elég gyakran, egy ördögi kör. A család, a feleség és a gyerekek megpróbálnak az iszákosságtól szabadulni akaró apának a segítségére lenni, miközben az irreális igényeket, amelyek az apuka agyonhajszoltságához, majd alkoholba meneküléséhez vezettek, gyakran éppen ők táplálták bele. ők helyezték a mércét olyan magasra, hogy azt csak úgy tudja teljesíteni az apa, ha túlhajtja magát. Hiába igyekszik a feleség az este együtt töltött két-három órára harmonikus légkört teremteni a családban, ha azt egy olyan hajtás előzte meg reggel héttől a férfi részéről, amely elkerülhetet­lenül diszharmonikus viselkedést vált ki belőle, s a felgyülemlett feszültségeket csak az ivásban tudja feloldani. DR. BAJNOK: A kezelés eredményessége szem­pontjából pedig mégis hallatlanul nagy szerepe van a ség segítségére, akkorra ő már eljutott odáig, hogy inkább válni akar, semmint megkíséreljen egy alkoho­lista férjen változtatni. Aki 5—6 éven keresztül csak szenvedett a férjétől, mert napirenden voltak a vesze­kedések, sőt a verekedések a férj rendszeres lerészege­­dése miatt, a gyermekek agresszív légkörben éltek, úgyannyira, hogy már a nemzeti bizottság és a gyermekvédelmi osztály is felfigyelt a családra, ettől az asszonytól már nem lehet elvárni, hogy konstruktí­van segítse a féijet leszokási szándékában. Fenntart­ható az ilyen házasság is egy bizonyos ideig, mert kialakul egy egyensúly: ha te ezt megengeded magad­nak. akkor én ezt és ezt engedem meg magamnak. Hogy mikor, hol és milyen közvetlen kiváltó okok hatására bomlik fel ez az egyensúly? A mai asszonyok általában öt-hat vagy hat-nyolc évig tűrik, viselik a szenvedő fél szerepét, utána beadják a válókeresetet. A szerkesztőségünkbe érkező olvasói levelekből, saj­nos, kiderül, hogy sokan szinte végtelenül tűrik az alkoholista brutalitását, tönkremeg)- saját egészségük, szinte gyógyíthatatlanná válnak a gyerekek, az egész család. Ahelyett, hog)- az anya mentené a gyerekeket, védett, nyugodt környezetbe vinné őket, elválna. DR. BAJNOK: Egy másik rétegre, az értelmisé­giekre viszont, az én tapasztalataim szerint, éppen az jellemző, hogy nagyon könnyen beadják a válókerese­tet. olyannyira, hogy a bíróságok már nem is fogadják el első alkalommal a kérelmet, hanem előbb szakvéle­ményt kémek a házassági tanácsadótól, az alkoholel­vonó osztálytól, volt-e kezelve a megvádolt fél, nyil­vántartásban van-e egyáltalán az osztályon stb. S csak abban az esetben bontják fel a házasságot, ha a felperesnek valóban komoly bizonyítékai vannak há­zastársa alkoholizmusáról. Tény. hogy van a másik véglet is, leggyakrabban a kevésbé iskolázott rétegnél találkozunk vele. hogy nem akarnak, nem hajlandók válni a legszömyűbb, a legkilátástalanabb helyzetben sem. Néha olyan ször­nyű esetekkel találkozom, hogy már megkérdezem, miért nem válik el. miért tűri? Miért? Legtöbbször a ház miatt Mert felépült a nagy palota, amiből, nincs olyan bíróság, amelyik a férjet kitehetné, a feleségnek pedig, főleg ha háztar­tásbeli. vagy csak időszakosan dolgozik, végképp nincs pénze, hogy a házastársát kifizesse, s hová menjen? További éveket kínlódnak a ház miatt, amivel nem tudnak mit kezdeni. DR. HUNCÍK: Ismerek egy egészen új utcát a városunkban, ahol csupa fiatal család lakik és a férfiak — harmincöt év körüliek — többsége rendsze­resen iszik. ill. alkoholista. Mert addig, míg a házal építgették, megvolt az elfoglaltságuk, dolgoztak inuk szakadtáig. Lehet, hogy közben is ittak, de nem volt feltűnő. Amint elkészül a ház, hirtelen nem tudnak mit csinálni, s elkezdenek inni. DR. BAJNOK: Elfogadható, mert az űr, hogy nincs mit csinálni, vezethet alkoholizmushoz, vezethet vá­láshoz. Ha mindenem megvan, kicseréltem a kocsit, kicserélhetem az asszonyt is, új házba új feleség stb. gyakori elv. sajnos. Viszont nagyon sokan éppen a házépítés közben, a házépítés miatt válnak alkoholis­tákká. Mert az önerőből való építkezés olyan megfe­szített munkatempóval és olyan munkavégzéssel jár nálunk, amely mellett gyakran és sokat „kell” inni. különösen a házigazdának. Sok asszony jön hozzám ezzel a panasszal, hogy a férjem akkor kezdett el inni, amikor építkezni kezdtünk, és sok férfi védekezik úgy. hogy házépítés közben lett alkoholista, mert inni kellett mindenkivel. DR. BORDÁS: Nagyon gyakori, hogy miután elké­szül az új ház, konfliktusok jelentkeznek a házasság­ban. Addig, míg épült a ház és a szülőknél lakott a fiatal házaspár, esetleg nagyon rossz körülmények között, mert az anyós minduntalan beleszólt az éle­tükbe. addig „működött” a házasság. Amint beköltöz­nek az új házba, egy-két év elteltével jelentkeznek a bíróságon, hogy válni akarnak. DR. BAJNOK: Felszabadulnak azok az indulatok, amelyek addig pl. az egyik fél rokonságának a túlsú­lya miatt, el voltak nyomva. DR. BORDÁS: A házasfelek nagyon gyakran takti­káznak egymással. A félj azt mondja, én iszom, te viszont férfiak után jársz, például. Rejtett mechaniz­musok működnek a házasságban, amelyek nincsenek kimondva, talán nem is tudatosulnak a felekben. Én megengedek magamnak ennyit, te viszont nézd el nekem ezt. A házasságterápiának éppen ez a lényege, hogy ezeket a rejtett mechanizmusokat feltárja a házastársak előtt, s így tudatosítva megtanítsa a feleket ezek kiszűrésére. Ugyanígy, ha az iszákosság miatt vannak problémák a házasságban, az lenne a feladat, hogy a család minden értelmes tagjának a bevonásával először is próbáljuk megtalálni a rend­szeres ivást kiváltó okokat, s ha ezek kiderülnek, pl., hogy közvetlenül a feleségtől indulnak ki provokáció formájában, akkor a feleségnek a figyelmét kell először is felhívni ennek a rejtett mechanizmusnak a működésére, tudatosítani benne, mennyire káros ez a férjére nézve, mert inkább a kocsmaajtó felé ösztönzi őt semmint el tőle. S a felismeréssel már megtettük az első lépést a konfliktus megoldása, azaz a házasság megmentése felé. Egyre többet hangoztatott kifejezés manapság a megelőzés, az egészségügyben különösen, de más terüle­teken is. Azt hiszem, beszélgetésünkben most mi is éppen elérkeztünk hozzá. A családok felbomlásának magas számával kapcsolatban eddig nagyrészt az okos, az intelligens válás mikéntjéről olvashattunk, hallhat­tunk tanácsokat Azzal azonban, hogy mi a teendőnk mindezek elkerülése érdekében, mindeddig elég keveset foglalkozunk érzésem szerint DR. BAJNOK: A házassági tanácsadók egyik fel­adata lenne valóban, a lelki mechanizmusokat feltáró beszélgetések, ám nemcsak a már elromlott házasság­ban vergődökkel. hanem a házasság előtt álló fiata­lokkal is. Sajnos, egyelőre ott tartunk, hogy a házas­ságkötés előtt egy-két héttel behívjuk a jegyeseket, ahol kiderül — az én tapasztalatom szerint legalábbis —. hogy mennyire nem ismerik egymást a két hét múlva összekerülök. Az egyik fél pl. iszákos. Ezt tudja róla a társa, ám a házasságkötés előtt egy héttel még nagy a megértés, a tolerancia. Két héttel utána viszont már sokkal kisebb. S nemsokára a bíróságon találko­zom újra a fiatal párral. Hát ez is a házassági tanácsadó feladata lenne a megelőzés, ami, sajnos, még valóban nem terjedt el eléggé a köztudatban. S ez nagy baj. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom