Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-05 / 41. szám
BARABÁS TIBOR--------------------------Rákóczi hadnagya La Mothe** ezredes, tüzérségi szakértő és francia segítői a diplomataruhában sem tagadhatták volna, hogy több időt töltöttek az arzenálokban, a lőtereken és a robbanólövegek tanulmányozásával, mint udvari mulatságokkal és pásztoijátékokkal. Ott állt a közelükben Bornemissza is türelmetlenül, várakozva. Hallgatta a gyors és dallamos idegen beszédet, érezte, hogy fontos, nagy dolgokról folyik köztük a szó, s ez még csak növelte a várakozás kínját. Des Alleurs La Mothe tüzérségi szakértőhöz fordult: — A lovamba, La Mothe... a lovamba fogadom, hogy Rákóczi megérti majd urunk őfelsége baráti tanácsát... A műveltsége, a tájékozottsága igen alapos. Belátja a diplomáciai láthatárt, és ami a legfőbb: ismeri a spanyol háború legújabb híreit.. . La Mothe nyüt ember, matematikus és katona volt. Des Alleurs magasabb rangja sem tartóztatta őt az igazmondástól: — Rákóczi valóban jól ismeri a spanyol háború minden fejleményét, de ön. Des Alleurs, még mindig nem ismeri Rákóczit. Önök. követ urak. még mindig csak egy hercegségért harcoló föurat látnak benne, vagy egy lázadó szövetségest De nincs igazuk. Rákóczi Ferenc több, Rákóczi más ... Egy második Péter cár, Des Alleurs, s ha ön most bejelenti, hogy elhagyjuk őket majd egymásra támaszkodva küzdenek tovább ... Rákóczi országot szervez. hazát alapít. Ahová lép, műhelyek létesülnek. Hadiregulákat nyomat, törvényeket szerkeszt, bíróságokat állít fel, hadikórházakat nyit, ágyúöntésre tanítja a mestereket. És a kardhoz legalább úgy ért, mint az építő tervekhez . . . így vitáztak körös-körűi a teremben a nyolc országból érkezett küldöttek. A litván marsall két főtisztjével, a lengyel küldött a békét közvetítő hollandus követtel s még sokan mások. Egy ablakmélyedésben áll és figyel Sipeky ezredes ... S amíg az udvari ruhák selymei, ékkövei, a szikrázó boglárok elkápráztatták Fekete Mihályt és Misik Janót: Bornemissza János újra maga előtt látta Annát, szemének ragyogását, és érzése Réthe* felé vitte, onnan tekintett le, és kereste képzeletében a legkedvesebbet. — Eltűnt előle a fogadóterem kavargó, tarka képe, a követek halk. szüntelen moraját is alig hallotta. Egyet akart most látni, tudni, hogy mi van Annával, mi történt véle. De amit ő nem tudhatott, tudhatjuk mi. mert a múltba néző krónikások előtt nincs távolság és nincsen titok. Amikor Bornemisszát Bajmóczra* és Kassára* küldte Bottyán generális, pontosabban akkor, midőn már az asztalánál ült; Suhajda Istvánt a Starhemberget megmenteni akaró vértes kapitány Vízkeletről* a réthei körzetparancsnokságra vezette. Az összekötözött Suhajdát levették a lóról. Félig értették csak a beszédét, de megérezték, hogy valami fontos ügyről akar jelentést tenni. A két lovasszakasz megállt, és lenyergelt az lnczédi-ház előtt. A vízkeleti kapitány összekötözött foglyát az előszobában levő őrségre hagyta, és Herbert von Hallstadt ezredes úr előtt szabályszerűen jelentkezett. A jelentés rövid volt és drámai. Hallstadt ezredesen ismeretlen izgalom vett erőt. egyszerre érezte a felelősségét s az alárendelt, megsértett ember elégtételét. — Mit mond? Starhemberg gróf fogoly? — kiáltotta. A kapitány, aki túl volt a nehezén, szinte megkönnyebbülten folytatta: — Az egész hadipénztár is a kurucok kezébe került! Von Hallstadt a segédtisztjéhez fordult. — Kerítsék elő azonnal Anton Pichler ezredest, de a föld alól is. Kuruc kutyák! Fel kell négyelni őket. ahányat csak kézre kerítünk! — Egy kuruc fogoly, az előőrsből, az ezredes úr elé kéredzkedik! — folytatta a kapitány. — Tolmácsot, megbízható tolmácsot a hadműveletiektől! ... Hallstadt dühe nemhogy csillapodna, de még növekszik. Két perc. és már előtte áll egy németkeresztúrí katona. A kapitány intésére behozzák a még mindig megkötözött Suhajdát. Suhajda is reszket Nem tudja, hogy végződhet ez a kaland. Hebeg, dadog. — Inczédi ezredes úr küldött... a nyitrai* várból... — Inczédi ezredes! — Ez a felkiáltás, von Hallstadt érdeklődése volt az első jele annak, hogy Suhajda talán megmenekülhet. . . — Hoztál valamit? — hangzik a kérdés. — Igenis, bizalmas levelet hoztam! — nyögi Suhajda. — Oldozzátok fel! — mondja az ajtónálló vérteseinek az ezredes. A szabaddá tett Suhajda dolmánya belső zsebéből kiveszi Inczédi ezredes pecsétes levelét. Von Hallstadt a legnagyobb érdeklődéssel olvassa az üzenetet, és másodszor is parancsot ad: — Teremtsék elő azonnal Anton Pichler ezredest! Kapitány úr. ön itt marad. — És mint aki érdektelen már számára, int az őrségparancsnoknak. — Ez az ember szabad, elmehet! — Ezredes uram, szolgálatommal a fejemet kockáztattam, nem mehetek vissza Nyitrára. Két kérésem vdlna. — Beszélj! — kiált rá pattogón. németül az ezredes. — Régi szerelmem. Bíró Anna az áristomban szenved. Engedjék szabadon. S adasson nékem rangot a seregben. Herbert von Hallstadt, Inczédi levelét az ujjai közt forgatva szórakozottan bólint a segédtisztjének. Teljesítsék Suhajda kívánságait. Végre megérkezik Anton Pichler is. A két főtiszt hátrahúzódik a falig, a fiókos szekrényig még a kapitány is csak a beszéd töredékeit hallja: — Starhemberg ... Kuruc támadási előkészületek . . . Bottyán Nyitra parancsnoka ... A támadás előrelátható iránya: a Vág* ... — Herbert von Hallstadt és Anton Pichler az íróasztalhoz ülnek, és hosszas fejtöréssel megfelelő formába öntik á legfontosabbakat. A viaszpecsét maró füstje töltötte be a szobát. Von Hallstadt a vízkeleti őrség parancsnokához fordul: — Kapitány úr. úgyis mint szemtanú, ön viszi a parancsunkat Bécsbe. őfelségéhez. Suhajda kiszabadította Bíró Annát, s most a tömlőéből a Kiserdőn át faluvégi házukhoz kiséri. Végre egyedül van a lánynyal, akire annyiszor gondolt. A vad és garázda embereknek különös a vonzódása a tiszta lelkekhez. Mintha Anna szerelme feloldozhatná őt gonosz természetének súlya alól. Pedig a mások tisztasága nem menthet meg senkit tulajdon lelkiismeretének háborgásától. A bűnös még tetézi a bűnét, hisz Suhajda is Anna mellett halad, és azt hazudja nagy szemforgatással, mint részvétet érző jó barát, hogy a sárfői csatában meghalt Bornemissza. — Hogy János megholt volna? — János, az ő Jánosa? — Szegény Anna, se élő. se holt. Nem sír. A pince, a botozás. a rabkoszt, semmi sem törte úgy össze, mint ez a hír. (folytatjuk) **Lamot. *Reca, *Bojnice. *KoSice, *Cierny Brod. *Nilra, * Váh ÉVFORDULÓK október 6. — A Csehszlovák Néphadsereg napja október 7. — A Német Demokratikus Köztársaság államünnepe. Öt évvel ezelőtt — október 7-én — hagyta jóvá a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az új alkotmányt, október 8. — Negyven évvel ezelőtt, 1942-ben. ezen a napon végezték ki Schönhertz Zoltán kommunista, illegálisan dolgozó antifasiszta harcost. Ugyanezen a napon végezték ki Steiner Gábort, a CSKP egyik élvonalbeli tagját, képviselőt, október 9. Hetvenöt évvel ezelőtt, ezen a napon született Rudo Brtáft szlovák irodalomtörténész, kritikus és fordító. Hetvenöt évvel ezelőtt — 1907. október 10-én — kezdődött Magyarországon az általános választójogokért meghirdetett sztrájk. 1942. október 10-én — negyven éve — halt meg Terézia Vansová szlovák írónő. A tudományos világ a közelmúltban emlékezett meg a nagy magyar Afrika-kutató, a fekete földrész állatvilágának kiváló ismerője, Kittenberger Kálmán születésének századik évfordulójáról. Ez a körülmény teszi különösen aktuálissá a világszerte ismert tudós életét bemutató könyv kiadását, mely a Móra Kiadó gondozásában jelent meg. Szerzője Fekete István, a nagy Afrika-kutató jó barátja és csodálója, több sikeres állatregény írója, aki ha nem is Afrika, de hazája erdeit, berkeit mint vadász és természetimádó számos alkalommal bejárta, s mindazt, amit természetjárása, vadászatai alkalmával tapasztalt, könyvben, érdekfeszítően tolmácsolta az olvasóknak. A „Kittenberger Kálmán élete” című életrajz is azért különbözik a szokványos életrajzi regényektől vagy dokumentumjellegű írásoktól, mert a szerző természetimádata szinte áthatja a könyv minden egyes sorát. Az olvasó előtt kibontakozik a szükebb pátriánkból, Léváról indult Kittenberger Kálmán tartalmas, a tudománynak, az ismeretlen afrikai természet felkutatásának szentelt élete. A szerző részint levelekre vagy egyéb dokumentumokra, részint a Kittenbergerrel folytatott baráti beszélgetésekre támaszkodva meséli el nekünk kitartással, szívóssággal és akaraterővel felvértezett tudós regényes életét. A színesen, de dokumentáris pontossággal megírt Kittenberger-életrajz megdöbbentő adatokkal szolgál arról a közönyről is, melyet az illetékes tudományos és politikai szervek századunk húszas és harmincas éveiben a kiváló Afrika-kutató munkája és áldozatos munkával létrehozott értékes gyűjteményei iránt tanúsítottak. Kitűnő olvasmány Fekete István könyve, élvezetes, nagyszerű leírása egy életútnak, mely Léváról, a Perec partjáról indult a Kilimandzsáró havas ormáig, s onnan a halhatatlanságig... Sági Tóth Tibor C SZÍNHÁZ Szlovákiai turnén vett részt a ciprusi Vrakofori láncegyüttes. Az cgyiiyes, melynek 1972-től George Charalambous a vezetője. már több sikeres hazai és külföldi fellépést mondhat magáénak. A húsz táncos és két zenész alkotta együttes repertoárjában a legjellemzőbb és legszebb ciprusi népi táncok találhatók meg — a Syrtos, Férfi és női táncszvit, Kaszástánc és Halászok tánca. A messzi Csukotkáról látogatott el hozzánk a képen látható Ergyron (magyar fordításban „Hajnal”) folklóregyüttes, mely 1968-tól működik. Az együttes tagjai az északi nemzetek életének bemutatására, valamint a csukcs és eszkimó hagyományokból táplálkozó népművészet népszerűsítésére helyezik a hangsúlyt. Táncszámai — Tenger, Sirályok, Eszkimó szvit, Ünnepi játékok, Becsület, A vadász és a rozmár —. és az énekkar számai — Halászok éneke. Darvak, Táncoló lányok. Altató — mind-mind a rénszarvastenyésztők és vadászok munkáját és életét mutatják be. A MATESZ műsora október 7.; Kosút (KoSúty) — A peleskei nótárius (19.30) október 9.: Dióspatony (Orechová Potön) — A peleskei nótárius (19.30) október 10.: Rété (Reca) — A peleskei nótárius (19.30) október 13.; Léva (Levice) — A peleskei nótárius (19.30) A Thália műsora október 9.: Kecső (Keéovo) — Névtelen komédia (19.00)
