Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-05 / 41. szám
OKTÓBER 7-ÉN A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMÜNNEPÉN Találkozzunk az „Alex"-en! A városok „névjegykártyáján” sokféle adat szerepel — az elsők, amelyekkel a kíváncsi idegen találkozik. Aki Berlinbe utazik, már a vonaton megtudhatja az útikönyvől, hogy a város tengerszint fölötti magassága mindössze harminchat méter, legmagasabb pontja a 115 méteres Müggelbergen, hogy átlagos évi hőmérséklete 9,7 fok, s hogy a másfél millió berlini polgár évente átlag 168 esős, 74 fagyos és csupán 8 igazán kánikulai napra számíthat, míg körülbelül 50 napig öltözteti a tél romantikus hófehérbe a várost és környékét. Erre különösen büszkék a berliniek: a világváros körengetegét festői szépségű vízi világ veszi körül: a Spree folyócska kilenc ágával és számtalan csatornájával több mint 90 kilométeren kanyarog, kisebb-nagyobb tavakat és szigeteket alkotva, mint amilyen a Múzeumsziget a Régi Könyvtárral és az ódon hangulatot árasztó Hedwig katedrálissal. A parti füzesekben kis nyaralók, csónakházak bújnak meg, kisvendéglők, kirándulóhelyek, ahol ezrek és ezrek töltik békés nyugalomban a hétvégét vagy csak éppen egy-egy vasárnap délutánt. A város gondosan őrzi és szeretettel ápolja a múlt nemes és humánus hagyományait. Berlin nemcsak a hitleri fasizmus fellegvára volt, itt élt és alkotott Heinrich Heine, Bertolt Brecht, Albert Einstein, Max Planck, emléktábla hirdeti hol lakott Kari Marx és Friedrich Engels, Lenin tíz alkalommal volt hosszabb-rövidebb ideig Berlin lakója. Monumentális múzeumai az emberiség kulturális kincsének tetemes részét őrzik; hogy csak egyet említsünk a sok közül, a világhírű Pergamont, amelynek egyiptomi gyűjteményében az eredeti, sokezer éves Nefretete néz szembe a látogatóval csodálatos, időtlen mosolyával. A klasszicista stílusban épült Altberlinből széles sugárutak vezetnek az új városnegyedekbe. Berlin északkeleti irányba terjeszkedik, hatalmas lakótelepekkel, a Weissensee, a Lichtenberg és a még befejezetlen Marzahn az élet megújulásának jelképei. Mert Berlin állandóan „fiatalodik" évente csaknem nyolcezer ifjú pár mondja ki a boldogító igent, és több mint tizenhatezer bébi látja meg a napvilágot. Kereken negyvenötezer apróság tölti napjait a gyermekintézményekben, és reggelente százhatvanötezer iskolásgyerek indul a tanintézetekbe, az egyetemeken harminckilencezer diák hallgatja az előadásokat. Az S-Bahn, a városi magasvillamos naponta félmillió, az U-Bahn, a metró egymillió utast szállít, s körülbelül ugyanennyien közlekednek az autóbuszjáratokon. A berlini dolgozók minden munkanapon 56 millió márka értéket termelnek, átlag negyvenkilenc lakást fejeznek be, átadásra készen. Minden berlini évente kétszáz liter tejet iszik meg és átlag kétszáznegyven tojást fogyaszt... A sok számadat, amelyet a statisztikusok sajátos német pontossággal állítottak össze, híven tükrözi egy világváros életét, lüktető hétköznapjait. Egyet azonban a legrészletesebb útikönyvben sem talá-
