Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-14 / 38. szám
V A műanyagok felhasználása a bútor- és textiliparban a természetes anyagokkal egyenrangú helyet nyert. Ez az „egyenrangúság", sajnos, nem mindig jelent esztétikai egyenrangúságot is. A műanyagot valahogyan mindig alacsonyabbrendűnek érezzük, mint a bőrt, a fát, a természetes textilt. A modern vegyipar és textilgyártás úgy válaszol a vásárlók magasabb igényeire, hogy folyamatosan egyre újabb ötletekkel, változatokkal, előállítási módszerekkel javít a műanyagok fent említett „szépséghibáján", és pótolja a természetes anyagok egyre erősebben érezhető hiányát. Pl. úgy, hogy a műszálat bizonyos arányban gyapjúval, illetve gyapottal keveri. Hogy ez a módszer jó és bevált, igazolja a kombinált anyagokból készült textil népszerűsége. Előnye, hogy a párosítás hangsúlyozza az egyes anyagfajták jó tulajdonságait: a műanyag szívósságát, rugalmasságát, alakíthatóságát jól kiegészíti a természetes szövet kellemes tapintása, puhasága, melegsége. A felvételen látható ülőbútor kárpitozásához is kombinált szövetet használtak fel. Műanyag borítású az asztalka felső lapja és a szekrényfal fehér része is. A sok műanyag alapú használati tárgy hatását ellensúlyozza a szürke — egész padlófelületet beborító — szőnyegre fektetett, sűrű szövésű gyapjúszönyeg az asztal alatt. Ha már a műszálból és a természetes nyersanyagokból készült textilekről esett szó, hadd említsünk meg még egy lényeges különbséget a két anyag tulajdonságai közül: a műszálat egyszerű tisztítani, mivel a hagyományos textillel ellentétben a szennyeződés a szál felszínén marad, nem szívódik be az anyag rostjaiba, és így „felszíni mosással", különböző mosóhabokkal könnyen és gyorsan tisztítható. J. P. szép otthory ügyes kezek FOTÓ: BARANYAI LAJOS Egyik közismert kézimunkakönyvünk bevezetőjében a szerző így szólítja meg olvasóit: „Kedves lányok, asszonyok — ma ugyan már azt is hozzátehetjük: K ed vies férfiak!” Majd elmagyarázza, hogy ez nem túlzás, hanem örömteli valóság. A szerkesztőségünkbe érkezett levelek egy részét férfiak írják, akik hasznos időtöltésként, hobbiként szívesen nyúlnak a kézimunka után. és igazi mesterműveket alkotnak. Lapunk korábbi számában mi is aláhúztuk ezt a megállapítást, amikor bemutattuk Ján Fabiá építésztechnikus keresztszemes térítőjét, aki otthonát kizárólag saját készítésű kézimunkáival díszíti. Szépen kidolgozott, ízléses dolgai közül ezúttal egy olyan panamaabroszt mutatunk be. amelyen zárt csíkban jelenik meg a díszítőelem. A terítő szélén a visszahajtás mellett keskeny azsúrozott csík fut körül, mellette néhány centire keskeny, összefüggő vonalat alkotó hímzés és szabályos távolságra egy-egy ízléses, egyszerű motívum. A fö minta a terítő közepén helyezkedik el. Annak ellenére, hogy a szálszámolásos hímzéstechnika a legelterjedtebb és legegyszerűbb, fontos az alapanyag szálainak pontos leszámolása. Ha a hímzéskor nem tartjuk be a precíz munkamenetet, az egyes motívumok nem lesznek pontosak és a kézimunka veszít értékéből. A panamán, az aprószemű panamán is tompa hegyű tűvel hímezzünk. A hímzés kezdésénél a fonal végére sohase kössünk göböt. A hímzés fonák oldalán kb. 8 centiméteres fonalszálat hagyunk. Mikor már egy bizonyos részt kivarrtunk, egy másik tűbe belefűzzük a hímzőfonal kihagyott végét és a munka visszáján az öltésekben elvarrjuk. és levágjuk. A hímzés annál értékesebb, minél tisztább, szebb a fonákja, ha az embernek az az érzése, ez a kézimunka mindkét oldalán egyformán használható. (nö2i
