Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-14 / 38. szám
k % mikor a losonciak (Luőenec) megtudták, hogy ná- WAluk rendezik meg a XVI. ejtőernyős világbajnokságot, bizony belefájdult a fejük. Elvégre nem valami esi pesti p dologról van szó. ekkora rendezvényt bizony hibátlanul kell megszervezni, gondoskodni rengeteg ember elhelyezéséről, étkeztetéséről, és persze mindent előteremteni, amire egy ilyen igényes sportversenyen szükség van. S ráadásul világbajnoki színvonalon. így hát haladéktalanul munkához láttak. Úgy dolgoztak, hogy a rendelkezésükre álló két év alatt felépültek az új szállodák, a Prior nagyáruház, az új boltok, helyrehozták a házak homlokzatát, átalakították a kirakatokat, egyszóval valósággal „kiglancolták" a várost. De miért éppen Losoncot érte a nagy tisztesség (és a vele járó nagy munka meg idegeskedés)? Marian Sluk vezető edző adja meg a választ: — Azelőtt a szlovákiai ejtőernyős sport központja SpiSská Nova Vesben volt. Ám a hosszú éves meteorológiai vizsgálatokból kiderüli, hogy Losonc kifejezetten eszményi hely: évente itt a legkevesebb a csapadék, az időjárás errefelé kiválóan alkalmas az ugrásokhoz, tehát a Honvédelmi Szövetség ejtőernyős központját ide telepítettük. A repülőtéren kívül kezdetben csupán egy épület állt rendelkezésünkre. Két év alatt azonban szépen kiépítettünk egy egész komplexumot: vannak lakóépületek. éttermek, pihenő és kondicionáló helyiségek, klubhelyiségek, orvosi rendelő, szauna, víz- és villamosterápia. Mindez 75 millióba került, és persze nemcsak a világbajnokság kedvéért építkeztünk, hanem azért is, hogy ejtőernyőseink a lehető legjobb körülmények között edzhessenek." Hazánkban most másodszor rendezték meg az ejtőernyős világbajnokságot (először 1958-ban Bratislavában került rá sor. A 27 országot képviselő sportolókat a megnyitó ünnepségen a losonci középiskolák kétszáz diáklánya köszöntötte tánccal, majd a bajnokság főbírája, az amerikai Richard Bennet letette az esküt. Az ünnepélyes megnyitó húsz légi mutatvánnyal — volt csoportakrobatika, siklórepülő-bemutató és még sok más, ami 60 ezer nézőt gyönyörködtetett — fejeződött be. Pontosan ennyi embert szállított a 39 busz ingajáratban a bolyki (Bolkovce) repülőtérre ezen a napon, amely egyébként a szervezők első, s tegyük mindjárt hozzá, jól sikerült ..vizsganapja” is volt. Később elmondták, hogy a legjobban a műszaki berendezés miatt izgultak, mert a bírák számítógépre kapcsolt videorekorderrel és képernyőkkel most dolgoztak elő— Mint az egyik bíró — DanuSa Kadlecová. érdemes sportmester. (női volt válogatott ejtőernyős mondta — az új műszerekkel én végeztem el a sorsolást, és most részt veszek az eredmények ellenőrzésében. Nem volt fölösleges munka, mert hibát fedeztünk fel a számítógépben. Úgy látszik, a legkorszerűbb gép sem tökéletes, de az biztos, hogy a bíráknak nagy segítséget jelem. Például az akrobatikus számokat nem kell távcsövei figyelniük, hanem a képernyőn, amelyen a leszállást a 10 cm átmérőjű korongra a legapróbb részleteiben is megfigyelhetik. És a számítógép mindjárt kidobja az eredményt. Ján Sofránek akrobatikában szerzett ezüstérmet: — Az ejtőernyős — mondja — nem tömegsport, én ezért szeretem. Eredetileg vízilabdázó voltam, de már tizenhat éves koromtól rendszeresen ugróm. Máig 3650-szer. Hogy hogyan készültünk föl a versenyekre? Száznegyven nap edzőtáborban, távol a feleségemtől, Blankától, aki szintén ejtőernyős. S mivel a versenyek erős lelki megterhelést is jelentenek. utánuk rögtön szabadságra megyünk. S hogy mi az akrobatika lényege? Kétezer méteres magasságból ugrunk, az első 12—15 percben elérjük a megfelelő gyorsaságot, ekkor négy fordulat és két szaltó következik. minden kilengés egy-egy hibapontnak számít. Egyszerű, nem? A világbajnokságon nemcsak a rendezők és szervezők, bírák és versenyzők voltak jelen, hanem a brnói Kras n. v. ejtőernyőgyártó chornicei üzemrészlegének képviselői is. két munkásnő és egy mester. Jaroslav Various személyében. — Azért vagyunk itt s nyitottunk kis műhelyt — tájékoztat Vartous mester —, hogy kijavítsuk a megsérült ejtőernyőket, természetesen díjtalanul. De összevarrjuk az elszakadt kezeslábasokat, sporttáskákat, ami éppen kell. Közben megfigyeljük, mi újság az ejtőemyőkészítésben. már csak azért is mert pillanatnyilag egy új ejtőernyő, a PTCH-ll-es kifejlesztésén dolgozunk. Az eddigi próbákból arra következtethetünk, hogy nemcsak utolértük a világszínvonalat, hanem egyes paraméterekben — például szabásában, gyártási technológiában — már jobbak is vagyunk. Ilyen nagyszabású rendezvényről nem hiányozhatnak az egészségügyiek sem. ügyeletnek mindig kell lenni, bármelyik pillanatban történhet valami. A repülönapon például 25 elveszett csemetét gyűjtött össze. A világbajnokság alatt a sebészeti és a belgyógyászati rendelőben, valamint a terepet járó mentőautóban negyven ápolónő és orvos váltotta egymást. Komolyabb baj, baleset, szerencsére nem volt . . . Az egészségügyiekkel ellentétben nem panaszkodhattak munkahiányra azok, akiknek az ..éhezőkről” és „szomjazókról” kellett gondoskodniuk. Az egyik hangárban ideiglenes éttermet rendeztek be, itt mesélte BriSka Karmanová. a losonci Nógrád szálló pincérnője. ezúttal — reggel nyolctól esti tízig — talpon álló mixernője: — Az étteremben és a kávéházban tizennyolcán, naponta körülbelül húszezer embert szolgálunk ki. S bár a külföldiekkel is elég jól megértjük egymást, azért előfordulnak komikus helyzetek is. Az olaszokkal, akik csak nehezen szoktak hozzá a mi pénzünkhöz, s kezdetben mindig csodálkoztak, hogy az ötszázasból még viszsza is akarunk adni... A versenyt nézni nemigen volt időnk, egyszer figyeltem távcsővel az ugrásokat, és elfogott a félsz. Mindjárt az étterem-hangár mellett sorakoztak az AN-2 típusú szovjet kétfedelűk; 1956 óta ezeket használják minden ejtőernyős világbajnokságon. A pilóták egyike a losonci Mikulás Kodada. — Nézőként ott voltam a bratislavai világbajnokságon is, de ez a mostani sokkal nagyobb élmény, mert most én is a résztvevők közé tartozom. Húsz éve repülök, ebből hatot mint profi. Ezen a világbajnokságon minden legénység körülbelül 40 repülést végez. A pilótától és a fedélzeti technikustól minden egyes repülés maximális erőkifejtést követel, tőlünk is függ, hogy milyen a hangulat; figyeljük a versenyzőket, ha kell. megnyugtatunk, ha kell. bátorítunk; van, aki nagyon tud összpontosítani, van, aki ideges. De azért itt benn. a gépben kitünően megértjük egymást, nincs nyelvi, nemzetiségi akadály, a sport összehozza az embereket. . . Az abszolút ejtőernyős világbajnok a szovjet Larissza Koricsevova: — Lvovban születtem, ott is élek a férjemmel és ötéves kisfiámmal, Nyikitával, a helyi aeroklub instruktora vagyok. Eredetileg iparművészetet tanultam, tulajdonképpen egyik osztálytársam keltette fel érdeklődésemet az ejtőernyős sport iránt. Eddig 5300-szor ugrottam. 15 világrekordot állítottam föl. főként a csoportos ugrásokban. de ennél a losonci győzelemnél nagyobbat még nem éltem meg. Először járok Csehszlovákiában. és minden nagyon tetszik .. . Cheryl Stearns, amerikai versenyzőnő. az 1978-as abszolút bajnok, Losoncról aranyéremmel tér haza és egy második helyezéssel, amelyen Irina Walhoff NDK-beli versenyzővel osztozott. Cheryl elmondta, hogy éppen tíz éve ejtőernyős, tagja az amerikai hadsereg bajnokcsapatának. foglalkozása; pilóta az Evergreen típusú teherszállító repülők rendszeres járatain. Azoknak a versenyzőknek, akik történetesen itt ünnepelték születésnapjukat — az amerikai Kay Wilson, a perui Sara Montenegro, a lengyel Krystyna Skarzyftska és még néhányan — kellemes meglepetésben volt részük: a poltári üveggyárból kaptak ajándékcsomagot. Különben is minden résztvevő a poltári üveggyár szuvenírjét vitte haza emlékeztetőül, és a legjobbakat a búcsúünnepségen szép csiszolt vázával is meglepték. Mi volt még a losonci világbajnokságon? Csaknem egyfolytában meleg, napos idő. tucatnyi hazai és külföldi újságíró, fotóriporter és tévés, olykor szinte bábeli zűrzavar, de az a jó érzés is, hogy a sport olyan erő, amely népek és nemzetek barátságát tudja megteremteni. ALZBETA SPÁCILOVÁ
