Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-14 / 38. szám

V Kedves ismeretlen rongáló! Elnézéséi kérem, hogy a meg­szólít ás hangneme a továbbiakban egyes tényezők hatására megvál­tozik. Lehet, Ön is úgy érzi, hogy az „Óvjuk közös vagyonúnkat!” mondás már szinte közhelynek számít. Ha azonban elgondolko­dik. bizonyára helyénvalónak ta­lálja ezt a megállapítást, hiszen a közös vagyon védelme mindnyá­junk becsületbeli kötelessége. Saj­nos. itt paragrafusok, előírások nem segítenek, nem állítják útját egyes vandálok mélyen elítélendő cselekedeteinek, és a közbiztonsá­gi szervek dolgozóinak létszámát sem lehet olyan magasra emelni, hogy minden sarkon egy rendőr álljon. Úton, útfélen De miért szólal meg az ember­ben épp a rosszabbik énje ? Vajon mi okozhatja, hogy egyeseknek a parkokban megrongált padok, a füvesített terek letaposása, útjelző táblák használhatatlanná tétele, menetrendek leszaggatása jobb szórakozást jelent, mint kultúrem­­berhez méltóan megóvni méretük­ben és mennyiségükben amúgy is szerény köztereinket. A betyárko­dást, a nagylegénykedést, az erőfi­togtatást okosabb dolgokra is fel lehetne használni. Elgondolkozta­tó, hogy önt boldoggá teszi az, ami másokat elszomorít. Ha ön­nek nem lesz jót egy kis kikapcso­lódás a parkban, azért másnak még jólesik a pihenés. Ha az ön fantáziáját nem ragadja magával zöldterületeink szépsége, azért a többi — szürke bérházakban élő — emberi felüdíti. A ttól, hogy ön betéve tudja a menetrendet, az utaznivágyóknak még van joguk megtudni az autóbusz indulásá­nak időpontját. Nem rossz szándékból írtam ezt a levelet, csak szeretném, ha csele­kedeteit máskor nemesebb célok vezérelnék. S ha esetleg mégsem változna semmi, úgy kívánom, hogy ön sose tudjon örülni a szép­nek. Egyelőre tiszteletem nélkül: NAGY MIHÁLY — Azt a hacacárét látnod kéne — szólt egy napon a kocsmáros barátom —. amikor A ladár úr — a terepen megjelenik . . . Ismerem a barátomat, lesújtóan rossz véle­ménye van a vendégekről. Már­­már kivétel nélkül valamennyit megveti. „Pénz szava szép beszéd, s ruha teszi az embert”, jutnak eszembe Villon szavai. „De ezek. . . ezek ...” — látom Ist­ván barátom fintorgó arcát. „Az egyikük a fillérekig utána számol hogy pontosan adok-e vissza, mintha szükségem volna a fillérje­ire. A másik meg: tönkre fizet, mert rázza a rongyot. Ki, ha ő nem...” — Azt a hacacárét látnod kéne. . . No. nemcsak a humor kedvéért, nem ... Csak annyit mondok, dúsítaná a fantázi­ádat ... Úgy január körül mondta ezt nekem, s lám, a csoda megteste-A vendég sült, egv szép és fényes napon éppen a kimérésben tartózkod­tam, amikor A ladár úr megtisztel­te látogatásával a söntést. Kinyílt az ajtó. s még köszöné­sét nem hallottuk, de zengzetes hangon mondta: — Mindenkinek azt vigyél az asztalához, amit iszik, mert meg­érkeztem, és itt vagyok ... Vidám társaság érkezett. Ala­dár úr felvillanvozódott. — Hallottuk, hogy megháza­sodnak a gyerekeid... — mondta neki valaki. — Megházasitom mindkettőjü­ket ... Legalább megszűnnek az anyagi gondjaink. Ez az esküvő is... Legalább százezerbe kerül majd. és elhívjuk , Vörös Sárit is ... Ha menyegző, akkor legyen menyegző. S Vörös Sári majd magyar nótákat énekel. .. A kacagás inkább csak illendő­ségből tört ki. Tiz-tizenkét korona értékű pia ellenében csekélyke vi­szonzás egy kis röhej, s A ladár úr szereti a mosolygós vendégeket. Sziporkázó monológjain illik de­rülni. s néha lehet is, természete­sen mindaddig, amíg az asszonya érte nem jön és haza nem ránci­­gálja. Azon a napon sokáig ültem az asztalánál. Úgy tűnt. megfeled­keztek róla az „otthoniak”. Idő­vel lehiggadt. Magába feledkezve, csöndeskén ivott. Azután a mun­káról beszélgettünk. Rengeteget dolgozik, mondta, hogy a „színvo­nalat” tartani tudja, s mivel az idő vészesen múlik fölötte, egyre ne­hezebben bírja magát, nem csoda hát, ha havonta két alkalommal „bet in láz”. VAJ KAI MIKLÓS Miért nincs. ha van ? A jó bizonyítvány jutalma kezdetben egy szelet csoki, vagy könyv, később karóra, még felsőbb osztályba lépve kerékpár. Igaz, a városon lakó gyerekek ritkán használhatják a forgalmas utcákon, a természet hepehupás útjaira meg többnyire csak hétvégén jutnak, legföljebb a nagyobbacska kama­szok önállósulhatnak a szünidőben. Szóval a kerék­pár (más néven bicikli), melynek tartozéka kismillió csavar, lánc, fogaskerék, kormány, kerék, külső és belső gu'mi. Az összeállítása is mestermunkát igé­nyel, eltart néhány napig, a szerelőtehetséggel kevés­bé megáldottaknak néhány hétig is. S amikor már összeállt, jöhet a nagy próbatétel: az első út. Igen ám, csakhogy nem elég a beszerzés, az összeszerkesz­­tés, a gumikat föl is kell fújni. Méghozzá nem akármivel biciklipumpával. Ez már keményebb dió. Mert a biciklit — tudja isten, hogy mi okból nem pumpával együtt árulják. Kezdődhet hát a pumpava­dászai fedőnevű akció. A szomszédok itt-ott kölcsön­adják — könyöriiletböl egyszer, kétszer, háromszor, de negyedszer (miután rájöttek, ez értéktárgy: sőt kegytárgy, minek utána kegyesen kölcsönözték) el­titkolják, letagadják, elküldik az embert oda, hol nem fészkel az agy. Szülő, gyermek eközben éjt nappallá téve bolyong falu-, város-, országszerte. Kér, könyörög. ígérget, fenyeget, zsarol, pult alatt szaglá­szik. az eredmény: a boltos sajnálkozva csóválja fejét, a vevőjelölt egyre ingerültebben kullog, bicikli­pumpával álmodik, szidja a csemetét, miért nem tanult rosszabbul, akkor nem kapott volna kerék­párt. különben is. zsugorodjon össze, akkor megfelel >a háromkerekű is, mely köztudottan nem igényli a pumpa testközelségét, lévén kerekén tömör gumi. S mikoron az ember átkozódik, s a pumpája fölme­­gyen, kár, hogy „külsőleg” használhatatlan. LAC (■'Q_ fórum) Kérdez: Pintér Kálmánné komáromi (Komárno), Fehér Julianna bratislavai lakos Hol és milyen módon intézhető a kiskorú gyerme­kek külföldre való kiutazása? Mikor kaphat a gyer­mek útlevelet, és mikor van szükség szülői beleegye­zésre? Válaszol: Reicher Szi­dónia, anyakönywezető. a bratislavai második vá­roskerületi nemzeti bi­zottság belügyi osztályá­nak dolgozója A szocialista államokba való kiutazáshoz állandó öt­éves útlevélre vagy kiutazási engedélyre van szükség, amelyet a személyazonossági igazolványhoz melléke­lünk. Hogy az ügyfél állandó útlevelet igényel, ötvenkoro­­nás okmánybélyeggel ellátott kérvényt kell benyújta­nia a lakhelyéhez legközelebb eső útlevél- és vízum­osztályon. Ha 15—18 éves gyermek részére kérvénye­zünk állandó útlevelet, a kérvényhez csatolni kell a szülői beleegyezést is. A kiutazási engedély intézésénél hasonlóképpen járunk el, az eltérés csak annyi, hogy a kérvényt szocialista államokba való kiutazás esetén tízkoronás, kapitalista államokba és Jugoszláviába való kiutazás esetén'pedig ötvenkoronás okmánybélyeggel kell ellát­ni. Kiskorú gyermekek kiutazásának intézésénél az ügyfelek nagy részének a szülői beleegyezés megszer­zése jelenti a legtöbb problémát. A szocialista államokba való kiutazáshoz elég az egyik szülő beleegyezése. A szülő elmegy a lakhelyé­hez legközelebbi nemzeti bizottság anyakönyvosztá­­lyára. az ott kapott űrlapon beleegyezését adja a gyermek kiutazásához, s az anyakönyvvezető jelenlété­ben beleegyezését aláírásával hitelesíti. A hitelesítésnél szükség van a személyazonossági igazolványra és min­den hitelesítendő aláíráshoz négykoronás okmánybé­lyeget kell csatolni. Ha a kiskorú gyermek kapitalista államba vagy Jugoszláviába utazik, kiutazásához mindkét szülő be­leegyezése szükséges. Ennek intézésénél is a fent említett eljárás érvényes. Szeretném hangsúlyozni, hogy szülői beleegyezésre abban az esetben is szükség van, ha a gyermek a szülőkkel együtt utazik Jugoszláviába vagy kapitalista államba. Ilyenkor annak a szülőnek a beleegyezését kell a kiutazást kérvényező nyomtatványhoz csatolni, amelyiknek kiutazási engedélyén nem fog a gyermek neve szerepelni. Köszönöm a tájékoztatást. I A szabályok ismertetése után talán érdemes m lenne visszatérni a gyakorlatban tapasztaltakhoz. Vz anyakönyvvezető elmondta, hogy munkájukat nagymértékben nehezítik a „tudatlan” ügyfelek, ikik figyelmen kívül hagyva az ügyfélfogadási napot és időt, állandó ostromot tartanak. A konf­liktusok elkerülése végett ajánlatos lenne, ha mi. ügyfelek előbb tájékozódnánk, s csak azután for­dulnánk az illetékes személyhez, ha valami nem világos. Ám ez még nem elég a gyors és zökkenő­mentes ügyintézéshez. Mi, ügyfelek megértésün­kért megértést, ahol nincsen írásbeli tájékoztató, ott írásbeli tájékoztatót — ahol több nemzetiség él, ott több nyelvű tájékoztatót! — s mivel a szabályok néha tényleg bonyolultak, valódi készségen alapuló segítséget és útbaigazítást várunk. LAMPL ZSUZSANNA (nő ?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom