Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-07 / 37. szám
■ micsoda virágok termettek a földalatti kertben! Fehér, ibolyaszin szirmaik szivárvanyszikrát szórtak a lámpafényben. — Szabad belőlük szakítani. Péter apó? — nyújtottam ki feléjük lelkendezve a kezemet. — Szabad, öcskös — nevetett a bányász —. de a bányavirágot csak csákánnyal lehet leszakítani.” Gyermekkori kedvenc olvasmányomból, a Kincskereső kisködmönből idéztem ezt a néhány sort. Emlékszem, hogy olvasásakor tompa, elmosódott színű világ tárult fel képzeletemben. S ebben a képben a bányászok, mint tagbaszakadt, erős, komor, szótlan emberek elevenedtek meg. A nagykürtösi (Vellcy Krtí§) Dolina bánya diszpécserközpontjában számozott, kerek, kis fémlapocskát kaptunk. Minden dolgozónak megvan a saját száma, így az illetékesek nemcsak azt tudják, hogy hány ember tartózkodik lenn a bányában, hanem azt is, hogy ezek kicsodák. Miután a mi nevünk is bekerült a nagykönyvbe, felkerestük a raktárakat és megkaptuk a szükséges holmit összesen három raktárban jártunk. Az első egy nem túl nagy. de annál érdekesebb helyiség, itt tárolják a munkaruhákat A mennyezetről 900 „rend”, fogasokra akasztott szépen vasalt — fekete, elég vastag, kinézésre durva, de a testen kellemes érintésű anyagból készült — bányászruha lógott, a polcokon körös-körül sárga-, barna- és zöldkockás flanellingek, az alsó polcokon fekete gumicsizmák sorakoztak katonás rendben, az óriási ruháskosarak pedig telve voltak alsónadrággal. kapcának használható porrongygyal. sisakkal, törülközővel és különböző hosszúságú derékszíjjal. A második raktár olyan volt, mint egy nagy önkiszolgálóbolt. aminek csak egy polc van a közepén, s az is csak lámpával van megtömve. A harmadik raktárban számozott rekeszekbe dugva gázálarcok rejtőztek, de hiába, mert kis. kerek fémlapocskánk előtt minden raktár feltárult, és „zsákmánnyal” megrakodva vonultunk el az öltözőbe. A beöltözésnek számomra szinte szertartásos jellege volt. beavatottságérzésem egyre növekedett, és magabiztosan követtem kísérőnket a vasúthoz. A Dolina bányában felszíni fejtés folyik. így nem „kasokban” ereszkednek le a bányászok a föld alá, hanem vonattal. Ez a vonat a vidámparkok gyermekvasújára hasonlít. A szerelvény több vagonból áll, minden vagonba két ember fér be, egymással szemben ülnek. Körülbelül öt perc vonatozás után megérkeztünk, kiszálltunk. Életemben először körülnézhettem az annyiszor elképzelt, annyiszor megálmodott bányában. Bekapcsoltuk a lámpáinkat, és nedves, homokos tajalon lépegettünk tovább. A félkör alakú, homokos falú akna körül alá volt dúcolva. csak a faburkolatot láthattuk. Óriási szellőztetőkapuk nyitódtak-csukódtak előttünk, majd’ elvitt a huzat, s ahogy haladtunk lefelé, változott a talaj és a bánya „külalakja” is. A világos homok helyét fekete, sürü szénpor, sár. víztócsák váltották fel, eltűnt a faburkolat és a vastag támfák között előbukkant a szén. Körülöttünk, alattunk, fölöttünk — mindenhol szén volt, fekete, szürkével erezett bányavirág. A folyosó végéről tompa dörejek hallatszottak, ltt-ott megcsúsztunk, bokáig a sárba merültünk. Az egyik Nagy Eászló felvételei 1. A szénkombájn és irányítója 2. Leszállás előtt 3. Ján Rusnák brigádvezető 4. Útban a munkahelyre 5. Röpgyűlés a föld alatt — balról a harmadik Milan Gáli mérnök 6—7. Munka közben 8. A Ján Rusnák vezette szocialista brigád tagjai támfa mögül nagy. kövér patkány somfordáit ki. A bánya hangulata mégsem volt nyomasztó, épp fordítva, inkább felemelő, emberi. Kísérőnk. Milan Gáli mérnök tette azzá, aki olyan magabiztosan lépkedett birodalmában, hogy önkéntelenül arra gondoltam, itt semmi sem történhet, hisz ő fél kézzel kapná el a lehulló széndarabokat. És emberivé tették a bányát azok. akik a folyosó végén dolgoztak, biztos kézzel, ügyes mozdulatokkal irányítva az óriási és igazán félelmetes külsejű gépek munkáját tisztelettel figyelve a falat, a szenet, a természetet. Az ember és a természet kapcsolatának számomra egészen új formája volt ez. A munka szeretete és a természet szeretete. ezeknek az egyedülálló emberi képességeknek a jelenléte tette emberivé a vad, komor környezetet. A folyosó egy másik vízszintes folyosóba torkollott. Itt, ezen a részlegen dolgozik a Ján Rusnák vezette szocialista brigád, mely az aranyfokozatért versenyez. „Jó szerencsét”-tel köszöntöttük egymást. Még sosem hallottam ennyire őszinte, szívből jövő üdvözletét. A brigád 1970-ben alakult, országszerte jó neve van. s ezt azzal vívta ki. hogy a balesetek szántát minimumra csökkentette, a tervet pedig már többszörösen túlteljesítette. A legutóbb a tervezett napi 500 tonna barnaszén helyeit 512 tonnát fejtettek. A brigádnak 27 tagja van. Nagy megtiszteltetést jelent. ha valaki a Rusnák-brigádban dolgozhat. De dolgozni kell! öltjártunkkor is működött a szénkombájn. csipkésszélű éle érdekes mintákat rajzolt a falba. Ropogott fejünk felett a szén, kisebb-nagyobb darabok hullottak. Két fiatal bányász a lefejtett területet tisztította. Ez a legnehezebb munkák egyike. Emberi erővel, kézzel-lapáttal. ülve vagy guggolva végzik, s ha a szén összekeveredik az állandóan betörő vízzel, gépolajjal, összeáll, leszárad, sokszor csákánnyal kell feltörni, és az így megnövekedett súlyú nagy. fekete kődarabokat a futószalagra lapátolni. Ehhez a munkához nemcsak erő kell, hanem akarat és kitartás is. Fontos tulajdonságai ezek a jó bányásznak. Mert a jó bányász nemcsak magára, gondol, társai érdekeit is szem előtt tartja: tudja, hogy jó munkájával a többiekét is könnyíti. Rossz munkával nemtörődömséggel nemcsak társadalmi és egyéni veszteséget, hanem balesetet is okozhat. Ezért a bányászok nem tűrik meg maguk között a hanyagokat. Sokan jönnek — notórius munkakerülők —. akiket az anyagi juttatások csábítanak a bányába, de nem maradnak hoszszú ideig. A lefejtett szén dübörögve hullott a futószalagra. Megilletődve néztem a vágás felületén fénylő széndarabokat. Később kaptam egyet ajándékba. Kísérőnk, mint egy darab aranyrögöt, úgy nyújtotta át. Véget ért a műszak. A vonat dübörögve indult most már a felszín felé. A napvilágra érve szinte fájt a fény. pedig mi csak egy órát voltunk lenn. Az „állomáson” már sárakoztak a délutáni műszakosok, nem leplezett tisztelettel engedtek utat Rusnákéknak. Egyikük kezében nylonzacskóban ott volt a fagyasztott készétel, két adag pörkölt rizzsel. Megmutatta és elmagyarázta, hogy ezt ingyen kapják, lenn a bányában pedig van egy „ebédlő”, ahol felmelegítik. Azután elvonultunk az öltözőbe, lezuhanyoztunk, átöltöztünk. Előző nap mostam hajat Mikor megfésülködtem. láttam, hogy a rózsaszínű fésűfogakat vékony rétegben belepte a szénpor. Gáli mérnökkel és Rusnák brigádvezetővel az irodában találkoztunk újra. Nevetve néztük egymást. Igen, más az ember a föld alatt és más itt. De a föld alatt tapasztalt jó viszony főnök és beosztott között megmaradt a felszínen is. Fontos megjegyezni, hogy ebben nemcsak húszegynéhány éves tapasztalatuk és egymásra utaltságuk a döntő, hanem az emberhez és munkához való hozzáállásuk, amely nem formális alapokon nyugszik. Gáli mérnök elmondta, hogy tiszteli a bányászokat és ezt igyekszik is tudtukra adni. A többiek magatartása pedig arról is meggyőzött, hogy ez a tisztelet kölcsönös. A hátralevő időben a bányászok társadalmi megbecsüléséről, a szakma presztízséről beszélgettünk. A CSKP KB, a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa ez évben kiadott rendelete alapján javulnak a bányászok munkahelyi, anyagi és szociális körülményei. A bérek átlag 13.5 százalékkal nőnek. Módosulnak a nyugdíjfeltételek — a bányászoknak eddig 20 évet kellett ledolgozniuk, az új rendelet szerint csak 15 évet. A maximális nyugdíj az eddigi 2500 korona helyett 3000. Azok számára, akik kevesebb. mint 15 ével dolgoztak bányában és a nyugdíj előtt már más munkahelyük volt, az eltöltött bányászidő beleszámítódik a nyugdíjba. így az eddigi maximum 2160 Kis helyett 2560 Kés-t kaphatnak. Ezentúl hosszabb lesz a bányászok szabadsága, növekszik a táppénz is. A családi házak építéséhez 100 000 koronáig terjedő térítésmentes kölcsönt vehetnek fel. ha a dolgozók tíz évet a bányában töltenek. A 30 éves korukig bányában- dolgozó férfiak fel vannak mentve a kötelező katonai szolgálat alól. A“ bányásztanulók az illetékes szervezettől havi 200 korona takarékbetétet kapnak, s öt év után 13 600 korona takarékbetéttel rendelkezhetnek. A hüségpénz összegének felső határát 5 300 koronában állapították meg. A bányászokat mindig erős. komor. szótlan embereknek képzeltem. Hogy ez mennyire igaz. nem tudom, hisz felderítéséhez több időt kellene velük töltenem. De beszélgettem olyanokkal, akik szerint ma. a gépesítés korában már nem nehéz a bányász munkája. Aki megpróbálja, mást mond. S mindazok, akik a jó szerencsében és egymásban bízva megpróbálják és végzik hosszú éveken keresztül, tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. (nő i3
