Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-07 / 37. szám
^családi kör /------------------------------------------------------------------Jó tanulást! Becsengettek. Elcsendesedett a játszótér, gyerekek serege indul reggelenként az iskola felé... „Te nagy táska, hová viszed ezt a pici lányt? — tréfálkozunk a legkisebbek láttán, nem is gondolva arra, hogy ez nem tréfadolog. Mert a cipekedő gyerek láttán nyomban saját régi szép élményeinkre, olvasmányainkra gondolunk. Arra, hogy valamikor egyszál palatáblával jártak a gyerekek iskolába... A Pál utcai fiúk szijjal összefűzött könyvkupacokkal közlekedtek... De a tudomány halad, szaporodik a tudásanyag, és gyerekeink nemcsak a fejükben, hanem a vállukon, hátukon is hordják. A szülő aggódva néz gyermeke után, aki szemlátomást nehezen cipeli könyvekkel, tanszerekkel teli táskáját... Ám szeptember elején mégis az a legnagyobb gond, sikerül-e időre minden szükséges tanszert beszerezni. Van-e megfelelő iskolatáska, toll, körző, borítólap, tornacipő, melegítő... Vagy egy-egy hiánycikk miatt rosszul kezdődik az év, a naponta ismétlődő figyelmeztetés kedvét szegi a tanulónak, s már az indulásnál lemarad? Szorgalmas, kitartó munkát kívánunk nekik ilyenkor, tanév elején, de vajon mit tettünk-teszünk azért — szülők, pedagógusok, iskolaorvosok —, hogy mindennapi felkészülésük zavartalan legyen, követeléseinket korukhoz, erejükhöz, képességeikhez méretezzük? BODZSÁR LÁSZLÓ igazgatóhelyettes az ipolysági (Sahy) alapiskola tanulóinak tanszerellátásáról tájékoztatott ottjártunkkor: — Az iskolai előírások értelmében minden évben feltöltjük a segédeszköz- és tankönyvkészletet. Jó előre kellene ezt lebonyolítani, hogy a következő tanév zökkenőmentes legyen. Rendszerint kapunk egy „ajánlat-listát" és ebből választunk, rendelünk, vagy pedig Banská Bystricában megtekintjük a segédeszközkiállítást, és ott készítjük el rendelésünket. Kisebb-nagyobb gondok így is adódnak. Az idén az első osztályosok megkaptak minden szükséges könyvet, füzetet, tanszert. A szülői munkaközösség pénzéből még tolltartót is kaptak ajándékba a beiratkozásnál. Csak táskát kellett venniük. A többi évfolyam számára is megjöttek a könyvek, a munkafüzetek, csakhogy ezeket még év végéig kellett volna átvennünk, hogy az új tanterveket már ezek alapján készíthessék a tanítók. A szünidő, a szabadságok miatt érintetlenül pihennek a könyvek, aztán szeptember elején kezdődik a hajrá, amikor már másra jobban kellene az idő. Némelyik könyvnek rossz minőségű a borítólapja, könnyen leszakad, a könyv szétesik. Az atlasszal is baj van, a gyerekek begyömöszölik a kicsire szabott táskába, és bizony a meghatározott öt év élettartamot nem igen bírja ki. Füzetet kaptunk eleget, az évi szükségletet a tantárgytanítók jelzik. Tornaszereinket is feltöltöttük: kaptunk ugrószőnyeget, labdákat. A sportszereink azonban aránylag drágák. Az lenne az ideális, ha a gyerekek otthon is tarthatnának néhány sportszert, mert a tornaórák semmiképpen nem elégíthetik ki mozgásigényüket... A tanszerellátás legnagyobb problémája a krétahiány. Színes krétából sem kapunk eleget, a fehér kréta pedig régóta hiánycikk. A múlt tanévben igen sok gondunk volt emiatt. Sajnos, most sincs megfelelő készletünk. Vannak még megkopott, elavult, kicserélésre váró tanszereink, nem mindig rajtunk múlik, hogy mennyi újat kapunk évente. Az iskola különben is csak az alapvető tanszereket adja, illetve kéri számon. A tanuló — az iskolában kapott tanszereken kívül — abból választ, amit .a boltban a pultra tesznek. Sajnálom a sok tehetséges tanulót, akit egy-egy tantárgy (rajz, irodalom. zene, sport) jobban érdekel, szívesen elmélyülne benne, ha hozzájutna érdekes, vonzó, tudását mélyítő segédeszközökhöz. Ha a kereskedelem nagyobb választékot kínálna, gyerekeinknek szereznénk vele örömet. Tudom, hogy van kisebb-nagyobb glóbusz, mikroszkóp, nagyító, ásványkollekció, herbárium, bélyegalbum, írók, festők, festmények, „kártya" gyűjteménye, paletták, ecsettartók, sőt csomagolópapír, amire csataképek, történelmi jelenetek vannak nyomtatva. De hát a gyerekek ilyesmiért nem utazhatnak Bratislavába, Prágába ... A tananyag egyformán kötelező mindenütt, és ügyes, okos, tehetséges, mélyebb érdeklődésű gyerekekkel is bővelkedik az ország minden iskolája. Maximális lehetőséget kellene adni nekik. MUDr. EDUARD SISKA, az ipolysági kórház gyermekosztályának vezető főorvosa — két iskolás gyermek apja — gyermekeink egészségét félti, amikor összegezi az új tanévre vonatkozó kívánalmait: — A szülők sok bajt előzhetnek meg, ha gyermekeik kezébe megfelelő táskát adnak. A későbbi gerinckopásnak, a lemerevedett nyak- és vállizom miatt kialakult rossz testtartásnak, a féloldalasságnak sokszor ez az oka. Nem állítjuk, hogy minden esetben erre vezethető vissza a gerinc deformációja, de semmiképpen sem kívánatos jelenség a túlterhelés. Sokszor látunk kiálló lapockájú gyereket; „húzd ki magad" vágjuk hátba, pedig azzal már nem segítünk. Meg kell előzni, hogy a gyereknek „szárnya" nőjön. Kb. 12 éves korig ajánlatos a táskát háton vinni, még akkor is, ha a nagyobbak már „szégyenük" a hátukra tenni, vagy ügyetlenül forognak vele a buszon, a villamoson. Ha a 6—10 éves gyerekek átlagban 5—6 kg súlyú táskát cipelnek, ez a testsúlyuk egynyolcada. Vagyis annyit jelent a megterhelés, mintha egy hetven kilós felnőtt 15—17 kg súlyú teherrel közlekedne. Az ideális az lenne, ha a gyerekek táska nélkül mehetnének iskolába, de erre még nincs lehetőség. Testsúlyuknak 10 százaléka azonban még nem tekinthető tehernek, vagyis 30—40 kg súlyra 3—4 kg még nem teher. A hátitáskában egyenletesen osszuk el a könyveket, és ügyeljünk a szíj feszességére. A lelógó vagy a szorosan simuló táska egyformán kellemetlen, egészségtelen. Ám a gerincoszlopnak, az izomzatnak, a közérzetnek. Tulajdonképpen azért jelent ez gondot, mert a sajnálatosan szegény mozgáslehetőség miatt nincs, ami ellensúlyozza a rossz terhelés révén kialakuló tartáshibákat. Ez gyermekkorban nem is okoz panaszt. Amikor az iskolaorvos észreveszi a tüneteket, már többnyire késő, ortopéd szakorvosra tartozik a kezelése. Az igazi baj később, a felnőttkorban Könözsi István felvételei jelentkezik. Sok felnőttkori reumát vagy derékfájást lehetett volna megelőzni, ha a gyermekkori gerincterhelésre odafigyelt volna valaki. A szülőkön kívül persze a pedagógusok is, a kereskedelem is, amely könnyű, megfelelő méretű, erős táskákat forgalmazhatna, az esztétikai követelményekről most nem is szólva ... Tanévkezdéskor az iskola- ill. gyerekorvosoknak egyéb mondanivalójuk is van, jó lenne ha ezen a téren is elindulna már valami „mozgás". Véleményem szerint rossz az osztályok belső felszerelése. Nem egészséges dolog egy kis terembe 30 gyereket beterelni. Egyformán méretezett széken, asztalnál görnyednek, mert a méret kevés gyerek testmagasságának felel meg. Aztán egyszeresek észreveszszük, hogy lóg a válla, horpadt a mellkasa, domborodik a háta. Egészséges nemzedéket kell nevelnünk — tehát jól kell indulni. Heti egy-két óra torna sem elégítheti ki a növekedésben lévő gyermek mozgásigényét, naponta szükség lenne ennyi aktív testedzésre. Gyerekeink most sokkal gyorsabban „érnek", mint akár húsz évvel ezelőtt. Megváltozott az életritmus, a táplálkozás. Bár ez utóbbival kapcsolatban szintén mondhatnánk egyet s mást. Csupán egyetlen példa: megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a gyerekek, akiket kórházi kezelésre veszünk fel, nem eszik meg a főzelékféléket. Azért, mert nem szokták meg ... Vajon ki ellenőrzi hol, mit és mennyit esznek gyermekeink? Megint más téma: egyre több gyerek visel szemüveget. Nem vitás, hogy ez sok esetben genetikai adottság, mégis ügyelni kell az osztályokban, otthon, a tanulósarokban a jó megvilágításra. E téren nincs is annyi kifogásolni valónk, szólnunk az ellen kell, hogy túl sokat nézik a tévéműsorokat, s még inkább, hogy görnyedt, rossz testtartásban olvasnak. Hason fekve, mindkét könyökre támaszkodva (legalább fél órát naponta) egészséges, jót tesz a gerincnek, de olvasáshoz más fekvőhelyzet nem ajánlatos. Vannak még olyan jelenségek, amelyektől a gyermekorvosoknak feltétlenül szólniuk kell: azon ritka országok közé tartozunk, ahol a fiatalkorúaknak (15 évig) tiltva van a szeszfogyasztás, a dohányzás. Ki ellenőrzi ezt? Hány szülő, pedagógus jár elöl jó példával? Végeztem egy anonim-jellegü felmérést, miszerint a tizenöt éven aluli lányoknak negyede, a fiúknak csaknem fele dohányzik. Nem ritka a rendszeres italozás sem, főleg a diákotthonokban! Ami pedig az ipolysági gyerekeket illeti: a jó tanulás, a gondtalan ifjúság mellé külön kívánom, hogy — ha már az Ipoly vize nem alkalmas a fürdésre — elkészüljön végre a régóta tervezett, ígért uszoda. Nem kis beruházásról van szó, de ha a felnövekvő nemzedék egészségéről van szó — mindenképpen szükséges. MEGYERI ANDREA
