Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-07 / 37. szám
/ ___________________ Visszhang Sajnálom, hogy véget ért A KÖNYV MINDENKIÉ vetélkedő. A cél — gondolom — az volt. felvillantani néhány nevet és müvet az irodalomból. Hasznos volt. Kovács Magda Csillagbognár-ja felejthetetlen élmény marad számomra. Szívélyes üdvözlettel: Baly Mária Ipolyvisk. 1982. augusztus 6. Nagyon szeretem a Nyári fejtörőt. Nem sokkal azelőtt, hogy a verseny megindult, arról beszélgettünk a fiammal, hogy középiskolás koromban Galántán, Pukkai László magyar-történelemszakos tanárunk milyen magávalragadóan mesélt a világ csodáiról. S most, olvasva és lapozgatva a Nőt, szemem elé tárul a világ csodáinak, képe, amiért köszönetét szeretnék mondani. Felidézi az elfelejtett és „beporosodott” emlékeket, feleleveníti a diákéletet. Még egyszer köszönöm: Polgár Júlia. Farkasd (Vlőany) Köszönés nem szakasztja száját senkinek tartja egy régi mondás. Való igaz. A köszönés fogadása senkit sem aláz meg. Az emberek már régóta üdvözléssel adják egymás tudtára tiszteletüket, közeledési szándékukat Anyanyelvűnk pillanatnyilag is sok szép köszönési formát ismer. Másként üdvözlik egymást a felnőttek, más hangzik — hangzana — jól egy apró gyerek szájából. Jogosnak tartom a feltételes módot, mert napról-napra tapasztalom, hogy az emberek egy köszönés erejéig sem tanúsítanak érdeklődést egymás iránt, pedig néha évtizedeket laknak „egy fedél alatt", mint toronyházi szomszédok. Üzletbe, autóbuszba, orvosi rendelőbe lépve, mikor minden szempár a belépőre szegeződik, szinte ösztönösen jön ki belőlem a „jó napot". Kevésszer kap az ember választ Úton, útfélen A felvonó előtt állok. Jön a szomszédom. Először, másodszor, harmadik találkozás alkalmával is köszöntőm. Mindig megfogadom, hogy nem köszönök neki többé, hisz úgysem fogadja, de azután újra próbálkozom. Mikor nincs rám szüksége, nem ismer. De nicsakf Ki akarja venni a közös kocsiszínből csemetéje biciklijét S nincs nála kulcs. Rögtön megismer. S milyen kedvesen mondja, hogy „szomszédasszony Szülőfalumban buszra várva állok a megállónál. Az ifjúsági klubba igyekvő rágógumis, farmeres, tornacipős fiatalok ismernek, de hát minek köszönnének? Apró gyermekként megszokták, hogy rájuk köszönnek „szervusz, Marika, Tomika..." de azt már senki sem mondta, hogy „nem vagy te már kisgyerek, te köszönj előre az idősebbeknek". Persze van kivétel. Úgy kell vigyáznom, hogy nagymama korú nénik, bácsik meg ne előzzenek a köszönésben. Mert bizony az gyakran megtörténik. De van egy másik (sikerjélményem is. Cigány gyerekek ücsörögnek az üzlet előtt, bámulják az arra járókat Nem köszönnek, őket sem köszönti senki. „Szevasztok” — mondom. Először csak szégyenlősen, félszegen köszönnek vissza, de másodszor már tőlük indul a kezdeményezés, s én hangosan, jókedvűen köszönök vissza nekik. Örülök, mert a köszönés nem elavult, múltból ránk maradt „csökevény", hanem a másik ember tisztelete. Gazdag Mária Miért nincs, ha van ? A félreértések elkerülése végett rögtön kijelentem, tudom, hogy miért iszunk az idén kevesebb és gyengébb tejet, mint tavaly. Egyrészt, mert kevesebb. silányabb volt a takarmány s kisebb lett a lejhozam, mcisrészt a kereskedő és a vevő átka, a szakadós műanyag zacskó sok száz liter számra folyatja ki azt is. ami gonddal-bajjal, becsületes munkával lett előállítva. Ha kevesebb a tej, kevesebb a tejtermék is. Ez is természetes. Legföljebb nem főz az ember naponta olyan ételt, amelybe tejszín vagy tejföl kell — nyugodnék bele a megváltoztathatatlanba. ha nem acsarkodna bennem az elégedetlenség ördöge: Másnak leltet, csak nekem nem?! Reggelenként, amikor az ember munkába megy, még nem érkeznek tejüzemeink a tejtermék-szállítással. A tejföl, a tejszín, a joghurt, a kefir és a többi a kora délelőtti órákban ugyan megjelenik az üzletekben, de mire a délelőtti műszak végeztével bevásárlókocsihoz jutván megkezdeném kutatómunkámat az önkiszolgáló bolt polcain, hűlt helye valamennyi tejterméknek. Egyetlen dobozkával sem sikerűI megkaparintani magam és családtagjaim részére, akik joggal várják el, hogy a zöldségidény kellős közepén — többek közt — tökfőzeléket, tejfölös zöldbablevest tálaljak ebédre, joghurtos hidegvacsorát tegyek este az asztalra. Biztosan mással is így van ez, s nemcsak az én bűnöm, hogy dolgozó nő vagyok. Olyan, aki nem lóghat el munkaidő alatt tejtermékbeszerzés címén néhány órás körútra a városba. Megoldás a problémára lenne többféle. Például búcsút mondva hivatásnak, munkahelynek tartósan visszatérni a konyhába; esetleg az évi szabadságot úgy osztani be, hogy jusson belőle hetente egy-egy félnap hiánycikkbeszerzésre. De tudok még jobbat is: Találni egy olyan boltost, aki kéz-kezet mos alapon eltesz az embernek egy-két dobozkával a keresett áruból. S említenék még egy további változatot (ha üzletvezetőinket meg nem sértem a laikus merészségével nyújtott tanáccsal): Ne tegyék ki teljes árukészletüket egyszerre „na ezt is letudtuk”jelszóval a boltok polcaira, padlójára (mit hová szoktak). Gondoljanak azokra is, akik csupán délután négy-öt óra körül jutnak el a bevásárlásig. Jusson nekik is a jóból. Nem protekciósán — ésszerű elosztással. Van már egynéhány olyan élelmiszerboltunk, ahol a késő délutáni órákban is kapható friss kenyér, péksütemény, tej. Olyan élelmiszert, amiből átmenetileg kevesebb kerül az üzletekbe, nem lehetne a fogyasztók érdekében hasonlóképpen árusítani... ? ^ ÍJ fórumj Kérdez: Sáfrány Éva dunaszerdahelyi (Dun. Streda) olvasónk: Első gyermekemnek már a beíratáskor előjegyezték az „elsősök ajándékkönyvét”, amelyet nagy örömmel hozott haza az iskolából. Nekünk, a szüleinek is tetszik a könyv és maga a gesztus, hogy az iskola így is emlékezetessé teszi a kicsiknek ez életükben fontos napot. Megtudhatnék többel is az „elsősök ajándékkönyvéről"? Válaszol: Mayer Judit, a Madách Könyv- és Lapkiadó eredeti irodalom kiadásával foglalkozó osztályának vezetője. Az „Első Osztályosok Ajándékkönyve” sorozat 1978-ban indult, az ötlet Zalabai Zsigmondtól, volt kiadói szerkesztőnktől származik. A lényege, hogy minden szeptember elsején kapjanak magyar tannyelvű alapiskoláink elsősei egy szép kiállítású, értékes gyermekkönyvet, hazai magyar szerzőtől. Egyrészt a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom színvonalas művelésére ösztönzünk vele, másrészt: gyermekeket tanítunk, buzdítunk a könyv szeretetére, tiszteletére. Eddig a sorozatban Gágyor József gyermekjáték-gyűjteményének egy része, a Szól a rigó kiskorában (1978), a csehszlovákiai magyar szerzők verseiből válogatott Labdarózsa, nyári hó, Tóth László Ákombákomja. Kulcsár Ferenc Dióhintója. az idén pedig Tóth Elemér Tegnapelőtt, kiskedden-je jelent meg. Tehát: versekkel ajándékoztuk meg elsőseinket, mert korukhoz, értelmi képességeikhez. játékosságukhoz ezek állnak közelebb, s a rövidebb alkotásokkal könnyebben megbirkóznak. Sikerült elérnünk, hogy ezek a könyvek szép formájúak legyenek, s a képzőművészek igényes illusztrációkkal gazdagítsák tartalmukat. A sorozatot a komáromi (Komámo) Steiner Gábor utcai könyvesbolt értékesíti, ők küldik szét minden évben Szlovákia magyar tannyelvű iskoláiba — az Oktatásügyi Minisztérium listája szerint — a kínálatot jelző és a megrendelőlapokat. A beérkezett megrendelések alapján pedig augusztus folyamán postázzák az ajándékkönyveket az iskolák címére. Az „Első Osztályosok Ajándékkönyve” hatezer példányban készül, az iskolákból érkezett megrendelések száma általában 4 000—5 000 között mozog, a fennmaradó köteteket a Szlovákiai Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban értékesítjük, tehát bármely — Madách-kiadványokat árusító üzletben megvásárolhatók. E gyermekkönyvek jó fogadtatásra találnak, hasznos kiadványoknak bizonyulnak, sok iskolába hívják meg írójukat beszélgetésre, s ezek a találkozók mindkét fél számára tanulságosak. Több pedagógus csinál kisszínpadi összeállítást a versanyagból, szívesen zenésílik meg a verseket, bábukat is készítenek. Azt is jelezték már, hogy az illusztrációkból kiállítást szeretnének rendezni, így elevenebbé tenni a szerzők és gyermekek kapcsolatát. Sok mindent megtudnak ezeken az író-olvasó találkozókon a gyerekek a könyvkészítésről is, s az a komplex esztétikai hatás, amelyet ügyes tanítók segítségével a könyv által el lehet érni, nagyon jelentős. S még egyszer meg kell dicsérnem a sorozat teijesztőjét.a komáromi könyvesboltot, amely nélkül aligha érhette volna s érhetné el küldetését az „Első Osztályosok Ajándékkönyve”. Több olyan könyvkereskedőre lenne szükségünk, amilyen az említett bolt vezetője, hogy kiadói kezdeményezéseik megvalósulhassanak, hogy könyveink eljussanak mindazokhoz, akik érdeklődnek irántuk. Köszönöm a tájékoztatást! Í Örvendetes, hogy akadozó könyvteijesztésünk. önnön ázonyítványukat magyarázgató könyvteijesztőink közt van ilyen felmutatható példa is könyvkereskedelmünkben. Laikusként, de megkockáztatom, hogy a felnőtteknek szánt Magyar Könyvbarátok Köre és Versbarátok Köre (népsze- I üen az MKBK és a VBK) sorozatok terjesztése is megoldható lenne így, ha akadna vállalkozó kedvű, kereskedői /ellemü, valóban könyvbarát könyvesboltvezető, aki a zivügyének tartaná népünk olvasó néppé nevelését. . . Mert könyvesboltjainknak — ellentétben a kiadóval — módjukban áll utánvéttel postázni a könyvcsomagokat. GYURKOVITS RÓZA (nő 7)
