Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-07 / 37. szám
A világért felelősen Különböző korú és foglalkozású embereknek azt a kérdést tette fel nemrég egy riporter, mikor szerettek volna, vagy szeretnének élni. A legtöbb kérdezett nem kíván máskor élni, örül, hogy forradalmi változásokat hozó, viharos korunkban élhet. A fiatalok közül azonban sokan a távoli békés jövőt, az idősebbek közül néhányan az elmúlt idők azon évtizedeit jelölték meg, amikor a legkisebb volt a háború veszélye. Közérzetünkre ma súlyos nyomással nehezedik a nemzetközi helyzet feszültsége, s ha nem mérjük fel következetesen történelmi fejlődésünk tanulságait, elbizonytalaníthat mindaz a hatás, nézet, ami az ellenséges ideológiai diverzió által azt sugallja: az ember tehetetlen, kiszolgáltatott a hatalmak harcának, legjobb, ha megbúvik, félreáll, csak önmagának, családjának él, hiszen a politikába, abba, ami a világgal történik, vajmi kevés beleszólása lehet. Aki viszont ismeri a proletariátus harcának, történelmi győzelmének fejezeteit, azokat a marxi—lenini elveket, amelyekkel megteremtettük népünk jólétének, békés fejlődésének feltételeit, az tudja, hogy mindez elkötelezett küzdelmünk és munkánk eredménye. Ennek tudatában érthetővé válik, miért kell naponta, nem csökkenő éberséggel vigyáznunk javainkra, anyagi és szellemi értékeinkre egyaránt, miért kell a világért, társadalmunkért mélyen átérzett felelősséggel élnünk. ..A jelenlegi időszakot rendkívüli bonyolultsága és az jellemzi, hogy megerősödött az agresszív imperialista erők aktivitása a béke és a nemzetközi feszültségenyhülés politikájával szemben — amelyet a szocialista országok követnek —. s kiéleződött az osztály- és az ideológiai harc nemzetközi méretekben is. A hetvenes években reményt keltőén beköszöntött az enyhülés a nemzetközi kapcsolatokban, ennek az egész világ örült, ezt követően azonban rosszabbra fordult a helyzet a Reagan-kormányzat és reakciós szövetségesei hibájából s annak következtében, hogy a gazdasági zsarolás eszközét alkalmazzák és leplezetlenül beavatkoznak a szocialista országok belügyeibe” — írja erről a Rudé Právo. A nemzetközi kapcsolatok kiéleződésének okait a CSKP XVI. kongresszusa így jellemezte: ..Hogy visszafordítsák az elkerülhetetlen forradalmi változásokat és megállítsák az enyhülés folyamatát, az imperializmus legreakciósabb körei — elsősorban az Egyesült Államok — a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján szándékosan kiélezték a nemzetközi helyzetet. Fokozni kezdték a lázas fegyverkezést, új feszültségi tűzfészkeket igyekeztek létrehozni a világ különböző részein, nyílt erőszakot kezdtek alkalmazni a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek ellen. Különösen veszélyes az Egyesült Államok és más NATO-tagországok uralkodó köreinek az a törekvése, hogy megbontsák és a saját javukra megváltoztassák a katonai és a hadászati egyensúlyt, a mai világ stabilitásának alapját.” Napjainkban egyre inkább megnyilvánul az amerikai imperializmus új, veszélyes törekvése a világuralom megszerzésére. Ezt a CSKP XVI. kongresszusa óta eltelt időszak újabb bizonyítékokkal támasztotta alá. Washington politikája — Reagan fehérházi elődeinek tevékenységétől eltérően — széles körű. átgondolt kísérlet arra, hogy egyesítse a nemzetközi imperializmus legreakciósabb erőit és a békeszerető erők ellen küzdve megállítsa a világ forradalmi átalakulásának folyamatát. „Ez a kifejezetten antihumánus, leplezetlenül cinikus politikai irányvonal az ötvenes évek hidegháborús időszakára emlékeztet” — írja továbbá a Rudé Právo. Csakhogy sokkal veszélyesebb helyzetet teremt a világra nézve, mert pusztítóbb katonai eszközökre támaszkodik. Komoly ellentmondások mutatkoznak a nyugat-európai országok érdekei és az Egyesült Államok „globális” érdekei között. Élesek ezek az ellentmondások gazdasági téren, mivel az Egyesült Államok igyekszik megakadályozni, vagy legalább megnehezíteni, lassítani a Szovjetunió és Nyugat-Európa közötti gázvezeték építését. Washington politikája, amely a nemzetközi vállalkozás megtorpedózására irányul, nyugat-európai körökben ellenállásba ütközik, hiszen ezzel a vállalkozással Nyugat-Európa tízmillió munkanélkülije több százezerrel csökkenhet. És egy esetleges európai katonai konfliktus végzetes lenne a térségben élő népek számára. Az amerikai hordozórakéták nyugat-európai elhelyezésének politikája viszont csak növeli az ilyen konfliktus veszélyét. i Az amerikai imperializmus és osztályszövetségesei hatalmas propagandagépezetet működtetnek, amellyel igyekeznek megbontani a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egységét, aláásni az internacionalista osztályszolidaritás kötelékeit. Minden eszközzel bizalmatlanságot igyekeznek kelteni a dolgozókban a proletár internacionalizmus ideológiájával szemben. Igyekeznek kihasználni azokat a különbségeket is, amelyek egy-egy ország történelmi sajátosságaival és fejlődési különlegességeivel függenek össze, a nemzetközi munkásmozgalomban az elszigeteltség és a nacionalizmus különböző formáit propagálják, hogy gyengítsék a munkásság internacionalista egységét és nemzetközi osztályszolidaritását. Propagandájuk a kispolgári életmód, az individualizmus szellemét terjeszti, apolitikus álláspontokat hirdet, s a széles tömegeket el akarja szakítani a valóságtól, az élet értelmétől és tartalmától, a fogyasztói társadalom és magatartásmód nagyszerűségét hirdeti, ezzel igyekezvén megtéveszteni azokat, akikben nálunk is az önzés és harácsolás hajlamai élnek, akik saját boldogulásukban látják létük egyedüli értelmét. Az ún. ..szabadgondolkodás” népszerűsítésével nagyon is átgondolt és ravaszul sugalmazott ideológiai ráhatás a céljuk, egyszerűen csak a szocializmus eszméitől. elveitől kívánják elvonni a bizonytalanokat, a nem elég szilárdakat, hogy így saját ideológiájuk hatásának semmi se álljon útjában. Az említett riportban megkérdezettek válaszából is kiderül, hogy e hatások ellen nincs mindenki világos, egyértelmű és biztos ítéletalkotáshoz vezető elvekkel felvértezve. Van, aki ennek hiányát csak abban érzi, hogy nyugtalanítja, ami a világban történik, nem tud eligazodni a sok információ, benyomás között, nem látja tisztán, hogyan, merre van e feszültségekből a kivezető út. Nyugalmuk, békességük érdekében inkább élnének a távoli múltban vagy az elképzelt jövőben. De ma élnek és napjaink valósága, a megosztott világ ideológiai harca szüntelen állásfoglalásra kényszeríti őket is, mint mindannyiunkat, akár tudatosítják, akár nem. Az ideológiai harc tény, és mindaddig létezni fog. amíg léteznek osztályok, valamint különböző társadalmi-gazdasági rendszerű államok. A szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, abból az elvből indulnak ki. hogy az ideológiai harcnak nem szabad ideológiai háborúvá válnia, hogy nem szabad azt más országok belügyeibe való beavatkozásra felhasználni. és nem szabad politikai vagy katonai konfrontációvá fajulnia. Az imperialisták viszont nem az eszmék konfrontációjaként értelmezik az ideológiai harcot, hanem az elnyomás és az agresszió, más népek leigázásának eszközeként, röviden a nagyhatalmi politika tényezőjeként. Nem titkolják, hogy minden eszközt felhasználnak az emberek világnézetének és álláspontjának formálására, a szocialista eszmék iránti elkötelezettségének bomlasztására, hogy elérjék a céljukat. Az a szülő, az a pedagógus, aki közömbös, passzív gyermekeket nevel, eszmeileg kiszolgáltatja őket minden bomlasztó hatásnak. Az a munkaközösség, amelyik nem kényszerít állásfoglalásra, nem kéri számon az elkötelezettséget, gyengíti a társadalmat, gyengíti az országot. Számonkérő szeretetre, felelősséggel dolgozó és élő emberekre van szüksége hazánknak, s otthonunk nyugalmát, jólétünket, a világ békéjét csak így teremthetjük meg, közös szándékkal, személyes elkötelezettséggel. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 11( "> 3
