Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-31 / 36. szám
zd a békét! „A BÉKE SZIMBÓLUMA, A GALAMB VISZI BÉKEMENETÜNK HÍRÉT NEKTEK. STOCKHOLMBÓL INDULTUNK, ÉS ÉSZAK-EURÓPÁN ÁT, A SZOVJETUNIÓN KERESZTÜL ÉRKEZTÜNK HOZZÁTOK. KÜLDETÉSÜNK ÉS MENETELÉSÜNK CÉLJA A NÉPEK LEGFŐBB ÓHAJÁNAK, A BÉKÉNEK HIRDETÉSE ES KOVETELESE. CSATLAKOZZATOK HOZZÁNK! A BÉKÉÉRT CSELEKIBNÍ KELL!" keresztül vitt az útjuk az osztrák főváros felé, ahol a Békemenet '82 csoportjai találkoztak, és augusztus 6-án a hirosimai tragédia évfordulóján nagyszabású békemanifesztációval fejezték be útjukat. Munkások és értelmiségiek, nők és férfiak, egyetemisták és édesanyák vállalták, hogy szót emelnek a háborús uszítás, az értelmetlen fegyverkezés, az atomfegyverek gyártása ellen. Szlovákia-szerte örömmel fogadtuk a béke követeit. Rögtönzött nagygyűléseken velük együtt skandáltuk a jelmondatokat, a menetben — ha csak néhány lépés erejéig is — hozzájuk csatlakoztunk, szavaikat hallgattuk. A bábeli nyelvzavar, a tűző nap vagy a meg-megújuló zápor mit sem zavarta a felvonulók szándékát, hangulatát. Mélyen humanista, gyönyörű találkozások emlékei, sorai íródhatnak be az emberiség történetének krónikájába. Mi fővárosunkban, a Partizánréten csatlakoztunk a menethez, ahol augusztus 5-én a délutáni órákban már ezrek vártak rájuk. Az ünnepség alatt sikerült a Békemenet néhány résztvevőjével szót váltanunk. SARLA SHARMA, az indiai nők nemzeti föderációjának alelnöke: „Először járok Csehszlovákiában. Jóformán semmit sem hallottam az önök országáról. Úgy tapasztaltam e rövid négy nap alatt, itt a béke ügye, mindenki ügye. Apró falvakban is tudtak jöttünkről, köszöntöttek bennünket, és sok-sok fiatalt láttunk mindenütt a tömegben. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy az életre, a békés életre készüljenek, ne a halálra, pusztulásra, öldöklésre. Igen fontosnak tartom, hogy a békeharc ne tartson szüneteket, hanem biztos, és hatalmás bázist építsen ki minden földrészen. Indiában, a hazámban is ezen fáradozom. Az indiai nők minden év március nyolcadikén tartanak ilyen békemeneteket, találkozásokat. FRIDEBORQ LÖTBERG, svéd békeharcos: „Én még jól emlékszem az első stockholmi békefelhívásra. Aláírásokat gyűjtöttünk, meg akartuk akadályozni az atomfegyverek gyártását. Azóta egyre jobban érzem, hogy a békeharc nem lehet kampányszerű, egymástól elszigetelt ünnepségsorozat, üres szólamokkal, hanem gyermekeink nevelése, fáradhatatlan és megalkuvás nélküli harc azokkal szemben, akik a másik ember békéjét, életét veszélyeztetik. Sokszor kérdezték már tőlem, miért e nagy elszántság, hiszen Svédország, az én hazám, nem is emlékszik már háborúra. Ez igaz. Csakhogy ma egyetlen ország sem lehet „semleges". Most, amikor a fölhalmozódott nukleáris fegyverekkel többszörösen elpusztíthatnánk az egész emberiség otthonát, mindenkit érint a béke kérdése. Mindenkinek szavaznia kell: igen vagy nem. Nincs semleges válasz. És mi nem akarunk a háborúra szavazni. Mi élni akarunk, és azt akarjuk, hogy virágozzék gyönyörű Földünk, ahol minden békés embernek jólétet lehetne teremteni, ha megszűnne a fegyverkezés, a hadakozás. Nekem négy fiam van. Nem háborúra szültem, neveltem őket, hanem az életre .. ." MIREILLE BLISTAI egészségügyi nővér, Belgium, a Csehszlovák—Belga Baráti Társaság tagja: „Örülök, hogy végre eljutottam Csehszlovákiába. Évek óta dolgozom a Társaságban, adminisztratív munkákat intézek. Ismerem a Vlastát, a Slovenkát, és ezekből egy kicsit a csehszlovák lányokat, asszonyokat. Tagja vagyok a Belga Kommunista Pártnak. A szocializmus eszméit ennélfogva jobban ismerem, mint sok kortársam. Most saját szememmel tapasztalom, hogyan élnek, dolgoznak itt a nők, és azt hiszem, visszatérve hazámba még többet tehetek majd azért, hogy az önök jó hírét terjesszem. Örülök, hogy ezt a feladatot vállaltam, és ezzel is a béke, a barátság ügyének teszek szolgálatot..." GABRIELA PREVRÁTILOVÁ, a Csehszlovák Nöszövetség sajtótitkára: „Az, hogy hazánk minden dolgozója egységesen sorakozik.fel a békeharcban, természetes. Számomra inkább az volt fontos, hogy mindezt megérezzék, tapasztalják a Békemenet résztvevői. Azok is, akik keveset, vagy semmit sem hallottak szocialista hazánkról. Sőt azok is, akik a burzsoá propaganda megtévesztő információözönének következtében nem kaphattak hű képet hazánkról. Örülök, hogy ez sikerült. Legalábbis ezt tapasztalom beszélgetéseinkből. Sok új barátot szereztem e pár nap alatt, és csaknem mindannyian megígérték, hogy hazájukba visszatérve a teljes igazságot fogják rólunk terjeszteni. Azt, hogy békében akarunk élni, azt hogy féltjük az emberiség jövőjét, hogy nem létezik számunkra más lehetőség. És azt, hogy a békevágyók millióival együtt őrizzük a békét. És nem könyörgünk, hanem harcolunk érte!" Könözsi István felvételei (FÍ0T3)
