Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-24 / 35. szám
V A Magyar Televízió csehszlovákiai nézői is jól ismerik és kedvelik Endrei Judit bemondónőt, aki szép magyar beszédével, kedves mosolyával, hibátlan szövegmondásával és nem utolsósorban egyéniségének varázsával lopta be magát a szívükbe. A szerény, szép, kedves fiatalasszonnyal arról beszélgettünk, hogyan került erre a pályára. — Tulajdonképpen a véletlennek köszönhetem, mert soha nem voltak olyan terveim, vágyaim, hogy bemondónő vagy színésznő leszek. Engem sokkal inkább az idegen nyelvek vonzottak, meg az irodalom. Érettségi után a szegedi tanárképző főiskola magyar—orosz szakára iratkoztam be. Harmadéves voltam, amikor 1976-ban az egyik vizsgám után a tanárom meglepő kérdést tett fel nekem: „Van ideje esténként?” Ám még mielőtt zavarba jöttem volna, már folytatta is: „Alakul itt, Szegeden, egy körzeti tévéstúdió, oda keresnek bemondónőt.” Rögtön átvillant agyamon a gondolat: diák vagyok. jól jönne az a kis kereset. Három társnőmmel együtt vettem részt a budapesti „bemutatkozáson”. Engem elsősorban a kíváncsiság vezetett. Azt gondoltam magamban, egyszer legalább megnézem belülről is a „nagy Televíziót”, aztán majd folytatom tovább kis életemet... S talán mert erre gondoltam, igazán nyugodt és magabiztos voltam. Amikor aztán kiderült, hogy a négy lány közül engem választottak, magam lepődtem meg a legjobban. Megszeppentem ugyan, amikor Fischer tanár úr üzenetét is tolmácsolták nekem. ugyanis így hangzott: „Mind a négy lány csúnya, csúnyán is beszélnek, de a Juditból még lehet valami.” Ma már tudom, hogy a tanár úr szigorúsága mögött a segítő szeretet bújik meg, hiszen neki köszönhetem, hogy idáig eljutottam. Nos. így lettem a Magyar Televízió bemondónöje ... Van valamiféle kialakított nézete, elképzelése arról, milyen az „ideális” tévébemondó? — Nem szeretem az „ideális” meghatározást. Nem is törekszem arra, hogy „ideális” legyek. Bár már hatodik éve vagyok a pályán, tudom, hogy sok mindent kell még megtanulnom, elsajátítanom. Persze, azért már sokszor végiggondoltam. milyen is a jó bemondó. Azt hiszem, nem kell feltétlenül szépnek lennie, egyszerűen legyen csak kellemes látvány. Mivel a nyelv a munkaeszköze, beszéljen és fogalmazzon tisztán, érthetően és világosan. A viselkedése legyen kulturált és hiteles, hogy amit mond, azt a nézők higgyék is el. Ne legyen hangulatember, az otthoni rossz hangulatát ne vigye be a munkahelyére. Képezze magát tovább, beszéljen több nyelven. — Ön miként képezi magát tovább, s milyen nyelveken beszél? — Magyar—orosz szakon diplomázEndrei Judit tam a szegedi tanárképző főiskolán, majd újságíró iskolát végeztem, jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem levelező tagozatán orosz szakra járok. Ez nagymértékben járul hozzá orosz nyelvtudásom és az orosz kultúráról szerzett ismereteim elmélyítéséhez. Beszélek franciául is. ismerem a cseh és a szlovák nyelv alapjait, hiszen a szegedi főiskolán az ószláv nyelv tanulmányozása során meg kellett ismerkednem a nyugati szláv nyelvekkel is ... Szeretném a szerb-horvát nyelvet is elsajátítani. Meggyőződésem, hogy ha az ember rendelkezik némi nyelvérzékkel, a többi már csak elhatározás kérdése. — Ön szerint mik a tévénézés előnyei és hátrányai? — Meglehetősen nehéz kérdés. Én azonban tévépárti vagyok, szeretem nézni a jó műsorokat. Úgy gondolom, televíziónk rengeteg érdekes és hasznos műsort sugároz, csak a nézőnek tudnia kell válogatni. Ha pedig valamely műsor nem tetszik, ki lehet kapcsolni a Fotó: Lippay Ágnes készüléket... Én magam a hét elején mindig átlapozom a műsorújságot és megjelölöm azokat a műsorokat, amelyek felkeltik az érdeklődésemet. Sok műsort kimondottan kedvelek, ilyenek a TV-híradó (ha tehetem, minden nap megnézem), a mai világunkkal foglalkozó aktuális műsorok, a természetfilmek, a felújított régi filmek és a jó krimik is, bár ilyen — sajnos — meglehetősen kevés van ... — Igaz, hogy nem lakik Budapesten? — Igaz. Szentendrén élek, onnan járok be a munkahelyemre. Szentendrének csodálatos az atmoszférája, csöppnyi főteréről keskeny utcácskák vezetnek számos irányba, sok művész él itt, és a múzeumok is sok látnivalóval várják az érdeklődőket. Budapesten nehezen szoknék meg, zavar engem az utcák zajos forgataga, a sok jármű, a sok ember... De a levegő is sokkal tisztább Szentendrén. Csak ajánlani tudnám: aki még nem járt Szentendrén, látogassa meg ezt a sajátos hangulatú, kedves kisvárost... — Járt már Csehszlovákiában és máshol, külföldön? — Csehszlovákiában gyermekkoromban jártam először, amikor a szüleimmel beutaztuk az egész országot. Diákkoromban a nyári vakáció idején mint idegenvezető is többször megfordultam ott. 1976 telén nászúton voltam a Magas-Tátrában ... Legutóbb pedig tavaly ősszel töltöttem egy csodálatos hetet Prágában. A Csehszlovák Televízióval közösen készített Interklub című műsor egyik háziasszonya voltam. Munkánkat úgy szervezték meg, hogy városnézésre is maradt idő, s mert nagyon szeretem a régi hangulatú városokat, Prágát rövid idő alatt a szívembe zártam. Prágai kísérőnk még arról is gondoskodott, hogy megkóstolhassuk a sokféle remek sört... De jártam már más országokban is. Egy hónapot töltöttem Moszkvában újságíró tanfolyamon. Jugoszláviában is jártam az Iskolatelevízió munkatársaival. Egy évvel ezelőtt pedig Szófiában voltam a Bolgár Televízió magyar nemzeti estjének háziasszonya. — Kedvtelései? — Szeretek kirándulni, utazni, moziba járni, olvasni. Amikor nem vagyok bemondó, akkor újságírói munkát is végzek, és szeretem, ha vezetője lehetek valamilyen játéknak, vetélkedőnek, akár gyerekek, akár felnőttek a résztvevők. Az ilyen munka nagyobb lehetőséget ad az önmegvalósításra, mint a bemondói munkakör. Azt is szeretem, ha hangversenyeken, különféle esteken műsorvezetőként léphetek fel. vagy ha divatbemutatót vezethetek. Egyébként eléggé otthonülő típus vagyok, nincs sok barátom, de van sok jó ismerősöm, akikkel szívesen töltöm az időt, beszélgetek. Tavasszal Szentendrén elkészült a házunk, most már kialakítom saját otthonomat. — Befejezésül, kérem, üzenjen valamit a csehszlovákiai magyar tévénézőknek és a Nő olvasóinak ... — Sok szeretettel köszöntőm a nézőket is, a Nő kedves olvasóit is. Remélem, még sokszor találkozunk majd a képernyő jóvoltából — vagy Szentendrén ... —STT— vendégünk (hőit)
