Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-24 / 35. szám
GYURKOVITS ROZA Afelhösödő délutáni ég alatt kihalt a falu főutcája, zárva az élelmiszerbolt, a kifüggesztett hirdetmény szerint tartósan, nyári szabadságát tölti az eladó. A kocsma körül is alig-alig van mozgás. Csak a motoros rendőrjárőr zavarja meg a délutáni szunyókálás órájának csendjét. Eltűnik, majd újra felbukkan, bizalmatlanul méregeti az idegeneket... A főutat szegélyező régi, ütött-kopott, ittott elhanyagolt házsor arra serkent, hogy az új lakónegyedet is megkeressük. Vajon az tükrözi-e, hogy a közeli városkában, Losoncon (Lucenec) építőipari technikusokat, építészmérnök-jelölteket képeznek? Kapaszkodunk a domboldalra kanyarodó utcán, drága — alapjában véve szép — házak, kerítések ízlésficamain törik meg tekintetünk. Kérdezősködnénk, de a kerítések résein itt-ott kitekintő, majd hirtelen visszahúzódó emberek arcán idegenkedés. Csak egy negyvenötven közötti cigányasszony tárulkozó. Tört szlováksággal kérdezi, kit keresünk, amikor a társasház földszinti, lakásnak beillő szeneskamrájának „célszerűségén" morfondírozunk. Azt már magyarul fűzi hozzá, hogy a ház lakói bizony nem nagyon törődnek portájuk környékével, s mutatja a térdig érő gyomot. .. Pár lépéssel odébb az ö háza, az még régi épület. A kerítés mentén, az utcán embermagasságú a gaz. Benn a faluban a járdák és sáncok mentén gondozott, dús virágágyások. Útbaigazítást kérni sem kell. Aki apróbb dél-szlovákiai falvainkban a nemzeti bizottságot keresi, a művelődési háznál bízvást megállhat: megérkezett. Egy fedél alatt megtalál mindent. — Csak este hét után kezd élni a falu, aratnak, dolgoznak az emberek — mondja Nádasdi Anna, a művelődési ház vezetője, aki egyszál magában „tartja a frontot" a helyi hivatalokban, mert a hnb elnöke is, titkára is szabadságon van. Szabadkozik, hogy bár ö is tanácstag, keveset tud még a falu dolgairól, kimutatásokhoz, tervekhez pedig nem jut hozzá, azokat kulcsra zárták. Számolgatjuk, kit találhatnánk meg, aki jártas a közügyekben, de egyre kevesebb reménnyel. Pedig Rappon (Rapovce) — ebben a nyolcszáz-valahány lakosú községben — akad teendő, közügy bőven. És gond is, legalább ugyanennyi. — Falut fejleszteni, építeni egyre nehezebb; a lakosok segítsége kell, hisz nekik lesz hasznuk belőle elsősorban, s a kevesebb beruházással nélkülük nem boldogulunk ... De sokat változott az összetételük a közelmúltban. Sok az idős ember, a nyugdíjas, ők már kinek, minek építsenek, főleg, hogy gyerekeik, unokáik nem itt élnek a faluban?! A fiatalabbja? Munka után jöttek ide, a földművesszövetkezetbe meg a házgyárba, lakást kaptak, de a falu csak falu. Talán maguk sem tudják, meddig maradnak. Nehezebb őket rábeszélni a társadalmi munkára, mintha a falu szülöttei lennének. — Fájd' Zoltán, a Nemzeti Front helyi szervezetének elnöke már hosszabb ideje ismerője e gondoknak. — Meg aztán kevesen vagyunk a — Ha foglalkozunk a fiatalokkal, lehet rájuk számítani — vallja Nádasdi Anna. — Mindig az volt az elvem: fejétől bűzlik a hal. — Fájd Zoltán, a Nemzeti Front helyi szervezetének elnöke. Novemberben a kutak fele kiapad. frff í jfráp.r ;'l ni1 ■ I 1
