Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-19 / 4. szám
MISKOLCZI MIKLÓS V SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT A fiatalabb generáció tagjait egyenesen riasztja ez a lelkiismeret-furdalásból táplálkozó önigazolás. Számukra már nincs szükség magyarázatra. természetesnek fogadják el a másik közeledését, egyértelműnek a szándékot, alantasnak a házastárs eláztatását. Mint e tendencia vége, nem ritka, hogy egyik, másik vagy mindkét fél kinyilatkoztatja, vagy csak érzékelteti, hogy házastársával nincs különösebb gondja-baja, ragaszkodik is hozzá. Csupán izgalmat, kalandot keres. Vagy egyszerűen fogyasztói magatartását viszi át a másik nemhez fűződő kapcsolataiba. Az előbbit szépen összefoglalta nekem egy asszony a Royal cukrászdában. Szerinte a féijével ötévi házasság után is el tud jutni az ismert és kívánt hangulati, izgalmi állapothoz. Ám ez olyan nagy előkészítésbe, erőfeszítésbe, olyan hosszú időbe kerül, hogy már-már nem éri meg. Különösen úgy, hogy mással „olcsóbban”, értsd; egyszerűbben, gyorsabban is beszerezhetim ezt az élményt. Az élményre pedig mindenképpen szüksége van ahhoz, hogy tudja, hogy él. Mérget vennék rá. hogy az asszony nem ismeri A magányos tömeg című könyvet, és így nem tudatosan igazolja David Riesmant, aki úgy véli, hogy a kívülről irányított ember maga körül kényelemkultuszt alakít ki. „szexuális életében azonban nem teheti ezt Bár senki nem tudja egészen biztosan, hogyan kell szeretkezni, azt mindenki tudja, hogy kell szeretkezni. Még ha unják is, akkor is engedelmeskednek ennek az ösztönnek. A szexualitás tehát bizonyos mértékig védelmet jelent az általános apáüával szemben. Ez az egyik oka annak, hogy a kívülről irányított emberben a szexualitás miért vált ki olyan heves értelmi reakciókat. Szinte azt mondhatnám, hogy a szexualitásban keresi annak igazolását, hogy valóban él.” Kérdés azonban, hogy mik azok a szubjektív indítékok, amelyeket csak önmagunknak vallunk be. Bizonyára vannak ilyenek is. Őszintének tűnő asszonyok ezt a kérdésemet mindig válasz nélkül hagyták. Nem is bántam, mert nekem szánva a magyarázat már biztosan kozmetikázott lett volna. Férfiak sem szokták elmondani legbensöbb indítékaikat Ha valami baj vagy botrány van és megkérdezzük egymástól: hát minek kellett még ez is...?, legtöbbször nem tudunk elfogadható választ adni. És ezt meg is értjük, ezt a megmagyarázhatatlanságot el is fogadjuk egymástól. Nem szoktuk, értő barátok között nem kell indokolni még azt sem, hogy miért van hosszabb vagy rövidebb külső kapcsolatunk feleségünknél csúnyább, klasszisokkal butább, talán még idősebb nővel, nőkkel is. Van és kész. Alighanem a Riesman megfogalmazta kalandlehetőség vonz bennünket, a győzelem, a szabadság képzete, az ifjúság rugalmasságának megőrzése, a kockázat dicsősége. Ezért kell még a szép és jó barátnő helyett vagy mellett is más, talán csúnyább és rosszabb, de új. Vance Packard idézi Helen Mayer Hackert. a New York-i egyetem szociológusát: „A férfi önértékelésének időtlen idők óta a szexuális képesség az egyik alapja ... A férfiasság bizonyításában a szexuális siker az üzleti siker alternatívája lett.” Más amerikai szerzők szerint a modern nő a férfiszexualitás kritikus fogyasztója, követelményeket támaszt a férfiakkal szemben, s azok éppen az előbbiek miatt — mert ez sikernek számít — meg akarnak felelni a követelményeknek. Barátom — ha úri kedve tartja — egyetlen napon három barátnőjét is sorra veszi; a legőrültebb helyzeteket teremti maga számára, csak azért, hogy később elmesélhesse és szórakozzunk rajta. A mennyiségi szemlélet feléledésének bizonyítása meglehetősen egyszerű. Ebben a kategóriában kevés olyan férfit ismerek, aki ne tudná pontosan vagy körülbelül, hogy éleiében összesen hány növel szeretkezett, avagy esztendő végén nem számlálná össze a „termést”, és ne vetné össze az előző évivel. A gyorsan növekvő számoktól leginkább önbizalom-növekedést várunk. Sokszor hiába. Arról nem számolhatok be, hogy külső kapcsolatokat folytató asszonyok dicsekednének kapcsolataik számával, dicsőn számlálgatnák partnereiket. Arról azonban igen, hogy egyre kevésbé tagadják. A hajdani „te vagy a féljem után az első, életemben a második” sztereotip mese már jobbára ismeretlen. Ezért a poén, hogy „én örök második vagyok” — szóval a poén sem a régi már. Bizonyos idő elteltével, a kölcsönös bizalom kialakulása után. harminc fölötti fétjes asszonyok már nem riadnak meg öt-hét külső kapcsolat bevallásától. Ennyit nem tartanak szégyennek, se soknak, se kevésnek; és főleg nem félnek attól, hogy a sorban következő hatodik vagy nyolcadik partner ezért elítéli őket. A bevallott társaság elég díszes és válogatott. Tulajdonképpen következtetésekre is feljogosít. Maszek ebtenyésztőtől dunai matrózon át a !ij becséig teljed. Van benne sok főnök, néh ny barátnő félje, angol és olasz üzletember, jó néhány nőgyógyász, kolléga, válóperes ügyvéd, autószerelő. Ebben a könyvben csak bizonyos, pontosan körül nem határolható társadalmi csoportról, mondhatnám informális csoportról van szó. E csoport domináns ismérve a külső kapcsolatokra való nyitottság, a sajátos értékválasztás. Ezért is gyakori az úgynevezett mezaliansz. Nevezetesen, hogy férfiak és nők is formális társadalmi csoportjuk, e csoportban igazolható intellektuális igényük alatt keresnek, találnak és választanak maguknak partnert. Az aláválasztás általában véd a bonyodalmaktól. Csak ritkán fordul elő, hogy egy főorvos elválik tanárnő feleségétől, mert el akarja venni az ifjú konyhalányt, avagy egy filmrendezőnö hozzá akar menni az autószerelőjéhez. Mindeneseire ritkábban fordul elő, mint az. hogy szexuális viszonyt kezdenek ilyen felállásban. Az a gyanúm, hogy a gyakori és ordító aláválasztásnak ez a védekezés a titkolt tartalma. (folytatjuk) Cnűis) (C ÉVFORDULÓK 3 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir Iljics Lenin. Ugyanezen a napon emlékezünk Bozena Némcová, cseh írónő születésének 120. évfordulójára. Karol Smidke, a CSKP élharcosa, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik szervezője, politikus 1897. január 21-én született. 150 évvel ezelőtt, január 23-án született a híres francia festő, Edouard Manet. 1852. január 24-én született Ján Kollár költő, a szlovák nemzeti megújhodás egyik vezéregyénisége. A cseh irodalomtörténész, Jan Vondráéek centenáriuma január 25-én lesz. Ugyanezen a napon emlékezünk meg a kitűnő angol írónő, Virginia Wool! születésének 100. évfordulójáról is. Nem biztos, hogy hasznára válik az írónak, ha bezárkózik, görcsösen ragaszkodik „szűkebb pártiájához” mint írásai kizárólagos témájához, mert egyszer — a nekifutás idején — új színt, sikert hoztak számára. A témát tovább éltetni csak akkor célravezető, ha továbblépést, többletet hoz. Bereck József Vereség és kilenc más elbeszélés című kötetének fülszövege szerint „jellemzően és híven” a Csallóköz társadalmához kötődik, a változó faluhoz és annak lakóihoz. Az olvasónak — legalábbis nekem — azonban Bereck korábbi elbeszélései és kisregénye ismeretében az is feltűnik, hogy az író nemcsak szülő-tájegységéből nem lép ki. hanem önmagából. emlékeiből sem. s nem tud föléemelkedni témáinak. Ami a Vihar után elbeszéléseiben friss, sajátos volt. az mostanra fáradt, tartalmi-formai önismétléssé váll. logikai és stiláris hibákkal tarkítva. Igaz. néhány esetben részletezőbb, de semmi esetre sem kifejezőbb. Emberi kapcsolatokat bogozgat ugyan, egyetemes érvényüekel. a kisember élethelyzeteit, egy-egy válságos pillanatát próbálja rögzíteni, de történetei vagy szereplőinek elmélkedései általában nem mutatnak túl önmagukon, legfeljebb apró kuriózumok, s vajmi keveset tükröznek abból. hogy a csallóközi népre, gondolkodására, változására a nagyobb közösség is hat. A „ragaszkodó hűség” így eleve írói beszűkülést jelent, s a Bereck által rajzolt kép nem hasonlít a mai csallóközi valósághoz, legfeljebb egy-egy rosszul beállított pillanatfelvételhez. S ebből az írói világkép és a csallóközi ember világképe sem alakul ki. Úgy tűnik. az emlékek, élmények elfogynak, s az újabbak — ha vannak — még nem kerültek feldolgozásra. A fülszövegben bízó olvasó így méltán csalódott, ha a csallóközi ..egyedibben keresi a tipikusát (lukácsi értelemben), mert zömében általánosságot kap. egy-egy dűlő- vagy tanyanévvel „szituálva”... Ám a változó csallóközi ember és falu ennél sokkal több. Madách, 1981. Vigyázat, vizit! Egy kisvárosi kórházban játszódik Karel Kachyrta legújabb filmje, amelyet a dolgozók filmfesztiválján mutattak be. A forgatókönyvet Vladimír Bor Adolf Branald Vizit című regényéből készítette. Míg a könyv számos, egyenrangú epizódból áll és a cselekmény a szereplők sokasága körül szövődik, addig a filmváltozat végül is Prepsa. a bacilushordozó történetére épült. Az alkotók így is jól érzékeltetik a regény légkörét, mondanivalóját. Prepsa nyugdíjas, családi kötelék nem fűzi senkihez és egészen sajátos, konvenciómentes nézetek jellemzők emberi kapcsolataira vagy éppen szabadságideáljára. Akaratlanul kerül a történések középpontjába, mert a fertőző betegség felkutatásában a szálak hozzá, mint a bacilushordozóhoz vezetnek. Kórházba kell mennie, de nem csügged, sőt jól szórakozik, másokkal foglalkozik, aztán megszökik és visszatér, hogy újból megszökhessen. Úgy érzi, számára nem a gyógyulás a legfontosabb, hanem hogy együtt tudjon élni betegségével. Prepsa szerepét a kiváló Rudolf HruSinsky játssza, frissen és pontosan, játékos kedvének minden ízével, valamiféle Svejki bájjal. — fni — janyár 20.: Csicsó (Ciéov) — Velúrzakó (19.00) január 21.: Párkány (Stúrovo) — Velúrzakó (19.00) január 22.; Komárom (Komámo) —■ Velúrzakó (19.30) január 23.: Dióspatony (Orechová Petőfi) — Velúrzakó (19.00) január 24.: Marcelháza (Marcelová) — Velúrzakó (19.00)
