Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-07-20 / 30. szám
BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagyba — Akárha az anyám sütötte volna .... te. János — lelkesedik Miska. De Jánosnak a rég várt jó kenyérről is más jut az eszébe. — Hej, te, Miska, más lesz most a világ! Megjött Bottyán apánk, meglásd, megyünk a labancra! Még a föld is megindul itt nemsokára! — Akkor én meg az eget hasítom ketté, hadd lássa az öregisten, hogy mit tud a kuruc! Lecsapuk Réthére*. akkor én vőfény leszek, te pedig vőlegény . . . Csak egyet mondok, azon a lagzinjó lesz vigyázni a nyoszolyólányokra! — évődik Fekete Mihály, és izzó. fekete szeme különösen ragyog. János előhúzza a lajblija zsebéből Anna kendőjét, nézi, nézegeti, szinte simogatja, aztán gondosan összehajtogatja, és lassan visszateszi. Fekete Miska követi minden mozdulatát, érti Jánost, tudja, mit érezhet. Bornemissza hirtelen támadt gyengédsége Mihály felé fordul: — Sose volt még nékem ilyen kenyeres pajtásom, amilyen te vagy. Fekete Miska. De a beszédet elnyomja a tér oszlopos háza alól felhangzó sípszó és ének. Valaki bort szerzett vagy Bottyán csapoltatott? Mi kell a kurucnak? Vezér, kard, friss kenyér, becsület, szép lány és harci remény ... Már verik a csizmaszárat, villognak, forognak a kardok, átugoiják a nyílt tüzet, közéjük ugrik Fekete, Rácz, Mészáros Mátyás is, bokáznak, elkapják minden arra menő kötényes lány derekát, és a síposok, a dudások győzzék csak fújni: Nosza, hajdú, Jurge varjú. Járjunk egy szép táncot! Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú. Kiálts hát egy hoppot! Szájod mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Egészséggel, idvösséggel. Édes szép szerelmem. Isten hozott és hordozott Örvendetes hírben. Itthon már ülj. és velünk tégy Együtt szeretetben! Nohát, immár minden ember Örüljön ez napon. Nagy jókedvet, víg örömöt Mutasson ez házban: Az én szívem, mert hazajött Szerencsés órában! Az osztrákok pozsonyi* hadiszállásán nem kis fejtörést okozott a réthei kaland. Csak annyi hír jött. hogy egy váratlan portya végzett a Réthére küldött .járőrökkel". Mühlendorf tábornok tisztikarával és hadmérnökeivel nem aggodalom nélkül tárgyalta a hadihelyzetet. A tábornok magas, kissé hajlott hátú, csontos alak volt, és különös módon pattogtatta ujjait, ha valaminek nyomatékot akart adni. Szembetűnő értelemmel nem dicsekedhetett, a császári sereg jellegzetes főtisztje volt: föl- és lefelé legfőbb érvényesített elve az engedelmesség. A réthei kaland híre annál jobban izgatta, mert ő volt az, aki a pozsonyi vámház mázsálójában Inezédi ezredessel találkozott, és semmiképp sem tudta összeegyeztetni lnczédi ígéreteit ezzel a Nyitráról* kicsapó, az egész vidéket lázba hozó portyával. .. Mert Inczédinek az az első híre, hogy Rákóczi északot erősíti, igaznak bizonyult. Bottyán János Dunántúlról Érsekújvárba* lelte át táborhelyét, és mindig (női 8 onnan várhatták a támadást, ahová Bottyán került. De Mühlendorf kapott parancsai csak a felkészülésre vonatkoztak. Maga a támadás még távolinak tűnt. de addig is elégtételt , kellett szereznie a réthei rajtaütésért, és sáncvonalat kellett építenie Pozsony védelmére, Réthétől északra és délre. A falunak az volt a szerencséje, hogy a húszfőnyi labanc csapatból tizenkét gyászvitéz megholt, nyolcai fogságba vetettek, senki sem vihette hírét a faluban történteknek. A kurucoknak adott élelemről, Matyi harangozásáról senki sem beszélt. Ezért csak az történt velük, ami a Pozsonyt környező más falvakkal. Anna és Matyi épp az erdőből, rőzseszedésből jöttek, amikor Herbert von Hallstadt ezredest, válláról lecsüngő fehér köpönyegét, piros selyembélését megpillantották a szőlődomb alatt, és mögötte a négy század vértest s a hat század gyalogost. Hallstadt ezredest is törzstisztek. katonák követték, de nehéz lenne róluk is olyan részletező képet festeni, mint Rákóczi kíséretéről. Pedig lelkűkben biztos különböztek egymástól a szerencsétlenek, kék szemük, szőke és parókás fejük még nem tette egyformává őket. A ftatalabbjában talán még jobb érzés is csírázhatott, valami a részvétből, a hitből vagy a szánalomból; de az a parancs, amely legázolásunkra küldte őket, mégis egyformává silányította valamennyit. Nincs olyan emberi érték és jellemvonás, amely el ne pusztulna egy rossz ügy szolgálatában. Hogy gyűlölte von Hallstadt ezredes ezeket a rongyos kis magyar falvakat. Ha a stájerországbeli birtokára, három szép falujára gondolt, a magas kőházakra, a zöld zsalugáterekre, a kocsmából kihangzó rézfúvókra és a lengő, tarka, vasárnapi szoknyákra. . . Odáig már nem jutott gondolkozásában, hogy mi és ki okozza a réthei szegénységet, a vályogfalakat, a zsúptetőket, a sivár udvarok nyomorúságát. . . Hogy ő. éppen ő és Bécs és Karintia, Stájerország, a császár és az osztrák főrendek szívták ki Inezédi úrral együtt ennek az örökké robotban élő kis falunak a zsíiját, erejét. Pattogó, gyakorlatot vezénylő módon szólt Hallstadt ezredes a segédtisztjéhez. — Ki tudja? Ha valóban a rablók támadnak, talán épp ez a falu lesz Pozsony bástyája és Pozsony Bécs kapuja. Ezt jól jegyezze meg, Miller kapitány! — Ezzel a stratégiai bölcsességgel kimerítette gondolatainak egész tárházát.. . Kiegyenesedett, és parancsot adott: — Kapitány úr.. . minden erőt a falu megerősítésére. Pontosan a hadmérnök úr rajzai szerint. Sáncmunkára rendeli az egész népséget. Minden parasztot! Ez a legkevesebb, amivel ezek a tetvesek megfizethetnek! Megértette? A százados kihúzta magát és tisztelgett: — Parancsára, ezredes úr! Pihentek a földek, gyorsan nőtt a gaz, bőven esett, bőven áztatta a földet, és bőven verte a munkájától elvont, sáncot ásó. átkozódó réthei népet. A fiatalok ástak, az asszonyok háncskosarakban hordták a földet, az öregek döngölték a felhányt töltést, a legerősebbek szálfákat, cölöpöket hurcoltak. A töltés tetejére őrmestereket állítottak, bottal járkáltak fel-alá. (folytatjuk) *Reca, ‘Bratislava, *Nitra, *Nové Zámky, A HŐ ÉVKŐHYVE 1982 FELHÍVJUK OLVASÓINK FIGYELMÉT, hogy kiadóvállalatunk, a Zivena raktárkészletében még van néhány példány a Nö 1 982-es évkönyvéből, amelyet 25 százalékos kedvezménnyel, példányonként 15.— Kcs-ért megvételré kínál. A NŐ 1982-es évkönyvét az egész család szívesen forgatja, hiszen olyan írásokat kínál olvasóinak, amelyek a család, az otthon, az öltözködés, a háztartásvezetés, az életkörnyezet mindennapi gondjaival-örömeivel foglalkoznak; az egyenrangú, egyenjogú kapcsolatokra épülő házasság és család életéből merítenek. A szlovákiai várak története, versek, novellák, ismeretterjesztő írások, keresztrejtvények, tesztek, hobby-tanácsok — a család valamennyi tagjának hasznos és kellemes időtöltését szolgálják. Megrendeléseiket postai levelezőlapon a következő címre küldjék: Vydavatefstvo ZIVENA, Nálepkova 15. 812 64 Bratislava. A levelezőlapon ne felejtsék el feltüntetni pontos címüket és a postai irányítószámot! A megrendelt évkönyvet postafordultával kézbesítjük! FOLYÓIRAT Az SZLKP KB politikai, gazdasági és kulturális hetilapja, a Nővé Slovo idei 24-es számának Nedeía című mellékletében Mila Haugová bevezetőjével és fordításában csehszlovákiai magyar költők verseiből közöl válogatást. A tizenkilenc versből és négy képzőművészeti alkotásból készült összeállítás a Megközelítések címet viseli, nyilvánvaló utalással a tavalyelőtt megjelent fiatal csehszlovákiai magyar költők és képzőművészek antológiájára. Barak Lászlótól és Molnár Lászlótól egy, Lunczer Gabriellától két, Karsay Katalintól és Soóky Lászlótól három-három verset olvashatunk. A fentiek mellett Kulcsár Ferenctöl két, Tóth Lászlótól három, Mikola Anikótól négy verset publikál míves szlovák fordításban Mila Haugová, aki nyilván azért fűz szűkszavú, de pontos jellemzéseket a nyolc költő verseihez, mert, mint írja: „nem szívesen beszélek a jó költészetről, főleg a jóról nem, amelynek önmagától. Önerejéből kell hatnia az olvasóra ..Dúdor István két grafikájához, valamint Kádár Kata A fa beszéde és Kukorica Jancsi Prológus III. című szobrához sajnos nem fűz megjegyzést. Ha így tett volna, nyilván felismeri, hogy a Kádár Kata és a Kukorica Jancsi című szobrokat Lipcsey György faragta. Persze, e szeplő nem gyengíti az összeállító követésre méltó szándékát, szelektálásának értékét, fordításainak rangját és a lap törekvését. -szigeti-NŐVÉ SLOVO í I Johann Georg Mendel cseh természettudós, a genetika megalapítója 160 évvel ezelőtt, 1822. július 22-én született. Július 24-én emlékezünk meg id. Alexander Dumas francia író születésének 180. évfordulójáról. 1857. július 24-én született Henrik Pontoppidan Nobel-díjas dán író. Miloé Kmo szlovák írót július 25-én köszöntjük 60. születésnapja alkalmából. Harminc évvel ezelőtt, 1947. július 25-én kezdődött Prágában az első világifjúsági és diákfesztivál. Prágában, a Magyar Kulturális és Információs Központban a Móra Könyvkiadó és a prágai ifjúsági és gyermekkönyvkiadó, az Albatros rendezett közös kiállítást. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Magyarország csehszlovákiai nagykövete. Kovács Béla, a CSKP KB kulturális osztályának vezetője, Miroslav Miler és Óta Holan, Csehszlovákia kulturális miniszterhelyettese. Hrusková Milena
