Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-15 / 25. szám
A Duna Serlegért tizenhatodszor kiírt nemzetközi táncversenyen két legjobb hazai párosunk újra bizonyított. A Pasteková-Dekánek pár a latin-amerikai és a standard táncokban is második lett, a Dobrovolná-Posar páros pedig első helyet nyert a standard táncokban, ők kapták meg a Duna Serleget. Dana Pasteková és RNDr. Miloslav Dekánek háromszoros csehszlovákiai és tizenegyszeres szlovákiai bajnokok latin-amerikai, egyszeresek standard táncokban; 1978- ban Miskolcon a szocialista államok nemzetközi táncversenyén első díjat nyertek. Arról beszélgetünk velük, hogyan jutottak eddig. Miloslav Dekánek már iskoláskorában népi táncokat táncolt, a gimnáziumban pedig a Kultúra és Pihenés Parkjának tánckörét látogatta, s később bekerült a társastánc-klubba. Ezzel kezdődött el élete álmának beteljesedése. Bár a Dimitrov Vegyi Müvek programozójaként dolgozik, s ezzel a szakmával, a matematikával, a számítógépekkel sehogyan sincs összefüggésben a tánc, ö kedvteléseként mégis három dolgot említ: tánc, zene, kibernetika. Danka életében az első „szabad egy táncra?" 16 éves korában hangzott el. Igaz, már ötévesen megtanulta a televízióból a charlestont. — Egy táborban Milossal együtt segédvezetök voltunk. Tudtam róla, hogy már egy éve a társastánc-klub tagja. Amikor kultúrműsort készítettünk, javasolta, hogy próbáljunk meg együtt betanulni egy szép táncot. Három óra alatt megtanultam a cha-cha-cha-t, a keringőt, a polkát. Nagy sikerünk volt, s engem kezdett érdekelni a tánc. Ezért Bratislavában Milos invitált a klubba. Éppen tíz évvel ezelőtt... És egy évre rá megnyertük első versenyünket. A Dimitrov vegyimü társastánc-klubjának tagjai. Hetente három alkalommal gyakorolnak. Jelenleg külön-külön, mert Milos katonai szolgálatát tölti. A Duna Serlegre csak három nappal a verseny előtt jött haza, e rövid idő alatt kellett hát „összeérniök". Szerencse, hogy Danka férje. Gustáv Pasteka az edzőjük is Stiavnicky mérnökkel együtt, így ő segített „társassá" tenni az edzéseket. Danka másik kedvenc időtöltése a varrás, Sfastná Hedviga mérnökkel tervezik és varrják a táncruhákat is, ami bizony elég nagy hozzáértést igényel, hiszen csak a standard táncokhoz készült habruha alsószoknyájához 30 méter tüll kell. Egy ilyen ruha szállítása sem egyszerű dolog, hatalmas, léggömb formájú zsákban követi a ruha táncosnőjét a nem is rövid utakra: Karlovy Vary-i, kassai (Kosice), zilinai, sokolovi versenyeken kívül valamennyi szocialista országban versenyeztek vagy vendégszerepeitek, voltak Svájcban, Innsbruckban az Európa-bajnokságon, Londonban és Koppenhágában a világbajnokságokon. A Duna Serlegért 1975-töl versenyeznek. Legszebb élményeik Mexikóhoz fűződnek, ahol a SZSZK Kulturális Minisztériumának jóvoltából egyhónapos tanulmányúton voltak. Az ottani népi táncokkal ismerkedtek, s az ott ellesett elemekkel gazdagították műsorukat. Bár a latin-U KÉT GYŐZTES amerikai táncok többszörös bajnokai, Milos mégis a standard táncokat, főleg a slowfoxot részesíti előnyben. A latin-amerikai táncok közül a rumbát szereti. Danka a passo doblet és a cha-cha-cha-t. Danka ma már nevetve emlegeti egyik legkellemetlenebb élményüket. — Egy szlovákiai bajnokság alkalmával nyertünk a latin-amerikai táncokban, s az eredményhirdetés után szambát táncoltunk. Az utolsó taktusra nagyot akartam fordulni, s Milos sem tudta megakadályozni, hogy ülve fejezzem be a produkciót. Nem lehetett kijavítani, korrigálni az esést, hisz éppen elhallgatott a zene. A közönség nagy tapsban tört ki. S mivel az egész idő alatt senki nem botlott meg, a műsorvezető örömmel mondta, hogy most már igazi versenyt tudhatunk magunk mögött, mert legalább egy pár elesett. Az öltözőben a kollegák nem akarták elhinni, hogy nem volt előre megbeszélt esés, hisz pontosan az utolsó taktusra maradtam a földön ... Iva Dobrovolná és Martin Posar mérnök kétszeres országos és az utóbbi három évben cseh bajnokok a standard táncokban. Iva, aki jelenleg a Prágai Közgazdasági Főiskolán tanul, már gyermekkorában kezdte, ritmikus sportgimnasztikával. A zbraslavi táncklubban ismerkedtek meg Martinnal — aki földmérnök a talajjavítási kutatóintézetben — s 1975-től együtt táncoltak. Szeretettel emlékeznek a klubra, ahonnan ugyan nem került ki sok tehetséges pár, de nagyon jó kollektíva volt, a tánc pedig szórakozást jelentett. Ott látta őket táncolni a prágai klub vezetője, s nemsokára meghívást kaptak egy rövid bemutatkozásra. Félig nevetve, félig bosszúsan emlékezik visza erre a napra Iva: — Úgy mondták, az évszázad legrosszabb időjárása volt azon a napon. Mire kiszálltunk az autóbuszból, a szép ruhám ronggyá mi meg bőrig áztunk. Szánalmas látvány lehettünk, de jóra fordult minden, szedett-vedett kölcsönzött ruhákban táncolva is bevettek bennünket a klubba. Így feljebb kerültünk, most Prágában a Vasutasok Központi Kultúrházának Takt klubjában táncolunk. Hetente négyszer gyakorolunk, annyit, amennyi napi kétórás gyakorlásnak felel meg. Edzőnk Karel Havlícek. Eddig voltunk már az NDK-ban, az NSZK-ban Európa- és világbajnokságokon kétszer Dániában és kétszer a Szovjetunióban. Ezeken a helyeken a Borostyánkő Serleg és Borostyánkő Tenger dijakat nyertük el. Duna Serlegen először vagyunk, s így nagyon jó érzés az első díj . . . • Stanislav Pékár felvételei PLEVA ÉVA sebei megostromolták a lelkemet. és elvették az eszemet, ezért feledkeztem meg igaz kegyéről. asztalához törtéht szíves hívásáról. . . A nyitrai* várkapu és a vámház között kalmárok házai, raktárai, kocsiszínei sorakoztak, és az egymásnak támaszkodó kőépületek között egy pihenő kocsma is volt, érkező és induló katonák, vásárosok mindennapi megállóhelye. Ütött-kopott háromlábú székek, kecskelábú asztalok, egy ezerszer megdobált kármentő, a mögött csap és csapos, borszagot árasztó megfeketedett hordók fogadták a betévedőt. A sarokban egy szál cigány fújta keservesen a dudáját. Füstös képéből, mint drágakő, ragyogott ki fekete, szomorú szeme. A hadak útján került ide a Háromszéki-havasokból, a duda egyhangú. majd felrikkanó danája valamikor havasalföldi birkanyájakat kísért, nem kuruc legények harci kivonulását. No de ki végezhette be ott az életet, ahol megszületett, olyan világban, amelyben minden a kardon, a forgandó hadiszerencsén múlt. A sunyi kocsmáros a sarokban ülő szekeres kupeceknek viszi most a teli kancsót. Az egyik: vérszívó, számító, szikár alak már menni készül, tizet, és császári ezüstöt vet az asztalra. Legurul a pénz. utánakap a kocsmáros. Három őrszolgálatos kuruc ül a szomszéd asztalnál, s a borra szomjas emberek merev tekintetével kísérik a teli kancsó útját. Szegény flótások. Egy-két rézlibertás lapul a zsebükben. A kocsmáros feléjük néz. feldobja és elkapja a császár képével ..díszített" ezüstöt, és nem céltalanul fordul a katonákhoz: — Ez a pénz... az ezüst — én mondom kendteknek —. nem a kongó! Felnyílik az ajtó. Bornemissza. Lányi. Suhajda. a Réthét* megjárt csapat tódul be a friss levegővel a füstös és büdös kocsmába ... A kurucok mellé telepednek. A köszöntő bólintások után egy zömök, igen ragyás, vállas pattantyúsból kitör az eddig féken tartott harag. Magos sisakját a földhöz vágja vad. emberölő dühében: — Halljátok, mit ugat? Nem ad ez bort a rézért. Elvérezhetsz tőle. de ő kötöző gyolcsot sem ad, csakis ezüstért. Mi pedig három libertásért lődözzünk, vérezzünk, szolgáljunk. hóban-fagyban. télen és nyáron ... Bornemissza feláll, és a háborgó pattantyús mellé telepszik. — A kuruc nem kupec, nem ezüstért forog a csatában. A másik ágyús megsokallja még Bornemissza rövid szavalatát is. — Nem ezüstért, az igaz, de mégiscsak keserűség, hogy ezeknek sültre, borra, mindenre telik, minekünk meg semmire!... Bornemissza a szeme sarkából odaint Lányinak. — Nem-e? Megnézzük! Hé, kocsmáros, ide! A kocsmáros a kancsókat töltögeti, kemence formájú lánya pedig hozza és viszi a kupákat. — Hívják, édesapám! — mondja riadtan a lány a harsány kiáltozásra. A kocsmáros csak ímmel-ámmal iparkodik Jánosék mindeddig elkerült asztalához. Bornemissza János lassan, tempósan feláll, kihúzza a derekát, és núntha parancsot adna: (folytatjuk) * pártfogással, ** visszafizessen, * szálláscsináló és élelmező altiszt, * Nina, * Reca (nő 17)
