Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-03-30 / 14. szám

ven MUDr. Matej Hindik nőgyógyász Tavaly ősszel tizenöt cseh és szlovák orvos hathetes tanfolyamon vett részt a Szovjetunióban. Hivatásuk gyakorlása mel­lett valamennyien egészségügyünk szerve­zői, egészségügyi intézetek vezető tiszt­ségviselői. Tanulmányútjuk célja a különfé­le típusú szovjet egészségügyi létesítmé­nyek gyakorlati irányításának és szervezé­sének megismerése volt. A küldöttség tag­jai már korábban részt vettek egy hosz­­szabb, háromhónapos tanfolyamon Moszkvában. így nem idegenekhez és nem is idegenekként érkeztek a szovjet főváros­ba. A Szovjetunióba látogató csoport tagja volt MUDr. Matej Hladik nőgyógyász, a károlyfalusi új poliklinika igazgatója is, akit olvasóink a Barátnő hasábjairól ismerhet­nek. Vele beszélgetünk el tapasztalatairól, azok alkalmazásának lehetőségeiről hazai viszonyaink közepette. Az orvos úgy él a köztudatban, mint fehér köpenyes személy, aki pulzusun­kat tapintja, szívverésünket hallgatja és receptet ir. Pedig a gyógykezelést gyak­ran számos bonyolult szervezési problé­ma megoldása előzi meg .. . — Igen. Hiába lennének kiváló orvosa­ink, kórházaink, műszereink, gyógyszere­ink, ha a beteget nem állna módunkban kellő időben orvosi ellátásban részesíte­nünk. Az emberi élet megmentése sokszor perceken múlik, a gyors orvosi segély pe­dig alapos, körültekintő szervezést igényel. A Szovjetunióban tett látogatás során az egészségügyi ellátás irányítását és szerve­zését teljes egészében tanulmányozták? — Elsősorban a közép-, azaz a mi járá­sainknak és nagyobb városainknak megfe lelő szinten. Foglalkoztunk az irányítás, a tervezés és a szervezés elméleti és gyakor­lati kérdéseivel, valamint az ezzel kapcso­latos gazdasági problémákkal. Természe­tesen tudományos-szakmai tapasztalat­­cserére is szakítottunk időt. S nemcsak mi gyarapítottuk ismereteinket, hanem a szovjet kollégák is rendkívüli érdeklődést tanúsítottak a csehszlovák egészségügy irányítása és szervezése iránt, s nem ta­gadták, hogy nagy figyelemmel kísérik a nálunk bevált módszereket. Sok elismerő szó hangzott el a szocialista egészségü­gyünk szervezettségéről. Országaink eltérő körülményei ellené­re is bizonyára akadnak átvehető, köl­csönösen alkalmazható módszerek. — Természetesen. Vegyünk egy egé­szen egyszerű példát: a Szovjetunió egész területén azonos számon hívható a mentő­­szolgálat. Moszkvától kezdve a legkisebb városkáig, faluig. Nálunk nem egy esetben mennyi időt vesz igénybe csupán a tele­fonszám kikeresése! Pedig gyakran minden másodperc drága! A szovjet mentőszolgálatnak — tekin­tettel a nagy területekre és távolságok­ra — megvannak a sajátosságai. Akad­nak így is általánosítható tapasztala­tok? — Az óriási távolságok és éghajlati vi­szonyok valóban a mieinktől eltérő megöl dósokat igényelnek. A mentőautókon kívül például igénybe vesznek helikoptereket, vízi járműveket, sőt szánokat is. Persze ez csak műszaki kérdés. Ám megemlíteném a novokuznyecki mentőszolgálatot, ahol fi­gyelemreméltó újdonságot vezettek be. Az első érdekesség, hogy az ügyeletes, aki a bejelentést felveszi, igyekszik előzetes di­agnózist megállapítani. Eredeti módon: a diszpécser tapasztalt egészségügyi közép­káder, tehát nem orvos. Előtte egy táblán, alaposan kidolgozott, rendszerezett kérdé­sek. A bejelentő válaszai alapján bizonyos lehetőségeket folyamatosan kizár, egészen addig, amig el nem jut egy előzetes kór megállapításhoz. Nem felesleges időfecsérelés a sok kérdezősködés, hisz addig a mentőautó már száguldhatna, és az orvos úgyis megállapítja a diagnózist? — Éppen itt következik a lényeg. A men­tőszolgálat szakosított. Öt szakmai csoport létezik: traumás esetek (sérülések) sokkos esetek (szívinfarktus, agyvérzés), idegi jel­legű megbetegedések, nőgyógyászat-szü­­lészet és gyermekbetegségek. A diszpé­cser az előzetes kórmegállapítás szerint küldi ki a megfelelő szakcsoportot. Minden csoportban van egy szakorvos, egy nővér és egy gépkocsivezető. A mentőautók is a szakosításnak megfelelően vannak felsze­relve, például infúzió, sebészi beavatkozás lehetőségével. így a beteg ellátása gyor­sabb, már az úton megkezdődhet. Ennek a diszpécser-szolgálatnak még egy előnye van: ha egyszerre több hívás érkezik, a távdiagnózis alapján megállapítják az igé­nyelt segélynyújtás sürgősségi sorrendjét is. így megint az részesül korábban orvosi ellátásban, akinek az állapota ezt inkább megkívánja. A bejelentéseket, illetve hívá­sokat és a diszpécseri diagnózist magnó­szalagra veszik, így utólag ellenőrizhető az előzetes diagnózis helyessége. Gyümölcsöztethető-e ebből valami hazai viszonyaink közepette is? — Tervbe vettük hasonló mentőszolgá­lat megszervezését Szlovákia fővárosában — Bratislavában. Négy ilyen diszpécser­­központot tervezünk: a Bezruc és a Smidke utcai, a Karlova Vés — Záluhy-i és a petr­­zalkai kórházban. Feltehető, hogy ezzel is tovább javul az egészségügyi mentőszol­gálat fővárosunkban. Bizonyára szakmai látnivaló is akadt... — Láttunk néhány valóban érdekes, vi­lágszínvonalú egészségügyi létesítményt. Ide sorolnám a Moszkvai Rákkutató Intéze­tet a legkorszerűbb felszereléssel. Saját szakmámban főképp a moszkvai és a jere­váni szülészeten akadt látnivaló. Itt több szakmai érdekesség is megragadta a fi­gyelmünket. így például a monitor, amely lehetővé teszi a szülő mama és a magzat szívműködésének állandó figyelését. A fö­­növér az irányitópultnál ül, állandó kapcso­latban van a páciensekkel, figyelemmel kísérheti a szülés utáni állapotukat. A szü­lészet előcsarnokában pedig a leendő vagy már tényleges apák rendelkezésére video­telefon áll, ezen keresztül beszélhetnek élettársukkal a szülés után, s láthatják a boldog mamát és gyermeküket is. Befejezésül ? — Talán annyit, hogy hat hét alatt sokat láttunk, hallottunk. Mindebből a gyakorlat­ban folyamatosan sok mindent kamatoz­tathatunk. A tanulmányút a tapasztalato­kon kívül azt is eredményezte, hogy az egészségügy irányítását és szervezését más és több szempontból volt alkalmunk látni. így szükségszerűen születnek az ötle­tek új, korszerűbb és intenzívebb módsze­rek alkalmazására a lakosságnak nyújtott egészségügyi szolgáltatásokban. Ez pedig szocialista társadalmunk egyik leghumá­nusabb küldetése. Nádasdi Éva Szülészeti és nőgyógyászati tudományos kísérleti intézet Jerevánban. Lassan ejti a szavakat Bornemissza János, mert parázsként égeti őt minden, amit be­szél. S amit el se mond. az még fájdalma­sabb . . . Hisz nem vak Fekete Mihály, látja ő a rongyos, karddal hasogatott kuruc dol­mányokat. a tátogó talpú roggyam csizmá­kat, a kenyeret alig sejtető iszákokat. Az üres. nem kotyogó kulacsok is ínségről ta­núskodtak. Hogyan? (gy tartja a fejedelem hűséges kurucait, talpasait, ilyen sorban, ilyen koszton? Szótlan előkotor a zsákjából Fekete Miska egy jókora sózott szalonnát, görbe bicskája úgy vagdalja a darabokat, mint a vajat. A szürke só durva szemcséi szebben csillognak, mint a gyémántok. Lega­lábbis a megéhezett kurucok és erdeiek sze­mében ... És hogy a kínálás rossz ízét elvegye. Fekete Miska a maga dolgáról is morgott egy' sort: — ... A mi sorsunk se lakodalom . .. mindig az erdőben, a nádban, szeretőnk a kardunk, a kaszánk, azzal alszunk, azt ápol­­gatjuk . . . Hiába segíted a szegényt, a mi hírünk mégse más. csak kóbor, lézengő ha­­ramja ... Ezért is a labancnak fizetünk, a sok legyalázásunkért. a rongy életért. No de mit ér az átok .. . Olyan ez a cudar élet. mint a kurta pipám: szutykos. keserű. — Ezzel már tömküdi is maga faragta meggyfa pipáját a háborgó Fekete Miska. Törekes dohánya megfullasztja a keserűségét, bodor, büdös füstfelhője gondolatokba kergeti Bor­nemisszát. Suhajdát, a kél egymás mellett heverő, cimboráló és falatozó éhes csapatot. Ahogy a nap fölfelé halad kiszabott pályá­ján. visszahúzódnak a fák közé. bokrok tövébe heverednek. lehajtják a fejüket, szun­dítanak egyet. Az erdő szüntelen zsongása altatja el őket. Ámbár nem kell altatódal annak, akinek az éjszaka a menetideje . .. Délután felé Bornemissza János távoli, de jól odacsendülő hangokra riadt fel. Felkapta a fejét a maga alá gyűrt dolmányáról. Harang­szó? A réihei templomé. Csak az hangzik ide. másé soha. Tudta jól, hisz ez az erdő volt a réthei kölykek örökös birtoka. Kutya­bőrrel meg nem erősített, mégis valóságos, senkitől sem háborgatott donációja.** János oldalba taszította az alvó Suhajdát, aki egy puha. porhanyós vakondtúrásra hajtotta le a fejét. — István, le. hallgasd csak. nem Réthéről szól? Suhajda öklével törli az álmot gyulladt szeméből. — Onnan, csakis onnét! — Tűz lenne, vagy mi? — töri a fejét Bornemissza, de Fekete Mihály felel neki. Csontos, girhes lovát már vezeti is, nyergeli is . . . — Nem tűz ez, hanem nyúzás, falurablás. Ötszörös dézsma. —folytatjuk— * bratislavai, * Reca. ** adománya (FTött)

Next

/
Oldalképek
Tartalom