Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-03-30 / 14. szám
^kommentárunk ^ fKÉTSZÁZEZREN TOKIÓBAN Kétszázezren tüntettek Tokióban az atom- és a neutronfegyverek ellen, követelve, hogy az ilyen fegyverekkel rendelkező országok írjanak alá egy szerződést mely biztosíték a teljes leszerelésre, egyelőre pedig a tömegpusztító fegyverek bevetését tiltaná. A tiltakozó nagygyűlésen újra kifejezték, hogy egy háború, amelyben felhasználnák az összes létező fegyvernemet, tulajdonképpen a földi élet teljes pusztulását jelentené. A nagygyűlés napján indult a japán külügyminiszter, Josio Szakuraucsi ötnapos hivatalos látogatásra az Amerikai Egyesült Államokba, ahol elsősorban a nemzetközi helyzetről lesz szó. Mindenki tudja azonban, hogy látogatásának igazi célja rendbe hozni a két ország közötti — enyhén szólva feszült gazdasági helyzetet Azt is tudja mindenki, hogy Japán a NA TO-országoknál is többet tett a Szovjetunió elleni gazdasági szankció-hadjáratban, amelyet az USA hirdetett meg. Az is nyilvánvaló, hogy már az említett szankciók is az amerikai—japán gazdasági helyzet javítását akarták szolgálni IJapánnak az Egyesült Államok a legnagyobb kereskedelmi partnere), hiszen a közvélemény ellenére születtek. Akkor a japán szakszervezetek még csak azzal vádolták a kormányt, hogy politikája jobbra tolódik, az egyre hangosabb militarista-monopolista köröket támogatja. A szovjet szakszervezetek kongresszusán Leon y id l/jics Brezsnyev bejelentette a rakétatelepítési moratóriumot, amelyben a Szovjetunió egyoldalúan kötelezi magát, hogy további rakétákat nem telepít európai területekre. A japán kormány egyetemben az amerikaival azt az álláspontot képviseli, hogy a Szovjetunió lépése „látványos gesztus", s teheti, mert előnye van a fegyverkezésben, így ez egy újabb „félrevezető hadművelet". A tokiói nagygyűlésen a szónokok nem hivatkoztak a Szovjetunió moratóriumára. Sem erre az újra, sem a korábbiakra, csak éppen, szinte szó szerint felsorolták a kötelező lépéseket, amelyeket a Szovjetunió javasolt a béke megőrzése érdekében, az értelmetlen és veszélyes fegyverkezési hajsza megállítására, a leszerelési folyamat meggyorsítására, s végső célként a teljes leszerelésre. A szónokok nem vádolták a japán kormányt külpolitikájáért, nevezetesen az amerikai orientációért, de követelték, hogy mindenkivel, aki a békét óhajtja, jó viszonyban legyen, minden országot, amely a leszerelésért, az atom- és a neutronfegyverek betiltásáért folytatott harcban bármit is tesz, támogassa, s azokkal alakítson ki jó viszonyt, bővítse az együttműködést, akik nem akarnak többé Hirosimát és Nagaszakit. Kétszázezer ember értett egyet a szónokokkal milliók nevében, a japánok millióit képviselve. Japánban néhány hónapja rossz szemmel nézik az Amerika-ellenes hangulatot ugyanakkor a Szovjetunió békepolitikáját támogató demonstrációk, tüntetések sem kívánatosak. Nos, a tokiói nagygyűlés szervezőit egyikkel sem vádolhatják, nem hivatkoztak egyik országra sem. Csak békevágyukat tolmácsolták azok, akik átélték Nagaszakit és Hirosimát s azok, akik ilyen hagyományokat (is) őriznek. Akik meglátogathatják a lágereket, ahol az ibakusik, az atomrobbanás sérültjei tengetik életüket. Hogy mégis állást foglaltak valamelyik ország politikája mellett, felszólítva saját kormányukat normalizálni ezzel az országgal a kapcsolatokat? Igen, de ez nem a japán emberek „bűne". Ez a Szovjetunió békepolitikájának eredménye. (neszméri) A cél a gazdaság fejlesztése, az életszínvonal emelése Moszkvában, a Kreml Kongresszusi Palotájában március 16-tól 20-ig tartották a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusát. A 130 millió szovjet szakszervezeti tagot képviselő 5025 küldött az ötnapos tanácskozáson megvitatta a szakszervezetek tevékenységét a legutóbbi, 1977-ben megtartott kongreszszusa óta, és az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai alapján kitűzte a szakszervezeti munka új feladatait. Az egész kongresszusra, amelyen számos külföldi delegáció is részt vett (a csehszlovákot Karel Hoffmann vezette, a magyart Gáspár Sándor, aki egyben a Szakszervezetek Világszövetségét is képviselte), a tárgyszerűség és a konstruktivitás volt a jellemző. A vitában több mint negyvenen szólaltak fel, a hat munkacsoportban pedig további 114 küldött tolmácsolta megbízói véleményét. A küldöttek egyértelműen és egyhangúan támogatták a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdasági és szociális politikáját, s ebből kiindulva fogalmazták meg a szakszervezetek legfontosabb feladatait. Célként tűzték ki a gazdaság további fejlesztését, a gazdaságosság, az effektives és a minőség javítását, amely a kővetkező fontos cél — az életszínvonal további emelése — alapja. A kongresszus küldöttei egyhangúlag fogadták el a világ többi szakszervezetéhez intézett levelet, amelyben felszólítják az összes szakszervezeti tagot a békéért folytatott harc támogatására, amely a földi lét legfontosabb jogát, az élethez való jogot biztosítja. A szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusának utolsó napján egyhangúlag fogadták el a küldöttek a föbeszámolót, az SZKP KB-nak írt levelet, a határozatokat, valamint megválasztották az új központi tanács 409 tagját. A világ legnagyobb szakszervezetének elnöke Sztyepan Szalajev lett, alelnöke pedig Vaszilij Prohorov. A kongresszuson adta át Leonyid lljics Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke és Ibrahim Zakarija, az SZVSZ főtitkára a Szakszervezeti Világszövetség aranyérmét. Gáspár Sándor kiemelte, hogy a kitüntetés is bizonyítja: Leonyid lljics Brezsnyev munkáját az egész szakszervezeti mozgalom elismeri. Leonyid lljics Brezsnyev, a kongresszuson elmondott beszédében terjesztette elő azt az újabb szovjet javaslatot, amely ezúttal az atomfegyverkezés befagyasztását szolgálja. A szakszervezeti mozgalommal és a szakszervezetek munkájával kapcsolatban pedig többek között ezt mondta: „A szakszervezeteknek munkájukban gyorsabban és energikusabban kell alkalmazkodniuk napjaink követelményeihez. Bátrabban kell foglalkozniuk az új gazdasági és társadalmi problémákkal, nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a tudományos eredményekre, és szüntelenül növelni kell aktíváik szakképzettségét. (...) Felmerülhet a kérdés: nem elavult-e a szakszervezetek azon feladata, hogy a dolgozók érdekeit és jogait védjék a dolgozók államában, amely az egész nép érdekeit és akaratát fejezik ki? Nem, nem múlta idejét. Szakszervezeteink, természetesen, a dolgozót nem az állammal szemben, a munkáltatóval szemben védik, ahogy az a tőkés országokban van. hanem a szovjet törvényeket sértő néhány személlyel és szervezettel szemben. A szakszervezeteknek azonban nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy ne alakuljon ki olyan helyzet, amelyben a dolgozó ember jogai csorbát szenvedhetnének." Leonyid lljics Brezsnyev beszélt még arról, hogy a szakszervezeteknek a feladata eljuttatni a dolgozókhoz, megértetni velük a szovjet párt és állam gazdaságpolitikájának lényegét, hogy azok megértve a feladatokat, támogassák és segítsék a párt gazdasági programjának megvalósulását. A szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusa újabb előrelépést jelent a párt és a néptömegek összeforrottságában, a szocialista demokrácia elmélyülésében, a Szovjetunió gazdasági és politikai erejének növelésében.-n A 12. hét a nagyvilágban Hétfő: A skót Munkáspárt konferenciát tartott a Perthben, amelyen határozatot fogadtak el a leszerelés támogatására. A küldöttek hangsúlyozták, hogy a Munkáspárt választási kiáltványának dominánsa az a követelmény lesz, hogy a konzervatív kormány fegyverkezési tervei minden jel szerint sztrájkokba ütközhetnek. Kedd: Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára felhívással fordult minden amerikaihoz, hogy kezdjenek akciókat az amerikai agresszió veszélyének elhárításáért a Karib-tenger térségében és Közép-Amerikában, s követeljék a terrorista kommandók lefegyverkezését és feloszlatását. Szerda: Tovább tart az aggasztó helyzet a libanoni-izraeli határon. Bejrúti napilapok hírt adtak páncélozott járművekkel és messzehordó ágyúkkal felszerelt izraeli csapategységek felvonulásáról a libanoni határvonal közelében. Elektronikus észlelőberendezéseket szerelnek fel, amelyekkel megfigyelhetik a katonai csapatmozdulatokat ebben a térségben. Csütörtök: A Le Figaro francia napilap hivatalos forrásokra hivatkozva közölte: Franciaország nem akarja, hogy a Nyugat kiélezze a Szovjetunió elleni gazdasági bojkottot. Ezt a francia fél tudtára adta annak az amerikai küldöttségnek, amely a napokban Párizsban tárgyalt. Francia vélemény szerint még a kereskedelem korlátozása is sokkal inkább sújtaná a nyugateurópai országokat, mint az Egyesült Államokat. Az amerikai küldöttségnek egyébként a brit szövetségeseket sem sikerült rávennie a Szovjetunióval szembeni diszkriminációs gazdasági intézkedések kiélezésére. Péntek: Arnoldo Bemal, a salvadori Forradalmi Demokratikus Front vezetőségének tagja egy olasz lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a jelenlegi katonai helyzetre a hazafias erők előretörése a jellemző, s megállapította, hogy a salvadori hadsereg több katonája a partizánok oldalára állt. Itt az ideje, hogy politikai tárgyalások kezdődjenek a válság rendezéséről — mondotta. A hazafias erők készek bármiféle előzetes feltétel nélkül tárgyalóasztalhoz ülni. Szombat: A kanadai közvélemény tiltakozása ellenére a kormány tárgyalásokat kezdett az Egyesült Államokkal az amerikai szárnyas rakéták és más fegyverrendszerek kipróbálásáról Kanada területén. A kísérletekre a kanadai—amerikai határon fekvő Primrose-tó vidékén kerül sor. A terület lakossága bejelentette, hogy a jövő héten tiltakozó akciókat rendez a fegyverkísérlet ellen. Vasárnap: Brüsszelben záródokumentum és a helsinki Záróokmányt aláíró 35 ország kormányához intézett felhívás elfogadásával fejeződött be az európai biztonsági és együttműködési nemzetközi bizottság háromnapos rendkívüli ülése. Bruno Kreiszky osztrák kancellár viszont a madridi plenáris üléssel kapcsolatban azt javasolja, hogy rekesszék be és hívjanak össze egy új konferenciát, amely a világpolitikában előállított új helyzet alapján tárgyalna az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről. (nö 6)
