Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-23 / 9. szám

találékonysága, amellyel hol a lábát borogatják százforintosokkal, hol fekete gyertyát gyújtva imádkoznak szerető férjért, hol szőrét tépik, hogy megjöjjön „a fiatalsága" és ikreket szülhessen.

Sőt a boldogságot előlegezendő még próba-esküvőt is rendeznek Erzsikének — amelyen természetesen maga a vőlegénységét nem is sejtő Béla nincsen jelen, hiszen ő is meg van rontva, s Ócsán ül a kolostorban, ahonnan csak akkor engedik ki, amikor majd az igazi esküvőre sor kerülhet — mondják a cigányasszonyok.

Erzsiké mégis boldog: fiatal emberek veszik körül, esznek-isznak, s a legújabb disco-zenére táncolnak körülötte. Földigérö fehér tüll menyasszonyi ruhájában, mirtuszkoszorúval a fején végül ő maga is táncra perdül — bot nélkül, ahogy egyébként járni sem tud. Joggal „bízik" tehát a „tudósasszonyokban", hogy minden kívánságát teljesítik, visszahozzák a „fiatalságát" és két ikergyereke is lesz — hiszen ha Szent Anna szülhetett 83 esztendős korában, ő miért ne? Mélyen vallásos és hiszi: „Istennek minden lehetséges"! A cigányok azonban két hónapra vállalták az összes kívánság — gyógyítás-férj-gyerek-boldogság — teljesítését, s mivel ez természetesen nem következett be, Erzsiké bezárta házának „rácsos kapuját" előttük s egyenesen a rendőrségre szaladt feljelenteni őket.

ONTÁS

ES

EMÉNYSÉG

Ferkovics Istvánné, Erzsiké, akinek „az a baja, hogy nem egyforma a két lába" — mint ahogy a filmen éneklik —, pestlőrinci bazárosként 65 esztendős korára takaros házat, kertet mondhat magáénak, vágya hát egy család: férj és gyerek, akik örökölhetnék mindezt.

Megtetszik neki egy futó vendége, s arról ábrándozik, milyen szép is lenne, ha a „Béla" elvenné. Hiszékeny teremtés lévén minden kínálkozó alkalmat megragad, hogy jósoltasson magának: gyógyulást, férjet, gyereket. Minél kedvezőbb a jóslat, annál többet fizet érte. Okos és tehetséges cigányasszonyok csapata veszi körül, akik felfedezve Erzsikében az aranytojást tojó tyúkot, elhitetik vele, „hogy meg van rontva, de nem Isten által, hanem rosszemberek által" — így tudnak rajta segíteni —, de ez sok pénzbe fog kerülni!

Erzsiké a szép jövő érdekében különféle varázslatokat és az ezzel járó anyagi áldozatokat egyaránt szívesen vállalja. Iszonyú magányát és szeretetéhségét valóban oldani látszik az életteli „szent emberek"

Sok-sok rendőrségi szembesítés, bizonyítékgyűjtés után a bíróságra kerül az ügy, addig azonban eltelik két esztendő, s a cigányok hatására önbizalmat kapott, parókákat, műszempillákat viselő Erzsiké élete is rendeződőfélben van: ha nem is Bélát, de egy másik rendes embert talált, két felnőtt gyerekkel. így az utolsó bírósági tárgyaláson visszavonja a feljelentést, hiszen a varázslat sikerült, ha nem is két hónap, de két esztendő múlva. így őt sem erkölcsi, sem anyagi kár nem érte, egyébként is ő reménykedett a gyógyulásban-férjhezmenésben-gyerekben, s a cigányok csupán segítettek mindezért imádkozni. Tehát azt a kis pénzt, amit ő jószántából, saját akaratából kiajánlott, tulajdonképpen megszolgálták. Egyébként is a varázslásokra, próbalakodalomra való bírósági visszaemlékezéskor rájön: a két hónap, amit a cigányok jóvoltából boldog reménységben töltött: élete legszebb időszaka volt. A film utolsó képsora: Erzsiké kertjében, virágzó tavaszi fák között ül, ölében a menyasszonyi ruhával, amelynek hiányzó hátát próbálja kiegészíte/