Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-23 / 9. szám
Igényesen minden szinten (A 3. oldal folytatása) Tudom, hogy az újvári járásból több jó példát tudna mondani az ilyen együttműködésre. De milyen a helyzet másutt ? Ezen túl: a kormány és a kulturálisügyi minisztérium Támogatja azokat az elképzeléseket, hogy egy-eg)! csoportot — főleg tánccsoportokról van szó, amelyeknek az igazán színvonalas munkához sok pénzre van szükségük, hiszen nem léphetnek fel stilizált ruhákban például — üzemek patronáljanak. Ilyen tekintetben pedig Újvúrott sem jobb a helyzet, mint másutt. Való igaz! Alig van olyan CSEMADOK-csoport, amelyet üzem patronálna, pedig Szlovákia-szerte már sok együttes működik üzem támogatásával. Talán ezzel is megmagyarázható, hogy nemzetiségi amatőr mozgalmunkban kevés az A-kategóriás együttes. És én nemcsak a tánccsoportokra gondolok. Mert az még nem patronálás. ha egy-egy szövetkezet vagy helyi nemzeti bizottság kölcsön adja az autóbuszt, esetleg próbahelyiséget ad valamelyik csoportnak, bár ezt a segítséget is nagyon értékeljük. Milyen az együttműködés a nemzeti bizottságokkal? Éppenséggel nem mondhatom, hogy rossz, viszont ha azt veszem alapul, hogy a választási programok értékelésekor a CSEMADOK-szervezeteket minden helyi nemzeti bizottság az elsők között említi, akkor azt kell mondanom, hogy a nemzeti bizottságok sokkal nagyobb figyelmet szentelhetnének és támogatást nyújthatnának helyi szervezeteinknek. Ebből kiindulva nagy hiba lenne, ha most csökkenne az érdeklődésünk a választási programok iránt, részvételünk azok teljesítésében. Teendőnk sokkal inkább az, hogy még aktívabban bekapcsolódjunk a javak megteremtésébe. viszont az eddigieknél sokkal határozottabban legyünk jelen az elosztáskor is. És milyenek a CSEMA DÓK egyéb „külkapcsolatai”, azaz együttműködése más törnegszervezetekkel. illetve az ukrán és a lengyel kulturális szövetséggel? A tömegszervezetekkel helyi és járási viszonylatban jobb az együttműködés, mint központi bizottsági szinten, különösen a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Szlovákiai Nőszövetség szerveivel és szervezeteivel való kapcsolatainkra érvényes ez. Adott tehát a központi bizottság feladata: gyorsan és alapvetően javítani ezeket a kapcsolatokat. Nagyon károsnak tartom az elzárkózás szemléletét és valóságát, mert ez magára hagyottságot és utaltságot is jelent. Márpedig nemzetiségi létünknek alig van olyan alapvetően fontos kérdése, amelyet a CSEMADOK önerőből tudna megoldani. A két másik nemzetiségi- kulturális szervezettel — friss tapasztalat, nemrég az ukrán szövetség vendége voltam a lengyelek szövetségének főtitkárával együtt — jók a kapcsolataink, aminek azért is örülök, mert valóban van mit ellesnünk egymástól, sőt több olyan feladat is akad, amelyet közösen intézve, egymást támogatva gyorsabban tudnánk teljesíteni, hamarabb célt érhetnénk. Ez a nyitottság, gondolom, más vonatkozásokban is érvényes lesz a CSEMA DOK-ra. Mert a legjobb akarattal sem lehet jónak minősíteni például a sajtó és a CSEMADOK eddigi együttműködését, még a nemzetiségi sajtótermékeink is kampányszerűen tájékoztattak a szövetség életéről Hivatásos színházunkat is inkább csak a személyes kapcsolatok kötötték a szövetséghez, intézményesen nem sok történt. És sorolhatnám. A színházzal kapcsolatban már konkrét dolgokat is. mondhatok. Helyi szervezeteink feladata lesz segíteni a közönségszervezésben, a színház vezetősége pedig vállalta, hogy az eddigieknél hatékonyabban támogatja majd amatőr mozgalmunkat díszletekkel, jelmezekkel, szakmai tanácsokkal. A sajtóval kapcsolatban még csak tervekről beszélhetnek. Sajtótájékoztatóinkat — többel is egy évben — szeretnénk az újságíró szövetséggel közösen szervezni. Még ezt megelőzően fel kell venni a kapcsolatot a Csehszlovák Tájékoztatási Irodával, és pedig úgy. hogy az áprilisi közgyűlésünkről már az adjon ki híreket. Röviden tehát: igen. érvényes lesz — annak kell lennie! — más vonatkozásokban is a nyitottság. Lezajlottak az évzáró taggyűlések a helyi szervezetekben, véget értek a járási konferenciák, következik a XIII. közgyűlés, amelyen értékelni kell az elmúlt időszakot, s meghatározni, hogyan valósítja majd mega CSEMADOK pártunk XVI. kongresszusának programját, hogyan juttatja érvényre a pártunk internacionalista politikája adta lehetőségeket a nemzetiségi tudat formálásában, az internacionalizmusra és a szocialista hazafiságra való nevelésben, ami a CSEMA DÓK legfontosabb feladatai közé tartozik. Néhány szót előzetesen erről is beszélhetnénk. Talán annyit, hogy pártunk és államunk legfelsőbb szervei pozitívan értékelik a CSEMADOK munkáját. Tevékenységünk szervesen illeszkedik az egységes kultúrpolitikai programba. Voltak és vannak- azonban olyan elvárások is, amelyeknek csak részben tudott a CSEMADOK elegei tenni. Ezekre bizonyára majd a közgyűlés is rámutat javasolva egyúttal megoldási lehetőséget is. A CSKP XVI. kongresszusának határozataiban központi feladatként határozták meg a minőségi követelményeket és az effektivitást. Ezért mondom én is. hogy igényes munkát fogunk megkövetelni minden szinten. Tudom, hogy általános, amit mondtam, de szeretném a többit a közgyűlésre hagyni, tehát a konkrét értékelési és a konkrét feladatok meghatározását is. Utána majd elbeszélgethetünk egészen konkrétan arról, mit és hogyan folytatni, min és miért változtatni. Már most benevezek arra a beszélgetésre, a mostani befejezéseként pedig még eg)', személyes jellegű kérdés: mit szól a családja új beosztásához, illetve milyen változást jelentett kinevezése a magánéletében? Magánéletemben talán annyit, hogy több a szabad időm. mint eddig volt. Ugyanis naponta utazom. s a vonatban töltött két óra sok mindenre jó. A családnak nem jelent különösebb változást. A gyerekeket mindig is önállóságra neveltük, mert feleségem. Mária is elfoglalt ember. Zoltánk fiunk, a legidősebb, már érettségire készül, aztán az egyetemre, gazdasági és regionális földrajzot szeretne tanulni. Ági és Árpád még az újvári magyar tanítási nyelvű alapiskola tanulója. Ági hetedikes, óvónőnek készül, rajzol, énekel, táncol — és meséket ír. Árpád negyedikes, ő is tagja a gyerektánccsoportnak. ezenkívül vízilabdázik. Egyébként mind sportolnak, ez anyai örökség. Köszönöm a beszélgetést! Sokrétű, felelősségteljes munkájúhoz pedig kívánok jó egészséget, erős kitartást és sok sikert! NESZMÉRI SÁNDOR kommentárunk r MEGMENTENI A PÁRBESZÉDET — FOLYTATNI A „ZÖLD KÖNYVET" Már hét év (mi több, az előkészítésével éppen tíz!) telt el azóta, hogy Helsinkiben, a Finlandia palotában a harminchárom európai állam (Albánia kivételével). valamint az Egyesült Államok és Kanada kormány-, illetve államfői aláírták az európai együttműködésről és biztonságról szóló diplomáciai csúcstalálkozó záróokmányát. az ún. Zöld könyvet. Ez a: esemény — amelyen „a kontinens történelmében először történt meg, hogy nem győztesek és vesztesek, hanem egyenrangú felek ültek tárgyalóasztalhoz ” <Leonyid Brezsnyev) — kétséget kizáróan bizonyította hogy a reálisan gondolkodó államférfiak, keleten és nyugaton, megértették : az élet és a haladás egyetlen lehetséges változata a tarlós béke. A nem minden áron való. de a kölcsönös együttműködéssel avagy ésszerű kompromisszumokkal építhető béke. 1975-ben írtuk Helsinkiről: ..Senki sem vonhatja kétségbe, hogy hatalmas lépés a haladás útján, embermilliók ősi békevágya beteljesülésének jogos reménye. Annál is inkább, mivel az aláírással az európai államok nem pontot tettek egy fejezet végére, hanem olyan alapállást foglaltak el. amelyből közös erőfeszítéssel, a kollektív felelősség vállalásával léptek rá a világbéke felé vezető útra”... Most. amikor Madridban immár második plenáris ülésre gyűltek össze a Záróokmányt aláíró államok képviselői, hét évvel ezelőtti reményeinkben némiképpen megcsalatkozva tekintünk a tárgyalásokra. Ám lássuk, milyen helyzet alakult ki azóta, mit mutat ma az ábra! A szocialista országok küldöttségei ismét határozottan elítélték a tőkés országok, elsősorban a NA TO-tagállamok kísérleteit, amelyek arra irányulnak, hogy a tanácskozást propagandacélokra használják fel s beavatkozzanak Lengyelország beliigyeibe. Annak idején is voltak az imperializmus legreakciósabb köreiben ünneprontók: néhány szenátor akkor azt tanácsolta Ford elnöknek, el se menjen Helsinkibe, a koreai háború egyik tábornoka meg arról cikkezett, hogy „milyen veszélyes az enyhülés”, a maoista propaganda pedig a „keleti veszedelem” rémképével ijesztgetett. .. Ma ezek a hangok felerősödtek. Madridban Carrington brit külügyminiszter például egész felszólalásában a ..lengyelországi helyzettel” foglalkozott, és megerősítette országa és a NA TO romboló álláspontját, kijelentve. hogy nem kíván tovább a mostani záródokumentum előkészítésében dolgozni. A francia külügyminiszter ugyanerről a témáról hasonlóan nyilatkozott. Ennek ellenére, ha az enyhülés folytatásának lehetőségéhez. a kelet—nyugat párbeszéd folytatásához fűzött reményeinket mérsékeljük bár. de föladására nincs okunk. Ugyanis éppen a NA TO országok felszólalói között a spanyol fővárosban kissé, de félreérthetetlenül differenciálódtak az álláspontok. A hírügynökségtől („Madrid”azonnali, folytatás nélküli befejezését követelik) eltekintve valamennyi nyugat-európai felszólaló kijelentette: meg kell védeni a helsinki folyamatot, folytatni kell a „Zöld könyvet”. .. Nincs okunk kételkedni ebben a szándékban. A világpolitika színpadán Európa mindig főszerepet játszott, de most ennél többről van szó. A tét:földrészünk léte vagy nem léte. Tudjuk, nem itt és most Madridban adják meg a választ e hamleti kérdésre — ám a megegyezés, a józan álláspont közelebb hozhatja a megoldást. LÁNG ÉVA
