Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-16 / 8. szám
kuckó Thora Stowell Syjíw Vica/ Aá/ZGV Egér Vica .háza pici, piciny ajtója zöld. Pici seprővel sepri ki: legyen tiszta a föld. Picinyke tüzet rak Vica picinyke tűzhelyén. Süt-főz Vica, sürög-forog, készül a sütemény. Picinyke ágya van neki, a függöny rajta kék, meg egy picinyke asztala, hozzá picinyke szék. Piciny csengőjét meghúzod, kiles Egér Vica, hogy kijön uzsonnára: te vagy — jaj, tán a Cica? Honti Irma fordítású Kedves Gyerekek! Első számunkban arra kénünk benneteket, legyetek segítségünkre a Kuckó szerkesztésében. Ötleteiteket igyekszünk hasznosítani. Könyvjutalomban az alábbi „segédszerkesztőink” részesülnek: Takács Zsuzsanna Kassáról (Koáice) és Baári Éva Alistálról (Hrobonovo). A 4. számunkban közölt körrejtvény helyes megfejtése: Vörösmarty Mihály. Könyvet nyert Rákóczi Dianka komáromi (Komárno). Kubicsek Ferenc nagymegyeri (Calovo). Kalán Klára bési (BeSa) olvasónk. Ugye érdekes a mai számunkban közölt évszak-fa? Ladislav Zacharides festménye. Ott van rajta a tél fehérje, a tavasz és a nyár zöldje, az alma pirosa, az ősz aranya. írjatok e kép alapján rövid, négy-nyolc soros verset, s küldjétek el címünkre: A Nő szerkesztősége, Martanoviéova 20.. 812 03 Bratislava. A borítékra írjátok rá: Kuckó. A legjobb verseket közöljük, írójukat pedig könyvvel jutalmazzuk. .Jean-Luc Moreau Jakob Grimm J "\ Qjx/&a//nwp' & macija/ Egyszer egy macska az erdőben kószált, és találkozott a ró kával. „Róka út fi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben” — gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte: — Jó napot, tisztelt róka úrji! Hogy szolgál a kedves egészsége? Hogy s mint érzi magát ebben a mai drága világban ? A róka nagy kevélven tetőtől talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e egy-két szóra. Végül azt mondta: — Ó. te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe ? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok ? Milyen iskolát jártál te ? Miféle mesterséghez értesz ? — Csak egyetlenegyhez — felelte szerényen a macska. — Ugyan mihez ? — kérdezte a róka. — Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem -tőlük az irhámat. — Ez is valami? — hencegett a róka. — Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szivem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat. Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kópéval. Nosza, felugrik a macska a fára. kúszik följelé a törzsén, megül fönt a tetején, ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik. — Most elő a fortéllyal, róka koma. nyisd ki gyorsan azt a zsákot! — kiabálja lefelé a rókának. Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kópék. — Ejnye, ejnye, róka úrft — szólt a macska odqfönt —. benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a Jógádat! Janiga József illusztrációi 9£a/... LácJvo/D Ha a szardíniának szárnya volna, ha János bácsit úgy hívnák, hogy Olga, ha éppen nevetne az, aki sír, ha piros léggömb lenne a papír, ha ajtó volna az ablak helyén, ha napestig iázna a tehén, ha a báránytól rettegne a farkas, ha nyugtalan volna, ami nyugalmas, ha Vörös volna a Fekete-tenger, ha mindent fordítva élne az ember: a lábam helyett a kezemen járnék, és hová most nap süt, ott volna árnyék, nappal aludnék, éjjel játszanék, az utca, az úttest volna az ég — minden percben várnék egy új csodát — milyen kár, hogy nem ilyen a világ! Végit György fordítása (női 6)
