Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-02-09 / 7. szám
MINDNYÁJUNK JAVÁRA KERTÉSZKEDÉS ÉS KISÁLLATTENYÉSZTÉS (Folytatás a 3. oldalról) tenyésztéséből és a méhészkedésből származó bevételekre. Ugyancsak érvényes a gyümölcs- és zöldségfélék termesztéséből származó jövedelmekre. Az adómentesítés nem vonatkozik a szőlőtermelésből és a borból, a virágtermesztésből a prémes állatok tenyésztéséből (kivételt képez a nutria) származó pénzbevételekre. Az adóeltörlés érvényesítéséhez szükséges, hogy az illető kistermelő a nemzeti bizottságnak felmutassa munkaadójának, esetleg az iskola igazgatóságának (diákok esetében) írásos igazolását, mely tanúsítja, hogy az érintett személy a múlt év folyamán rendesen ellátta a beosztásából származó feladatokat, illetve tanulmányi kötelezettségét. Az adómentesség nem vonatkozik azokra az adófizetőkre. akik a mezőgazdasági kistermelésben bérmunkásokat alkalmaznak, a mezőgazdasági tevékenységet más polgártól bérbe. ill. használatba vett földterületen végzik. Ugyancsak nem vonatkozik a jövedelemadó eltörlése a magángazdákra, akiknek a mezőgazdasági termelés fő termelési tevékenységük. Államunk a jövedelemadó megszüntetésével pénzügyileg is igyekszik támogatni minden olyan személyt, aki szabad idejében gyümölcs- és zöldségtermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkozik. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium feladata, hogy az illetékes járási mezőgazdasági felvásárló és szállító vállalatokon és az efsz-ekcn keresztül jó minőségű vetőmaghoz.. szaporítóanyaghoz, facsemetéhez, műtrágyához, növényvédőszerhez, hizlalásra, ill. termesztésre alkalmas állatfajtához juttassa a kistermelőket. Szükségesnek tartom, hogy kitérjek a szerződéses állattartás, illetve -hizlalás előnyeire. Az ilyen állattartás lényegét a kisállattenyésztő és a mezőgazdasági felvásárló és szállító vállalat — vagy az általa megbízott efsz — között megkötött szerződés képezi. A szerződésben a kistermelő kötelezi magát, hogy meghatározott darab állatot, a meghatározott súlyhatár elérése után a húsipar illetékes felvásárlóközpontjának adja el. A szerződéses hizlalás fontos ösztönzője, hogy a kisállattenyésztők minden egyes gazdasági állatra megfelelő mennyiségű szemes takarmányra jogosult (1 drb sertésre 300 kg), méghozzá kedvezményes áron. Feltételezem, hetilapjuk a jövőben még aprólékosabban foglalkozik majd a szerződéses hizlalás kérdéseivel és feltételeivel, hogy a kedves olvasó átfogó útbaigazítást és tájékoztatást kapjon. Az egészség megőrzésének egyik alapfeltétele a korszerű, egészséges táplálkozás. Ezért a lakosság táplálkozásának alakulása sem a népgazdaság, sem az egyén számára nem lehet közömbös. Az egészséges és korszerű táplálkozás tárgyi feltételeihez — főként az élelmiszertermelés és árukínálat bővítésén keresztül — nagymértékben hozzájárulnak a kistermelők. Az ésszerű táplálkozás propagálásánál hatványozottan érvényes „a kevesebb néha több” elv. Hazánkban átlag 10 százalékkal lépjük túl az optimális kalória szükségletet, amely egyrészt gazdasági veszteséget jelent, másrészt különféle betegségeket — főként szív- és érmegbetegedést — okoz. Eléggé elrettentő, hogy hazánkban minden második haláleset oka szív- vagy érbetegség. Táplálkozásunk, a tápanyagok összetétele, többnyire nem felel meg az optimális szükségletnek. Túl magas az állati eredetű fehérjék, a zsír és a szénhidrátok, a cukor fogyasztása, viszont a növényi fehérjék, a vitaminok és az ásványi anyagok mennyisége nem éri el a kívánt szintet. Ezért elsősorban a cukor és a cukortermékek (főként az égetett szeszesital) és a zsír fogyasztását kell csökkenteni. Az ésszerű és helyes táplálkozásnak ellentmondana ín ö 6 a sertéshúsfogyasztás növelése. Törekedjünk arra, hogy állatifehérje-szükségletünket inkább marha-, juh-, nyúl- és baromfihúsból, tej és és tejtermékekből fedezzük. A kenyér és a sütőipari termékek energiában eléggé gazdagok. Növényi fehérjéket, nagyobb mennyiségben csak a barna- és a Graham-kenyér tartalmaz. Az ésszerű és helyes táplálkozás érdekében naponta iktassunk az étrendbe zöldség- és gyümölcsféléket, melyeknek nagy szerepük van a szervezet vitaminellátásában. A helyes táplálkozásnak a megfelelő tápanyagfogyasztáson kívül, egyik fontos feltétele a megfelelő táplálkozási ritmus (a napi étkezések száma). Felnőtteknek az általában szokásos három étkezés helyett négy lenne a helyes. Gyermekeknek feltétlenül a napi ötszöri étkezés javasolható. Ezt bizonyos mértékben nehezíti a lakhely és munkahely közötti távolság, s a produktív korban lévő nők magasfokú (74 százalékos) foglalkoztatottsága. Megoldásként kínálkoznak az üzemi és iskolai (bölcsődei és óvodai) étkezdék. (1980-ban az üzemi étkezdékben 672 ezer. az iskolai étkezdékben 797 ezer személy étkezett rendszeresen.) A közétkezdék, amelyek hálózatának további bővítését a kormány is szorgalmazza, nagymértékben hozzájárulnak a helyes táplálkozási ritmus kialakításához. Lehetővé teszik, hogy az egyes étkezések alkalmával a szükséges kalória- és tápanyagmennyiség megfeleljen a helyes táplálkozás követelményeinek, összegezésül elmondhatjuk, hogy a racionális étkezés árualapot szabadít fel, s ez jól hasznosítható, akár a hazai ellátásban, akár az export bővítésében. A korszerű élelmiszerellátásban és táplálkozásban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek mellett egyre növekszik a kiegészítő kistermelés (zöldség-, gyümölcstermesztés. szerződéses hústermelés) jelentősége. Ma már általánosan elismert, hogy a kiskertészkedés és kisállattenyésztés az élelmiszertermelés és a lakosság kiegyensúlyozott ellátásának fontos tényezője. A munkaeszközök tökéletesítésével, a gépesítés következtében egyre csökken a testmozgás, növekszik a szellemi munka részaránya, s a fizikai munka is mind könnyebbé és egyoldalúbbá válik. Napjainkban, különösen a városi életforma terjedésével, egyre fontosabbá válik a sportolás, a testedzés. Élettani szempontból a testmozgás, a torna, a sport lényege a szervezet ellenálló- és teljesítőképességének természetes eszközökkel való növelése. Ezek közé a természetes eszközök közé tartozik a kiskertészkedés és kisállattenyésztés is, mely főként a szellemi dolgozóknak jelent munka utáni és hét végi aktív pihenést. Sok esetben a szabadban vagy a családi ház melletti kertben végzett munka felüdülést és kikapcsolódást jelent a fizikai dolgozóknak is. Az emberek egyre tömegesebben tudatosítják, hogy a kedvtelésből és bizonyos anyagi érdekeltségből végzett kiskertészkedés és kisállattenyésztés a sportolást, tomázást. a turizmust és egyéb testedzést kiegészítő, hasznos időtöltés. A rendszeres és céltudatos izommunka, a megterheléssel járó erőkifejtés pihenteti az idegrendszert, és egészségügyi szempontból ugyancsak kedvező hatású. A mezőgazdasági kistermelés lehetővé teszi a dolgozók egyre szaporodó szabad idejének hasznos kihasználását. Hozzájárul a teljesítő- és ellenállóképesség fokozásához, kedvezően hal az alkotóerőre, a munkaképességre és a kedélyállapotra. A rendszeres és általános mozgás erősíti a testet, s valósággal masszírozza az ereket, így tevőlegesen hátráltatja az elöregedést. A kiskertészkedésnek és kisállattenyésztésnek valóban sokrétű népgazdasági és egyéni jelentősége, haszna van. S szocialista társadalmunk fő célja az itt felsorakoztatott érdekek és előnyök harmonikus összehangolása és hatékony kihasználása — mindnyájunk javára. AZ ÚJ ENSZ-FŐTITKÁR PÉREZ DE CUELLAR Az Egyesült Nemzetek Szervezete új főtitkárának megválasztását a múlt év végén meglehetősen hosszadalmas, és megítélésem szerint a világszervezet küldetéséhez, szerepéhez méltatlan „háttér-viszályok" előzték meg. Kurt Waldheim jelölését — aki az ENSZ történetében először a harmadik főtitkári időszakot is vállalta volna, mégpedig a tagállamok és a Biztonsági Tanács többségének teljes támogatásával — Kína, mint a BT tagja, megvétózta. A második és voltaképpen Kína javasolta jelöltre, Tanzánia külügyminiszterére, Salim Ahmed Salimra viszont az Egyesült Államok mondta ki a vétót, attól tartva, hogy a tanzániai diplomata főtitkári tevékenységét a harmadik világ túlságosan radikális és kiszámíthatatlan erői befolyásolhatnák. A BT két nagyhatalma — Kina és az Egyesült Államok — egymást váltva tizenhatszor mondták ki a vétót. A tizenhatodik után mindkét jelölt visszalépett. E fordulat számos harmadik világbeli országot képviselő egyén jelölését eredményezte. Ezek közül esett a választás végül a perui Pérez de Cuellarra. Pérez de Cuellar, veterán perui diplomata az ENSZ ötödik főtitkára. A nemzetközi jog professzora. Franciaországban, Angliában, Brazíliában képviselte nagykövetként Perut, majd hazája külügyminisztériumának főtitkára lett. 1969 után két esztendeig ö volt Peru első nagykövete Moszkvában, s ekkor egyúttal Varsóba is akkreditálták. 1971 és 1975 között Peru ENSZ-képviselöje volt, majd 1975-től, két éven keresztül Kurt Waldheim, immár volt főtitkár ciprusi megbízottjaként tevékenykedett. Ebben az időszakban egyúttal az ENSZ főtitkárhelyettese is volt. Az új főtitkár rendkívül nehéz, fenyegető helyzetekkel terhes nemzetközi légkörben foglalja el hivatását. Persze, a világszervezet főtitkára nem pusztán hivatalnok, hanem mint a világszervezet első képviselője, jelentős politikai szereppel is bír. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy joga van felhívni a Biztonsági Tanács figyelmét a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető helyzetekre, s bár gyakorlati intézkedések foganatosítására csak a Biztonsági Tanács jogosult, a főtitkár mint akcióképes személyiség a világpolitikai eszmecsere középpontjában áll. Ugyanakkor nincs és nem is lehet módja arra, hogy valamelyik vitázó fél mellett állást foglaljon, vagy magukról az akciókról döntsön. Ezzel a jogkörrel, mint mondtuk, a BT van felruházva. Pérez de Cuellar első nyilatkozataiban és első sajtóértekezletén arról szólt, hogy a világpolitika legkritikusabb problémájának a kelet—nyugati kapcsolatokat tartja, majd az ENSZ előtt álló közvetlen feladatok sorában mindenekelőtt a Közel-Kelet, Délkelet-Ázsia, Afganisztán, Namíbia és Nyugat-Szahara kérdését említette. Hangot adott ama véleményének is, hogy a világszervezet na gyobb szerepet játszhatna a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, ha az ENSZ-főtitkár jelentősebb felhatalmazást kapna. Mindebből természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, egy azonban biztos: az eddigi ENSZ-főtitkárok sorsa és tapasztalatai értékes, hasznosítható tökét jelentenek feladatkörének ellátásában. —t—
