Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

m

Nélküle nem lenne igazi ünnep a karácsony: illata, fénye úgy hozzátartozik az örömökhöz, mint az alája helyezett ajándék. A karácsonyfának múltja, hagyománya van. Ragaszkodunk hozzá, ha tudjuk is, mennyire nem gazdaságos néhány órányi, napi örömért kivágni. Nem erre gondolunk ilyenkor, mert képtelenség számokban kifejezni a családi örömöt, azt a hangulatot, azt az értéket, amelyet e hagyomány ünneplése nyújt... Ezt csak az erdészek, a baltát, fűrészt kezükben tartó asszonyok számolják, akik évről évre ezerszám vágják ki, szállítják a fenyőfát.

Csak ők tudják,----------a SaStín-Stráze-i erdőgazdaság dolgozói —,

akik kiültették, ápolták, nyolc-tíz éven át gonddal őrizték, mennyi munka, fáradság, költség van egy-egy kivágott fenyőfában. De erről ők sem beszélnek. Nem rontják az ünnepi hangulatot. Amíg fűrészük alatt dőlnek a fák, az jár eszükben: vajon jut-e mindenhová, mindenkinek ... Elviszi-e a fenyő minden családba a megértést, erősíti-e az összetartozást? Szívükben ezekkel a kívánságokkal bocsátják útjára, küldik el hozzánk az erdők üzenetét, azt, ami szebbé, jobbá, tisztábbá, nemesebbé teszi életünket: a szeretetet és békét.

Zs. S.

Nagy László felvételei

■■