Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

Az ajándékkérő levelet karácsony előtt a gyerekek írják, a slágerlistát a fiatalok állítják össze hétről-hétre, az új évi jókívánságokat — hagyományosan — a férfiak mondják. Mindezt figyelembe véve miért ne lehetne nekünk, nőknek mondjuk ilyenkor, két ünnep között év végi kívánságlistánk ? Igaz, amióta alkotmányosan biztosította számunkra is társadalmunk az egyenlő jogokat, nem volt szokásunk kívánságokkal előhozakodni. Amit viszont tőlünk kívánt a társadalom, a család, azt igyekeztünk maradéktalanul teljesíteni. Ha volt kívánságunk, ha hiányzott ez-az, igyekeztünk saját erőnkre, képességeinkre támaszkodva elérni, megvalósítani, vagy vártunk türelmesen, mint családban elfoglalt helyünk, szerepünk diktálta: előbb legyen meg mindenkinek, ami kell, mi tudunk várni. De közben eltelt néhány év, s szerénységünk és türelmünk nem mindenben „termett rózsát", inkább bosszantó, hátráltató, visszahúzó jelenségeket, amelyek nélkül nemcsak a mi életünk lenne nyugodtabb és szebb, hanem családunké is. Az idén megszülettek azok a határozatok, amelyek „zöld utat" nyitottak e hiányosságok felszá• molásához. Örülünk nekik! Tudjuk azonban, hogy megvalósításukat emberek intézik, s rajtuk múlik majd, mikor s hogyan. Hogy könnyebb legyen eligazodniuk, mit kívánunk s mit nem, szemléltető kívánságlistát készítettünk nekik. Persze, most sem várjuk ölbe tett kézzel, amíg mindezt megvalósítják, ott leszünk a javaslatainkkal, ahol szólni kell, s munkánkkal, ahol tenni kell, viszont az sem kerüli majd el a figyelmünket, amire mellékelt ábráink szerint már most „görbe szemmel" nézünk.

a

Cnö24)

Nem akarjuk, hogy bürokratikus papír-irányítás „nehezedjen" a termelő munkát végző üzemek vállára, hogy írásbeli „intézkedésekkel" pótolják az új, ésszerű gazdaságirányítási módszereket.

Azt kívánjuk, hogy hatékony, fegyelmezett, korszerű termelés biztosítsa szociális programunk, életszínvonalunk emelésének anyagi fedezetét

Nem akarjuk, hogy az ügyintézés önmaga fontosságának tudatában munkaidőnket szabad időnket rabolja körülményességével, emberek egyéni felelősséget nem vállaló közömbösségével.

Azt kívánjuk, hogy mindenütt tudatosítsák a lakosság ügyeinek intézésével megbízott hivatalnokok, hogy ők vannak a lakosságért az ügyfelekért és nem fordítva.

Nem akarjuk, hogy rémI szaporítsák a hiánycikk/isti za, még ahhoz is rugaln hozzá, hogy egyszer befi hiányában ne tudjuk tartói

Az kívánjuk, hogy ami van, mérjék, hogy legalább eg háromszor sorba állnunk „kosarat" adni a vásárlóki