Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-18 / 51-52. szám
Csakhogy idegen földön, szociális és gazdasági egyenlőtlenségben élve nem minden asszony, aki boldogtalan, képes házasságát felbontani, főképp, hogy jogilag nem biztosított a vagyon egyenlő elosztása sem. A maniliai újságok gyakran írnak azon erőszakosságokról és kegyetlenségekről, amelyeket az ausztráliai férfiak követnek el Fülöp-szigetek-i feleségükön. Mert az alárendelt birtokviszony, egyenlőtlenség a házasságban is megmarad. Az Ausztráliában élő Fülöp-szigetek-i nők fizikai és lelki zsarolásának leggyakoribb okai: a nagy korkülönbség (a férfiak általában 50—60, a lányok alig húszévesek) és az alkohol. Rendszeresen verik az asszonyokat, nem csak nagyon kevés pénzt kapnak, nem hagyhatják el a házukat, feladatuk lényegében a szorgalmas cseléd és odaadó szerető szerepének a betöltése. Ez ellen a cseppet sem víg sors ellen tiltakoznak a haladó nőszervezetek, és a Fülöp-szigetek-i Nőbizottság is hallatja bíráló szavát. Csak a minimumot követelik, azt, hogy ezeket a lányokat ismertessék meg ausztráliai jogaikkal, és a házasságkötés előtt legalább egyszer találkozhassanak a jövendőbelivel. A felelős hivatalok ezeket a követeléseket egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mondván, hogy nagyon kényes dolog két ember viszonyába, magánéletébe beavatkozni. Közben elhallgatják, hogy ezek a viszonyok az egyenlőtlenségre épülnek, de ennek az okait már a gazdasági és szociális szférában kell keresnünk. A külföldön ugyan jól élő, de emberileg megalázott Fülöp-szigetek-i nők sorsáért való társadalmi felelősséget senki sem hajlandó vállalni. GABRIELA PREVRÁTILOVÁ Fotó: ZDENÉK THOMA ínöi 7)
