Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-18 / 51-52. szám

Csakhogy idegen földön, szociális és gazdasági egyenlőtlenségben élve nem minden asszony, aki boldogtalan, ké­pes házasságát felbontani, főképp, hogy jogilag nem biztosított a vagyon egyenlő elosztása sem. A maniliai új­ságok gyakran írnak azon erőszakossá­gokról és kegyetlenségekről, amelye­ket az ausztráliai férfiak követnek el Fülöp-szigetek-i feleségükön. Mert az alárendelt birtokviszony, egyenlőtlen­ség a házasságban is megmarad. Az Ausztráliában élő Fülöp-szigetek-i nők fizikai és lelki zsarolásának leg­gyakoribb okai: a nagy korkülönbség (a férfiak általában 50—60, a lányok alig húszévesek) és az alkohol. Rend­szeresen verik az asszonyokat, nem csak nagyon kevés pénzt kapnak, nem hagyhatják el a házukat, feladatuk lé­nyegében a szorgalmas cseléd és oda­adó szerető szerepének a betöltése. Ez ellen a cseppet sem víg sors ellen tiltakoznak a haladó nőszervezetek, és a Fülöp-szigetek-i Nőbizottság is hal­latja bíráló szavát. Csak a minimumot követelik, azt, hogy ezeket a lányokat ismertessék meg ausztráliai jogaikkal, és a házasságkötés előtt legalább egy­szer találkozhassanak a jövendőbeli­vel. A felelős hivatalok ezeket a köve­teléseket egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mondván, hogy nagyon ké­nyes dolog két ember viszonyába, ma­gánéletébe beavatkozni. Közben el­hallgatják, hogy ezek a viszonyok az egyenlőtlenségre épülnek, de ennek az okait már a gazdasági és szociális szfé­rában kell keresnünk. A külföldön ugyan jól élő, de emberileg megalázott Fülöp-szigetek-i nők sorsáért való tár­sadalmi felelősséget senki sem hajlan­dó vállalni. GABRIELA PREVRÁTILOVÁ Fotó: ZDENÉK THOMA ínöi 7)

Next

/
Oldalképek
Tartalom