Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-18 / 51-52. szám
szépség műhelyében (BESZÉLGETÉS A LEGSIKE RESEBB CSEHSZLOVÁKIAI KOZMETIKUSNŐVEL) — Hallottad milyen sikere volt egv kassai kozmetikusnőnek ? _ ? — Négy aranyéremmel tért haza Prágából a „Barátság Kupa” elnevezésű versenyről Nem vöt nehéz kideríteni, hogy az említett kozmetikusnő Bado Tibomé, a kassai (Kosice) kommunális üzem kozmetikai szalonjának vezetője. A telefonbeszélgetés újabb meglepetést hozott, mert mikor gratuláltam a négy aranyéremhez, kiderült, az októberi verseny óta újabb „arannyal” gazdagodott. Ő nyerte Szlovákiában idén az „Arany tükörért” versenyt: Megegyeztünk, hogy munkahelyén, a kassai fedett uszodával közös épületben levő kozmetikai szalonban találkozunk. Láthattam, milyen forgalmas a „szépség műhelye”, s hogy riportalanyom munkája nem egyszerű rutinmunka. A szakmai tudáson és gyakorlaton kívül jó adag ember- (asszony-) ismeretre is szüksége van. Felismerni s elfogadtatni hogy „típus szerint” kinek milyen kezelésre, sminkre van szüksége, gyakran nem könnyű. De meg lehet győzni a klienseket, hogy aztán elégedetlen távozzanak. A Prágában nyert díjakról kérdeztem legelőbb, hogy miért is kapta tulajdonképpen a négy első helyezést? De még mielőtt válaszolt volna, szót kért Stefan Buzinkay, a szalon vezetője: — A kitartó és tökéletes munkáért — mondta, s éreztem, büszke munkatársnőjére, az aranyérmek nélkül is nagyon becsüli hozzáértő, pontos munkáját. — A díjak? — vette át a szót a kozmetikusnő. — Esti és karneváli kikészítésre szólt a versenyfelhívás. Mindkettőben nekem ítélték az elsőséget. Utána az öttagú csehszlovák csapatban és a huszonhárom tagú nemzetközi mezőnyben is erre érdemesítették munkámat. A „Barátság Kupa” versenyre nyolc szocialista országból, nyolcvanan gyűltünk össze fodrászok és kozmetikusok. Természetesen, az értékelő bizottság is ennek megfelelően nemzetközi volt. Megszabott idő alatt kellett elkészülnünk mind az esti, mind a karneváli sminkkel. Itt a kikészítés nemcsak az arcra érthető. Figyelembe vették, hogy a modell tetőtöl-talpig megfelel-e az elvárásoknak — frizura, ruha, cipő. kiegészítők az utolsó hajdíszig — minden összhangban kellett, hogy legyen. Meg arra is ügyeltek, hogy a világban most divatos „típusú” legyen a modell, színeket, árnyalatokat .megfelelőt használjunk. Az esztétikai összhatás volt a fontos. Sikerült. Ebben érdeme van Stefan Buzinkay fodrászmestemek is, aki még a felkészülés során segített kiválasztani a megfelelő típust, s a versenyre ő készítette modellem frizuráját — Ha már az előzményeknél tartunk: miből áll egy kozmetikai versenyre való felkészülés? — Munkából, válaszolhatnám egy szóval. Bővebben: mindennapi gyakorlásból. Ezen kívül mint a csehszlovák csapat tagja, összpontosításon vettem részt Kétszer Bratislavában és két alkalommal Nová Baíiában. A modell kiválasztása után. annak felmérése. hogy bőrének színe, típusa szerint, haját alakját figyelembe véve mindent „összhangba hozzak”, s gyakoroljak. Ehhez szükségem volt a munkáltatóm támogatására. Örömmel mondom, hogy soha nem akadályoztak, minden segítséget megkaptam, amiért ezúton is szeretnék köszönetét mondani feletteseimnek s munkatársnőimnek egyaránt Enétkül lemaradna az ember. — Gondolom, örömmel fogadták, hogy a 20. alkalommal megrendezett versenyről, ahol eddig nem volt hazai győztes, ön épp a legértékesebb dijakat gyűjtötte össze. Mikor kezdett egyáltalán versenyekre benevezni? — 1980-ban már nyertem egy szlovákiai „Arany tükröt”, de ilyen szinten ez volt az első versenyem. Annál nagyobb meglepetéssel fogadtam, mikor közölték velem, engem választottak ki, hogy országunkat képviseljem a nemzetközi mezőny versenyében. Vegyes érzésekkel indultam, bár az igaz. hogy azelőtt évekig jártam kolléganőimmel fodrászversenyekre mint arckikészítő. Talán a kulisszák mögött szerzett tapasztalat meg a segédszereplések fejlesztették önbizalmamat, hogy én is kezdtem versenyekre jelentkezni. * — A tudatos szépségápolással már az ókorban is foglalkoztak. Részletes kozmetikai tanácsok maradtak fenn L e. 1500 tájáról Ebers papiruszain. Ön hogyan keridt kapcsolatba a kozmetikával, hogy aztán örömmel végzett munkájának válassza ? — Az egészségügyben, a gyógykozmetikában kezdtem dolgozni. Munkahelyemről küldtek szakot tanulni Prágába a Kozmetikai Intézetbe. Spi5.ská Nová Vesben kezdtem dolgozni, majd visszatérve Kassára jelenlegi munkahelyemre kerültem. — Elárulná hogy a munkahelyen töltött órák után mivel telik az ideje? — Szabad időm egy része néha még a munkámmal kapcsolatos: meg-megkérnek, a kassai tévéstúdióban egy-egy modell elkészítésére .. . Szívesen teszek eleget a Szlovákiai Szocialista Akadémia felkérésének a szakmámmal, a kozmetikával kapcsolatos előadásokkal. Ezenkívül: két kamaszfiú anyja vagyok, így hát a többi már törvényszerűen jön. Szívesen járunk családostól a természetbe kisebb túrákra, a kassai Thália színház előadásait is megnézem. Fennmaradó szabad időmben örömmel veszek kézbe könyvet vagy kézimunkát. — Maradjunk még pár szó erejéig a szakmájánál: tudna valami tömör, általános tanácsot adni a nőknek korra, bőrtípusra való tekintet nélkül? — Először is, hogy nincs csúnya vagy szép nő. csak ápolt és elhanyagolt van. Ezért azt tanácsolom, ne keressenek kifogásokat, hogy nincs idejük kozmetikusra: a naponta kisebb-nagyobb fórumokon szereplő mai nő számára az ápoltság a jó közérzet biztosítéka. Mert a smink jól áll idősnek, fiatalnak egyaránt, csak összhangban legyen egyéniségével. — Tatán valamit még napjaink kozmetikai divatjáról, tekintettel a közelgő ünnepekre és a báli szezonra... — A legdivatosabb színek az arany, az ezüst és a gyöngyház árnyalatai. Aki ezeket használja, biztosan divatos lesz. de vigyázat! Néha a kevesebb több, tudni kell adagolni, hogy esztétikus make-up nézzen vissza ránk a tükörből. Köszönöm a beszélgetést. GAZDAG MÁRIA Gazdag J. felvétele A mások ünnepéért is! Karácsonykor mindenki azon igyekszik, hogy örömet szerezhessen szüleinek, barátainak, hozzátartozóinak. Nagy szeretettel készíti az ajándékokat már arra gondol, hogy fog örülni a megajándékozott ha kibontja a csomagot... S ez így is van rendjén, hiszen a karácsony a szeretet ünnepe. De vannak emberek, akiknek a karácsony újra meg újra feltépi lassan hegedő sebeit. Mert vannak felelőtlen embertársaink, aki karácsony táján sem gondolnak mások életére, biztonságára, egészségére... 1975. december húszadikán már javában készültünk férjemmel az ünnepekre. A két gyerek már kirepült a fészekből, saját családdal várták a karácsony eljöttét sőt már unokák is voltak... Épp a Revúcában lakó fiamhoz készült a férjem, hogy elvigye az ajándékokat a szeretetünkel De még mielőtt vonatra ült volna, elment a dédszülőkhöz, mert hát ők is sok mindent akartak küldeni az unokáknak. Biciklin ment hogy könnyebben elhozhassa az ajándékokat de már sosem tért vissza, mert az úton. ahogy maga mellett tolva a kerékpárt ballagott hazafelé, elütötte öt egy személygépkocsi. A sofőr — egy részeg állatorvos — zárszámadásról jött Vagy ötven métert vonszolta magával a férjemet, aki este kilenckor meghalt a kórházban. Én csak másnap tudtam meg, hogy mi történt Kegyetlen ajándék volt ez a sorstól. Karácsony este, amikor másutt teljes volt a családi boldogság, mi a férjemet temettük. Azóta már úgy-ahogy behegedt a seb, de a karácsony számunkra mindig a szeretet szomorú ünnepe marad. És ezt egy felelőtlen embernek köszönhetjük, aki ittasan a volán mögé ült és embert ölt! Hogy miért írtam le mindezt ? Talán elgondolkoztat más gépkocsitulajdonosokat és azokat is, akik a kelleténél többször nyúlnak a pohár után és nem képesek felmérni, hogy felelőtlenségük másoknak mennyi bánatot okozhat. . . özy. KAJAN JÓZSEFNÉ ÓGYALLA {.Hurbanovo) Avas szalonna sült krumplival Torokszorító emlékek lappanganak bennem, amelyek a mai összkomfortban — főleg a karácsony esti a „bőség", az ajándékozások légkörében, amikor Beethoven IX. szimfóniáját sugározza a tévé — időnként föltámadnak, és összemosnak kínt és örömet, didergető fagyot s az ünnep belső forróságát Ha becsukom a szemem, ma is látom magunkat amint ott állunk a faluvégen, a sokgyerekes községi kondás zsúptetős háza előtt, és azon tanakodunk — merre tovább? Ha a fő utcára kerítünk sort... Ott laknak a falu legmódosabb gazdái, cseréptetős, verandás, nagyablakos téglaházaikban. „Ott aztán van pénz dögivei" — rebegte átszellemülten Ottó barátom, de rögtön letorkoltuk! „Van hát, csak nem neked, nem nekünk!" A cipészmester fia volt közöttünk a legügyesebb, legbátrabb. Ö csinálta a betlehemet, tőle tanultuk a hozzákapcsolódó rövid népi játékot is. S mert ő úgy találta jobbnak, rendszerint az erdő alatti apró házak felé indultunk, ahonnan sápadtabb. de biztatóbb fények csalogattak, hívogattak bennünket. Annyi év távolából ma már nehéz meghatározni, hogy abban a hajdani, lassan feledésbe merülő játékban mennyi volt a vallási áhítat, s mennyi a pénzkeresési alkalom kihasználása. Sokért nem adnám, ha ma újra láthatnám egykori magunkat midőn széltől kicserepesedett kézzel, a hidegtől pirosra csípett orral, átázott dróttal megférce/t bakancsban kutyaugatástól kisérve számoltuk a bevételt: néhány fillér mellett a házilag készített színes papírba burkolt szaloncukrot, aszalt szilvát diót és mogyorót. Mégsem ezek a legemlékezetesebb karácsonyaim, hanem egy másik, néhány évvel későbbi. 1944 telén, egy havas, ködös karácsony előtti estén egy jókora gránát „pottyant" az ünnepi készülődés kellős közepébe, a krumplisverem tetejére. Mennyből érkezett ez is, de csöppet sem angyalként Olyan váratlanul jött hogy a konyhakredencen álló betlehem a cementre huppant és a kisded — Magda húgom babája — messze az asztal alá gurult belőle. Akkor már napok óta erősödött az ágyúdörgés, de az igazi égzengés csak most kezdődött Azután hirtelen csend lett S csodák csodája: megjelent az ajtóban egy csillagos, géppisztohyos katona. A németek után érdeklődött s miután nem talált egyet se, apánkkal elszívott egy cigarettát jó estét köszönt — amit akkor még nem értettünk — s tovább ment. Hogy felszabadultunk, csak akkor tudtuk meg. Azt. érzékeltette az asztalra tett gally is. Semmicske ág volt de zöld. Körülültük. Falatnyi avas szalonnát ettünk sült krumplival. Karácsonyi békességben. KANIZSA ISTVÁN (nöioj
