Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-07 / 50. szám
A kardhoz senki nem nyúlhatott, csak a házigazda. Samurad-aga néhanapján levette a falról, letörölte róla a port, majd ismét a helyére akasztotta. Az öreg pásztor szerette a kardját, büszke volt rá. „A mi időnkben a férfiak szemtől szembe harcoltak az ellenséggel — mondogatta. — De most... kimondani is szégyen, hátba lövik egymást, a falak mögé bújnak ... Ilyen volna az igazi háború?! Samurad-aga tehát ott állt a falnál, kezében a karddal. Szép lassan végighúzta ujját a pengén, majd rosszallóan a fiára nézett. „Csak nem Szelbi törölte le róla a port?!” — gondolta rémülten Dzsemsíd. — Én voltam, apám ... — mondta tétován, kerülve apja tekintetét. — Én töröltem le. — Micsoda? — kérdezte Samurad-aga fenyegetően. — Te? Lassan már mindent magadra vállalsz. Tudod, mi vagy te? Ócska rongy. Mocskos bélés a feleséged papucsában! Még hazudsz is! Elfelejtetted tán. hogy a férfi szava legyen tiszta, mint a karakumi homok, és kemény, mint az acél?! Dzsemsíd hallgatott, az ajkát véresre harapta. Csend támadt, csak távolról hallatszott a sakálok üvöltése. Nyikordult az ajtó. és a szoba kellemes illattal telt meg: Dzsanmurad hozott be egy nagy tál piláfot. Samurad-aga elhallgatott, és a nemezszőnyegre tette a kardot. A fiú fogta az öblítőtálat meg a vizeskorsót, odament az apjához, vizet csorgatott a kezére, majd a bátyjáéra is. Maraledzse odébb ült le. a saját külön táljával. Az apa megigazította a dasztarhant a szőnyegen, és körülnézett, mintha keresne valamit. — Add csak ide azt a papírt, fiam — mondta Dzsanmuradnak. és a ládán fekvő újságra mutatott. A fiú fölpattant helyéből, hogy odaadja az újságot, de megtorpant. — Apám, ez a mai... Még nem olvasták. Samurad-aga értetlenül meredt a fiára, majd a feleségére. Maral-edzse felugrott, dühös pillantást vetett Dzsanmuradra, kikapta a kezéből az újságot, és férje elé terítette. Dzsemsíd kissé felemelkedett, mondani akart valamit, de meggondolta magát. A homlokán kiütött a verejték. — De hát mi történik itt valójában?! Keresztbe lenyelnék az apjukat egy koszos papír miatt! Na nesze, szórakozz vele! — És az öreg egyenesen Dzsemsíd arcába csapta az újságot. Az mormogott valamit, és a hóna alá dugta a bajt hozó lapot. Ünnepélyes lassúsággal, mintha mi sem történt volna. Samurad-aga feltürte a ruhaujját, elmondta a Biszmillahot. és a piláfos tál felé nyújtotta a kezét. Fiai is nekiláttak az evésnek. De egyiküknek sem esett jól. Samurad-aga három-négy csipetnyi piláfot vett magának, majd határozott mozdulattal megtörölte ujjait a ■ terítő szélével, Dzsanmurad és Dzsemsíd kénytelenek voltak követni a példáját. (folytatjuk) PÁ L YÁ T A lapunk diákalkotói pályázata iránti fölfokozott érdeklődés, valamint a beérkezett irodalmi pályamunkák örvendetes színvonala, s az a tény. hogy a pályázattal nemegy tehetséges fiatal indulását sikerült segítenünk, az ilyen kezdeményezések szükséges és hasznos voltáról győzött meg bennünket. Éppen ezért a Nő szerkesztősége elhatározta, hogy új irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdet pályakezdő fiatalok részére. A pályázat meghirdetésével olvasóink önművelésének és alkotóképességének ösztönzésén kívül a csehszlovákiai magyar író- és képzőművész-utánpótlás nevelésének és indításának elősegítése a célunk. A pályázaton mindenki részt vehet aki 1983. március 31-ig nem tölti be a harmincadik életévét, s aki még nem jutott el az első antológia- vagy kötetbeli bemutatkozásig, illetve akinek még nem volt önálló kiállítása. Számolunk viszont a folyóiratokban már publikáló pályakezdők jelentkezésével is. A pályázatot három kategóriában — vers, kispróza és képzőművészet — hirdetjük meg. A pályázat feltétele, hogy a résztvevők több munkával — legalább öt verssel, kisprózával nevezzenek be. Pályadíjak: — vers: könyv 1000.— Kős értékben könyv 500.— Kős értékben könyv 300.— Kős értékben — kispróza (novella, elbeszélés stb.): könyv 1000.— Kős értékben könyv 500.— Kés értékben könyv 300.— Kés értékben — képzőművészet »(rajz, festmény, grafika, fotó stb.): könyv 1000.— Kős értékben könyv 500.— Kés értékben könyv 300.— Kés értékben A pályázat jeligés: a beküldött munkákon fel kell tüntetni a jeligét, mellékelni zárt borítékban a pályázó nevét, foglalkozását, születési dátumát és lakcímét. Címünk: a Nő szerkesztősége. 812 03 Bratislava, Martanoviőova 20. A pályamunkák beküldési határideje: 1983. március 31. A műveket, a pályamunkákat öt példányban kell beküldeni, mivel öttagú bíráló bizottság értékeli. A bíráló bizottság fenntartja magának a jogot, hogy egy-egy dijat szükség esetén visszatarthasson, illetve megoszthasson. A pályázat eredményeit lapunk 1983. május 10-i számában tesszük közzé. A közlésre érdemesített pályamunkákat — az esetleges díjazáson kívül — az érvényben levő honoráriumtörvény alapján jutalmazzuk. A NŐ szerkesztősége SZÁSZ! ZOLTÁN SZALAI MIKLÓS Gömöri imádság (ANNAK, AKI ELOLVASSA) A nagy gond (AMIRŐL ÍRNI KELL) arany nem szorult e földbe csak kő kín gyötrelem a völgy ölén nincs csendesség itt bölcsőnek akác terem arany nem szorult e földbe igaz nem kereste senki sem csak annyit tudni biztosan lenn őseink alszanak csendesen nincs semmi különös e földön csak annyi önmagunk arca tükröződik minden göröngyön nem világ ez egész világegyetem egyetlen maroknyi föld nem világ ez csenddel harangoznak aranyat nem szül a föld ki itt született az itt hal meg bárhová osont láthatta bár Budapestet vagy éppen Pozsonyt kifaragtuk magunkat kőből akácból kifaragtuk magunkat talán az egész világ rajtunk röhög (mi újarcú magyarok ennyi erővel lehetnénk újarcúak akár görögök is) de hallgatunk formálódik lassan a dal s nem szégyelli majd egyszer senki itt hogy őse tán költő volt s magyar Diákalkotó pályázatunk III. helyezettje. az emlékek egy fekete szederfa gyökerein nőnek áttetszőek szétágaznak a talajban ellenőrizhetetlenné válik a pillanatok elmúlása KÖRÖS LAJOS---------------------------A tűz rakó Dermesztő hideg volt. A tűzrakó ott állt a vidáman pattogó tűz mellett, s szinte átölelte a lángokat... A Földet jég borította ... Talán már egyedül csak a tűzrakó élt ezen a megdermedt bolygón, a sötétben és fagyban ... A tűztől egyre melegebb lett, amikor hirtelen rózsák jelentek meg a tűz közelében, alig néhány másodperc alatt bújtak elő a földből. Világítottak, s csak úgy ontották magukból a meleget, mint megannyi kis Nap. — Megmenekültem! — kiáltotta a tűzrakó, s egyetlen rúgással szétröpítétte a tüzet, hiszen volt már, ami világítson és melegítsen helyette. Am ekkor hirtelen eltűnnek a rózsák is. A tűz nem égett, sötét volt... A tűzrakót kis idő múlva belepte és mozdulataimé dermesztette a zúzmara. Diákalkotói pályázatunk II. helyezettje. ie. ) (nöi5)
